Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tehetség fogalmának megértése, főbb elméletek ismerete

2012.06.14

A tehetség kérdésének megközelítése és a tehetség fogalmának meghatározása szempontjából több korszak különíthető el.  Ennek alapján 4 nagyobb korszakot lehet azonosítani.

Transzcendentális a könyv szerint, a zsenik sajátja a misztikus gondolkodás. Briggs szerint a kiválasztottság érzése általánosan jellemző a nagy tehetségekre.

A középkor végén (fogyatékosság) a zseniket fizikailag esendőnek, gyengének tartották, a tehetségnek megvan a maga ára: melankólia, depresszió, neurózis.

A tehetség tudományos megközelítései - Terman és Galton az öröklődés szemléletű kutatást indított, melynek célja a tehetség korábbi negatív képének lerombolása volt. A tehetség pszichometriai korszakának elindítója Galton volt (tehetség mérése- az ő munkájával kezdődött). Feltételezése az volt, hogy az érzékszervek működésének kiválósága és a mentális gyorsaság jelzi a kiemelkedő intellektuális képességet. Eredményei nem igazolódtak. Tehetséget az intelligencia segítségévek azonosíthatónak tekintették.

A kognitív pszichológia; az intellektuális területekre koncentrál, vizsgálódásuk középpontjába a gondolkodási folyamatok elemzése került. 

A tehetség meghatározására létrehozott modellek is követik a tehetségkép alakulását. A modellek többféle szempont szerint osztályozhatók. Sternberg és Davidson implicit és explicit elméletekre osztották a modelleket. Az implicit modellek tesztekkel nem igazolhatók, ebbe sorolható a Tannebeum pszichoszociális tehetségelmélet és a Renzulli háromkörös modellje. Az explicit elmélet a kapcsolódási pontokat igyekszik megtalálni a pszichológia és az oktatási elméletek között.

Feldhausen és Jarwan a tehetség meghatározásait tekintve a modelleket 6 kategóriába osztotta:

1.      pszichometriai meghatározások: mérhető adathoz kötik a tehetséget, pl: Terman 140-es IQ volt a tehetségcsoportba kerülés kritériuma.

2.      vonás meghatározások: pszichológiai jellemzőket állapítanak meg, melyek megkülönböztetik a tehetséget az átlagostól. (pl: kíváncsiság, változatos érdeklődés)

3.      a társadalmi szükségletekre koncentráló meghatározások: a tehetségek azonosításában nagy szerepet játszanak a társadalom felől érkező elvárások.

4.      oktatási irányultságú meghatározások: az oktatásnak és az iskolának a tehetséges gyermekek szempontjából fontos, hogy különleges minőségre koncentrálnak.

5.      különleges tehetségek meghatározású: egy –egy területen kiemelkedő specifikus tehetségre koncentrál. Davis és Rimm azokat a tanulókat tekinti különlegesnek, akik valamilyen adott képesség terén kiemelkednek pl.: zene, képzőművészet, természettudomány.

6.      többdimenziós meghatározások: több faktor integrációjára épít az elmélet.

A tehetség, mint a képességek is különböző szinteken jelentkezhet. Landau a kiemelkedő képesség 3 fokozatát különbözteti meg: a képesség, a tehetség és a zsenialitás szintjén. A képesség egy bizonyos területen nyilatkozik meg. A tehetség viszont a jó képességű ember személyiségének alapvető vonása, és ez lehetővé teszi a képességeinek magasabb színvonalú kiművelését. A zsenialitás egészen ritka jelenség, amelyben a tehetség és a képességek rendkívül magas szinten realizálódik. Tehát Landau minőségileg különíti el a tehetséget a jó képességekkel rendelkezőktől.

Galton a kiválóságot az öröklődéssel kötötte össze, és a tehetséget a kiemelkedő szellemi képességekkel azonosította. Terman Galton követőjeként a tehetséget az intelligenciával azonosította (intelligenciatesztek= szellemi képességek mérése). Kutatása során kiderítette, hogy a motiváció, környezeti tényezők és kitartás valamint egyéb személyiségjegyek befolyása érvényesült, és nem a legintelligensebb gyerekekből lettek a legnagyobb alkotók.

A következőkben a többdimenziós modelleket emelném ki.

Renzulli vallotta, hogy a tehetségre jellemző viselkedést 3 alapvető tulajdonságcsoport integrációjaként valósul meg, az átlag feletti képesség, kreativitás és a feladatelkötelezettség (személyiségjegyekből áll, és mint személyiségfaktor segíti a tehetség kifejlődését). Mindezeket egyenrangúnak tekintette.

