Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tehetség főbb típusainak és megjelenési formáinak ismerete

2012.05.21

 A tehetség főbb típusainak és megjelenési formáinak ismerete

 

Szakirodalom: Gyarmathy Éva (2006): A tehetség fogalma, összetevői, típusai, azonosítása

 

A tehetségnek számos, egymáshoz hasonló, átfogó meghatározása létezik. Az általános tehetség azonban úgy tűnik, hogy csak egy fajtája a tehetségnek, nem pedig a prototípusa. A szakemberek folyamatosan dolgozzák ki a újabb és újabb tehetségtípusokat, ezáltal pedig egyre szélesedik a kiválóságról alkotott képünk.

Tehetségtípusok különböző aspektusokból:

  1. Tudományterületek és képességterületek szerint
  2. Társadalmi elfogadás, helye, minősége szerint
  3. Kevert: társadalmi és területi felosztás szerint

Ezek a tipológiák nem szigorú címkézések, inkább csak irányadó funkciójuk van.

 

I. Tehetségek tudományterületek és képességterületek szerint

 

A tehetség legtöbbször valamely területhez kapcsolódik, hiszen valódi teljesítményt csak akkor képes elérni az egyén, ha valamely területen képes elmélyedni, és kiemelkedő képességeit valamely tárgyra irányítja. A tehetség egyik legáltalánosabb és legkézenfekvőbb felosztása azon képességek és tudományterületek szerinti felosztás, amelyekben a kiemelkedő egyének megmutatkoznak.

 

Liu Shao (300-as évek) 12 kategóriát különböztetett meg a tehetségre utaló tulajdonságok alapján. Ezek közül néhány figyelemreméltó terület: morális erő, irányítási, vezetési képesség, tapintat, megfelelő bánásmód dolgokkal és az emberekkel, irodalmi képességek, az elméleti képességekben való jártasság, kiemelkedés a fizikai erőben és bátorságban, az ékesszólás kiválósága. Szerinte azok, akik ezeken a területeken kiválóak, alkalmasak bizonyos vezetői pozíciók betöltésére.

 

Marland (1972) nem típusokat, hanem a tehetség megjelenésének területeit különítette el, melyek az általános intellektuális képességek, a specifikus tanulási kompetenciák, a kreatív gondolkodás, a vezetői rátermettség, a művészi adottságok, valamint a pszichomotoros képességek.

Révész Géza (1918) pszichogenetikai alaptörvénye szerint az egyes tehetségek különböző életkorokban lépnek fel, és fejlődésük legfontosabb szakaszai is különböző életkorokra esnek. Legkorábban a (1) művészi és technikai képességek jelennek meg. Az ifjúkorra tehető a (2) tudományos tehetség kialakulása. Az ifjúkor végétől jelentkeznek a (3) természettudományi, filozófiai, történeti és nyelvészeti tehetségek. Ennél későbbi életkorra esik az (4 i)rodalmi, költői és írói tehetség megmutatkozása.

 

Gardner (1983) a legjelentősebb képviselője a képességterületetek szerinti felosztásnak, többszörös intelligencia elméletével. Az általa leírt intelligenciák európai szemmel inkább képességterületek, így kapcsolódik a tehetség típusaihoz ez a felosztás, melynek területei: a nyelvi, a logikai-matematikai, a téri, a testi-kinesztétikus, a zenei, a társas és az interperszonális területek.

 

Tannenbaum (1986) hierarchikus, szociokulturális kategóriái: a morális, a társas, a gazdasági és az oktatási tehetségterület.

 

II. Tehetség megjelenése és társadalmi értéke szerint

 

Liu Shao kategóriái a tehetség érése szerint:

-          nagyon korán briliáns tehetséget mutató koraérettek

-          olyan tehetségek, akik intelligenciája nagyon későn jelentkezett, de később teljes kapacitásra fejlődött

-          csodagyerekek voltak, és kivételes felnőttekké váltak

 

Taylor (1967) a kreatív tehetség különböző formáinak osztálytermi fejlesztésének előmozdítása érdekében írta le a különböző területeken megmutatkozó tehetségek típusait, melyek a következők: iskolai, produktív gondolkodó, kommunikáló, előrejelző, döntéshozó és tervező. Mindegyik terület más-más fejlesztést igényel, és eltérő módon tud eredményesen működni.

 

Ogilvie (1983) kategóriái:

-          szabályos zseni: ő a sztereotíp tehetség, sikeres fiatal tudós, magas szinte teljesít, tele van információkkal és ötletekkel, érett kérdései, véleményei vannak.

-          takart zseni: csöndes, alulteljesítő, visszahúzódó, ritkán kérdez, társaitól fél, automatikusan megért mindent, munkái hibátlanok, nem tanulja meg a problémákkal, kihívásokkal való megküzdés stratégiáját.

-          viselkedési problémáik elterelik a figyelmet tehetségükről: iskola elutasítása, agresszió, alkalmazkodási nehézségek, ábrándozás, rendbontó viselkedés, képességeit leginkább zavarkeltésre használja, személyiség- és tanulási zavarok.

-          magasan kreatív: nem ér el szükségszerűen magas pontszámokat csoportos tesztelés során, hajlamos a non-konformitásra, szokatlan megoldásokat keres, szokatlan kérdéseket tesz fel.

 

Siegler – Kotovsky-féle (1986) rendszerezés:

-          iskolatesztelő vagy lecketanuló tehetség: információ tárolása és visszaadása     kultúra továbbvitele

-          kreatív-produktív tehetség: új, eredeti alkotások     kultúra formálása

 

Betts és Meihart (1988) szerint a tehetség nem minden esetben azonos az egyének csoportjával, akik valamilyen szinten jelét adják a kiválóságnak. A kiválóság megjelenése a jövőbeli kiemelkedő teljesítmény előfutása lehet, de nem feltétlenül fog valóban beteljesedni vagy nem kerülnek azonosításra a tehetség jelei. Az általuk meghatározott tehetségtípusok ezek alapján a következtők:

  1. A sikeres: az azonosított teheetségek 90%-a, jól teljesít a teszteken, igyekszik megfelelni, unatkozik az órán, barátságos, könnyen eljsajátítja a tananyagot, a kemény munkát nem tanulja meg, nem motiváltak a LLL-re, felsőoktatásban alulteljesítővé válhatnak, a kreatív gondolkodást el kell sajátania.
  2. A kreatív: kihívást jelent, ritkán azonosítják, az oktatásban a kreativitás gyakran csak mint tapintatlan viselkedés jelenik meg    folyamatosan konfliktusba kerül, önértékelési problémák, deviáns és antiszociális visselkedés lehetősége.

(A fenti két kategória párhuzamba vonható Siegler és Kotovsky kategorizálásával.)

  1. A földalatti: fél kitűnni, fontos számára, hogy elfogadják, iskolán kívül jobban elismerik tehetségét, elsősorban kiemelkedő képességű lányok.
  2. A lemorzsolódó: nem érdekli a tanagyag, érdeklődési köre meghaladja az iskolai tantervet, megerősítés híján elvesztheti az érdeklődését. (Több tehetségterülettel kellene foglalkozni!)
  3. A kettőscímkéjű: a tehetség valamilyen testi vagy érzelmi sérüléssel, zavarral együtt van jelen, a tehetséget elfedi a zavar (pl. tanulási zavar), erőssége olyan oktatási környezetben mutatkozhat meg, ahol a képességek sokfélesége a tananyag részét képezi.
  4. Az autonómtanuló: magabiztos, önálló, független, kevéssé hat rá a környezet, vannak ismeretei és megküzdési stratégiái, kreatív, problémamegoldó, kihasználja a lehetőségeket, megtalálja a fejlődéséhez megfelelő forrásokat. Ez a típus ritkán „terem” magától, olyan oktatási környezetet kell teremteni a tanulónak, amelyben problémamegoldó képességei, kreativitása, társas-vezetői képességei fejlődhetnek.

 

Milgram (1993) szélsőséges felosztása:

  1. gyermekként és felnőttként is kiemelkedő teljesítményű
  2. gyermekként nem mutat tehetséget, felnőttként átlagon felüli teljesítményei vannak
  3. gyermekként tehetségígéret, felnőttként nem váltja be a hozzá fűzött reményeket
  4. gyermekként és felnőttként sem mutat kiemelkedő képességeket  fel sem fedezett, elkallódott tehetségek

 

A társadalom preferenciái szerinti tehetségek:

  1. hiány tehetség: kevés van belőle; az emberiség jólétét szolgálják, pl. új oltást felfedező orvos
  2. többlet tehetség: az alapvető létfenntartáson túli alkotásokat tudnak létrehozni, pl. képzőművész, irodalmár, zenei tehetség stb.
  3. hányad- vagy kontingens tehetség: specializált, magas szintű képességek, javakat hoznak létre, szükségleteket elégítenek ki, pl. orvos, tanár, mérnök, jogász stb.
  4. rendhagyó tehetség: az emberi test és szellem teljesítménye, pl. gyorsolvasás, fejszámolás, trapézművészet, ravaszkodás stb.