Majd később a feladatelkötelezettséget differenciáltabban írta le, megkülönböztetett általános és speciális képességeket. Általános képességek: magas szintű elvont gondolkodás, verbális és számgondolkodás, jó memória és folyékony beszéd, téri viszonyok átlátása, alkalmazkodóképesség, gyors, pontos és szelektív információfeldolgozás. A speciális képességek lényegében ezeknek a kombinálása és egy vagy több speciális területen (kémia, matematika..stb.) való alkalmazása.

A tehetség fogalma:

 Fontos megemlíteni, hogy ezen modellek bebizonyították, hogy nehéz a tehetségnek mindent magába foglaló meghatározását adni. Minden gyermek egyéni, nem lehet olyan listát összeállítani, mely minden egyéni különbséget tartalmaz. Így a többdimenziós modellek mellett a kiszélesítés a többféle tehetségterület elismerésében folytatódott.

Marland (1972): a tehetséges gyermekeknek azok számítanak, akiknél a szakemberek valamilyen kimagasló adottságot és tényleges képességet állapítanak meg, melyek révén rendkívüli teljesítmények megvalósítására képesek az alább felsorolt területen: általános intellektuális képességek, specifikus tanulási kompetencia, kreatív gondolkodás, vezetői rátermettség, művészi adottságok, pszichomotoros képességek. Ez a meghatározás jelentheti azt is, hogy az is tehetséges, aki csak egyetlen területen mutat átlag feletti képességet, így más területen lehet átlagos vagy átlagon aluli képessége.

Ogilvie (1973): szerint, ha tehetséges valaki, az kiemelkedő általános vagy speciális képességekkel rendelkezik egy szélesebb vagy szűkebb területen. Így 6 területet különböztet meg: kiváló fizikai adottságok, technikai őstehetség, képző- és előadóművészet, kiemelkedő vezetői képességek és szociális tudatosság, kreativitás és magas intelligencia.

E két definíció azt mutatja, hogy a tehetségkutatás kilépett a kreatívitás és intelligencia bűvköréből.

Gardner (1983): elveti a „spearmani g faktort”- az általános intellektuális erő létezését, és különálló intelligenciákat ír le (többszörös intelligencia elméletében).

3 elvet képvisel: - az intelligencia nem egységes. 6 intelligencia (nyelvi, logikai, matematikai, téri, testi-kinesztetikus, zenei és személyi, később a személyi intelligenciát intra és interperszonális intelligenciákra bontotta).

-          az intelligenciák mindegyike különálló és független a többitől.

-          bár függetlenek egymástól, ennek ellenére interakcióban vannak, hiszen többet kell mozgósítanunk a probléma megoldására.

A többdimenziós modellek rendszerszemléletűek, melyek azt sugallják, hogy a tehetséges személy a képességek interakciójának egy rendszerként történő magas szintű működése miatt tehetséges.

Sternberg hármas elmélete 3 alteóriából áll, a tehetség 3 kulcsfaktorának megfelelően.

1.      komponentális - egyén belső világával foglalkozik.

2.      experimentális – intelligencia használatát vizsgálja.

3.      kontextuális – intelligencia és a külvilág kapcsolatát vizsgálja.

1993-as elmélete (ezt a diáról szedtem a könyvben, amiből dolgoztam éppen hogy csak megemlítiL)

-          A kiválóság kritériuma azt jelenti, hogy valaki korosztályát felülmúlja egy speciális vagy több különböző területen. (ÉLETKORHOZ VISZONYÍTOTT TEHETSÉG pl. zenei előadás.

-          A ritkaság kritériuma annyit jelent, hogy az egyén olyan területen / oly módon tűnik ki a társai közül, amely a korosztályában ritkaság-számba megy. (Ha egy osztályban mindenki egyformán kiváló angolból, még nem azt jelenti, hogy mindenki tehetséges.)

-          A produktivitás kritériuma azokra azt jelenti, hogy az egyén tehetségterületén (területein) teljesítménnyé tudja váltani a tehetségét. (gyerek – felnőtt)

-          A demonstráció kritériuma azt mondja ki, hogy az egyén tehetségterületének számos hiteles teszt során kell megmutatkoznia. (Kevés azt állítani, hogy valaki tehetséges…)

-          Az érték kritériuma alapján a tehetséges egyén kiemelkedő teljesítményét azokban a dimenziókban kell kimutatnia, amelyek alapján őt a környezete (az a társadalom, amiben él) megbecsüli. pl.: bűnöző.