 

III. Kevert típusok

 

Ogilvie (1983) tehetségtípusai azok jellege alapján:

  1. Leonardo da Vinci-típus: sok területen tehetséges, polihisztor, humán és reál tantárgyakban egyaránt kiváló, esetleg művészeti tárgyakban is. Képességeit sokféle területen osztja szét, így nehéz neki egy adott területen elmélyülnie. Meg kell találnia azt az egyet, ahol kiemelkedő teljesítményt tud nyújtani.
  2. Mozart-típus: egy adott területen kiemelkedő a teljesítménye. Meg kell tanulnia más területekre is átvinni a képességét, ill. más területekhez kapcsolódó tudással szélesíteni saját területét.
  3. Churchill típus: hagyományos iskolai tantárgyakban általában nincs kiemelkedő képessége, tehetsége inkább készségeiben rejlik. Pl. szervezés, logika, vezetési-társas képességek. (O. szerint tehetségek 60%-a)
  4. Hitler-típus: antiszociális késztetések mozgatják, a cél elérése a legfontosabb, az ahhoz szükséges eszközöket nem mérlegeli.

 

Gardner (1997) eklektikus tehetségtipológiájának szempontjai a tehetség foka és területe. Szerinte ezek a rendkívüli személyiségek drámai módon eltérnek az „átlagemberektől” és egymástól.

  1. A Mester: megtestesítője Mozart; teljes mértékben elsajátította „mestersége” fogásait, a képességeknek egy minőségileg magasabb szinten való megjelenése.
  2. A Teremtő: mintája Freud; mesterfokon műveli az ismert területeket, de energiáit egy új terület megalkotására fordítja.
  3. Az Önmegfigyelő: pl. Virginia Woolf, regényíró; rendkívüli módon tud mesélni belső életéről     

     intrapszichés intelligencia

  1. A Befolyásoló: mintája Gandhi; elsődleges célja másokra hatni közvetlenül (pl. politikai vezetők) vagy közvetve (pl. írók)     interpszichés intelligencia

 

Gagné 42 féle tehetséget különböztetett meg nyolc képességcsoportba gyűjtve, illetve egy plusz csoport hozzáadásával, mely a képesség megjelenésének módjára fókuszál, így sorolható a kevert tipológiák közé.

A nyolc képességcsoport (és egy-egy példa):

  1. Intellektuális képességek

pl. Enciklopédia – mindenről sokat tud (nem csak iskolai tárgyakban)

  1. Kreativitás

pl. Ötletes – sok elképzelés, ötlet, javaslat

  1. Társas-érzelmi képességek

pl. Diplomata – könnyen barátkozni, bárkivel elbeszélget

  1. Fizikai képességek

pl. Nyúl – gyorsabb másoknál

  1. Iskolai képességek

pl. Nyelvtankönyv – jól ismeri a nyelvtani szabályokat, mindig helyesen ír

  1. Technikai képességek

pl. Technikus – jól ért a műszaki dolgokhoz, ügyesen kezeli

  1. Művészeti képességek

pl. Író – történeteket, verseket ír, eredeti darabokat alkot

  1. Interperszonális képességek

pl. Társasági – csoportos programokat javasol, összejöveteleket, bulikat szervez

+ csoport: Alulteljesítés

      pl. Világítórakéta – csak akkor dolgozik rendesen, ha érdekli a téma

 

A sokféle tipologizálás jelzi, hogy a tehetség sok különböző irányból közelíthető meg. A tehetség fogalmának finomodásával pedig újabb típusok és kategóriák születnek, melyek már a tehetség mélyebb megértését jelzik.

 

A képességterületekhez kapcsolódó típusok közül korszakonként másik típus kerül előtérbe, éppen amelyikre nagyobb igény van (ez hol a természettudomány, hol a művészet stb.)

A társadalmi értékek szerinti felosztás a tehetségek megjelenésének módját írják le, így ezek stabilabb csoportok az előbbihez képest.

A kevert tipológiák a tehetség megjelenési formáit határozzák meg, így egyrészről az adott korszak társadalmi igényeit közvetítik, másrészről olyan általános szabályosságokat hordoznak, melyek keretet adnak a különböző formák megjelenésében.

 

A mindennapi tehetséggondozásban is jelentősége van a tehetség sokféleségének felismerésében. Minél többféle megjelenési formát ismer el, annál szélesebb réteg juthat támogatáshoz.