Sternberg (2004) a tehetségesek tulajdonságainak feltárása

  1. Bölcsesség (Wisdom – W).
  2. Intelligencia (Intelligence – I).
  3. Kreativitás (Creativity – C).
  4. Szintetizálva a fenti 3 (Synthesized – S).

A bölcsesség, az intelligencia és a kreativitás a jövő tehetségeinek elengedhetetlen tulajdonságai. E három tulajdonság szintézise nélkül nem beszélhetünk kiemelkedő tehetségről.

Tannenbaum a pszichoszociális modelljében 5 faktort írt le a tehetség szempontjából – definíciójában hangsúlyozza, hogy a személyes tulajdonságok mellett a környezet speciális elemei is részt vesznek. Csillagmodellje (nem tudtam a képet beszúrni L)

-          Általános képességek: ez a G-faktor megfelelője, azé az általános intelligenciáé, amit az IQ-tesztekkel mérnek.

-          Speciális képességek: olyan speciális tehetség, amivel a személy rendelkezik és amiért környezete nagyra becsüli, mert az kivételes, speciális.

-          Nem intellektuális tényezők: ezek azok a személyes képességek, amelyek egy személy karakteréhez, egyéni jellemvonásaihoz kötődnek önkép, motiváció, feladat-orientáció stb.

-          Környezeti tényezők: pl. a gyerek családja, iskolája, barátai.

-          Szerencse: ezekről a faktorokról legtöbbször elfeledkezünk, pedig ugyanolyan jelentősek.

Mönks Renzulli modelljét megfelelőnek tartotta némi módosítással. Alapfeltétel a tehetség kibontakozásához a környezet. A belső tulajdonságok a környezeti háttéren keresztül juthatnak érvényre. A 3 egymással találkozó kört háromszögletű háttérre helyezte. A háromszög sarkai, a család, az iskola és a társak. A család értékeket ad, a tanár kapukat nyit és a társak, mint katalizátorok hatnak. Fontos: a feladatkötelezettséget-> motivációra változtatta, mivel a belső hajtóerőt kívánta hangsúlyozni.

Csíkszentmihályi és Robinson a tehetség kulturális voltát hangsúlyozzák modelljükben, tapasztalataik alapján 2 pontot összegezték erősen környezetorientált szemléletüket. 1. A tehetség kizárólag jól körülírt kulturális elvárások hátterében határozható meg. 2. A tehetség nem stabil vonás, az egyén képességei változnak. Tehetség fogalma tehát kulturálisan meghatározott és időhöz kötött. Így tehát a tehetség nem lehet természetesen veleszületett tulajdonsága az egyénnek, hanem a társadalom által kialakított fogalom, mely folyamatosan változik.

-          Személyes tulajdonságok: öröklött, vagy fejlődés során alakul ki.

-          Kulturális elvárás: mi az értelmes és az értékes dolgok köre.

-          Társadalmi elismerés és támogatás azoktól, akik eldöntik, hogy mi tekinthető értékesnek

A XX. század első felében az örökletességet tekintették a különböző tulajdonságokért felelős legfontosabb tényezőnek.

Czeizel tálentum modellje, mely a külső környezeti hatások kölcsönhatását érzékeltető 4x2+1 faktoros.  A 4 gyűrűs ábra a genetikai adottságok (örökletesség) és a környezeti hatások interakcióját mutatja. A tehetséget 4 genetikai adottság és 4 környezeti adottság eredőjeként látja kialakulni. Mindegyik lehet pozitív és negatív is, így tehát elég bonyolult elegyet alkot. Megjelenik a sorsfaktor, mely az élet egészség faktora.

 

Gagné megkülönböztető modelljében elkülöníti a természetes képességeket és a módszeresen fejlesztett készségeket, amelyek szakemberré tesznek egy adott területen. Vagyis megkülönbözteti az átlag feletti képességekkel rendelkező tehetséget és az emberi tevékenységek valamely területén átlag feletti teljesítményt nyújtó tehetséget. A különleges tehetséget a tudás és a szükséges készségek megszerzéséhez felhasznált képességek alkalmazása, az interperszonális (motiváció, önbizalom, érdeklődés, kitartás..stb.) és a környezeti katalizátorok (család, iskola, véletlen..stb.) támogatásával valamint szisztematikus tanulással és gyakorlással hozza létre. Feltételezi, hogy egy adott képesség több különböző tehetség kifejlődésében játszik szerepet, bármely tehetség is több képességből is eredhet.