Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. Pszichoszexuális fejlődés

2008.10.25

A klasszikus pszichoanalitikus elméletben két szempontból kerül elő a fejlődés témája:

1.      személyiség alkotóelemeinek problémájaként: születéskor csak az ösztönén van meg, ebből differenciálódik az én, majd külső szülői közvetítéssel épül be a felettes én. A fejlődés befejeződik a felettes én kialakulásával.

2.      pszichoszexuális fejlődés: éréshez kötött libidófejlődési stádiumokon haladunk végig, a fejlődés befejeződik a genitális fázis elérésével.

 

PSZICHOSZEXUÁLIS FEJLŐDÉS

A pszichoszexuális fejlődési stádiumokat a testi érés határozza meg. A libidó minden jelentős érési periódusban az újonnan funkcióképessé vált testtájat szállja meg (katektálja) és készteti azt fokozott működésre. A következő szakaszba való továbblépéskor elfojtódik az adott testrész részösztöne. Az élmélet kettős determináltságot sugall: szexuális ösztönökhöz való kötöttség és a fejlődés biológiai éréssel való lezárulása.

Fixáció: frusztráció vagy túlzott ingerlés miatt, ami miatt az adott szakasz konfliktusa nem oldódik meg, ezért nagy mennyiségű libidót kell az adott szakaszba belefektetni, így kevesebb energia marad a következő szakaszokra, ezért azok sikeres konfliktusmegoldása kevésbé valószínű. A fixálódott egyén valószínűleg az adott szakaszhoz regrediál a különböző frusztráló helyzetekben.

 

Szakaszok

1. Orális szakasz (0-18. h.)

-        jellemzői: érzékelés, a szükségletek, a libidinális kielégülés és a kifejezés módja mind az orális zónához kapcsolódik

-        alszakaszai

a)          orális-bekebelezés fázisa: több személyiségvonás is kialakulhat itt fixáció révén: pesszimizmus/optimizmus, bizalom/bizalmatlanság, függőség, hiszékenység

b)         orál-szadisztikus fázis: fogzáskor kezdődik, a szexuális élvezet a harapásból és a rágásból származik, itt alapozódik meg a verbális agresszió személyiségvonása.

-        konfliktus: az elválasztás

-        cél: bizalmon alapuló függőségi kapcsolat kialakítása a táplálkozáson, mint a világ megismerésének egyik legfontosabb módján keresztül, ez absztrakt szinten zajlik

-        megoldás:

1.      ha jó: kölcsönösség a kapcsolatokban, önbizalom és bizalom mások iránt

2.      ha patológiás (fixáció): orális karakter, szájhoz kapcsolódó tevékenységek preferenciája (evés, ivás, dohányzás, körömrágás), fokozott interperszonális érdeklődés, erősen motivált mások szimpátiájának, közelségének elnyerésére, túlzott dependencia, követelődzés, pesszimizmusra vagy optimizmusra való beállítódási hajlam, irigység

2. Anális szakasz (18. hónaptól)

-        jellemzői: anus a központi erogén zóna, az élvezet a székletürítéskor érzett ingerlésből ered, análszadizmus és análerotizmus jellemzi.

-        konfliktus: szobatisztaságra való szoktatás, ami gátat vet a belső vágyak kielégítésének, szülői és gyermeki akarat ütközése figyelhető meg

-        cél: autonómia és függetlenség

-        megoldás: nagymértékben függ a szülői hozzáállástól (jutalmaz vagy büntet)

1.      A „produkció” jutalmazásakor: autonómia és kezdeményezőképesség, ill. minimális ambivalencia jellemzi a gyereket, ami megalapozza a felnőttkori produktivitást és kreativitást.

2.      A kudarc büntetése a nevetségessé tételt és a megszégyenítést hangsúlyozza

a)      Anális kiürítő: ellenállás aktív formájaként akkor ürít, amikor a legkevésbé kéne, ez rendetlenségre, kegyetlenségre, pusztításra, nyílt ellenségességre hajlamosít

b)      Anális visszatartó: passzív ellenállás, később merev; kényszeres, kontroll kényszeres gyakorlása, anális triász: fösvénység, konokság, rendszeretet

3. Fallikus szakasz (3-5 év)

-        jellemzői: szexuális érdeklődés és izgalom megjelenése, az élvezetet a genitáliák ingerlése okozza, az autoerotizmus fokozatosan áttolódik az ellenkező nem felé, ez előkészíti a genitális szakaszt

-        konfliktus: Ödipusz-komplexus (kasztrációs szorongás, péniszirigység)

-        cél: nemi identitás megalapozódása, elsődleges genitális-szexuális orientáció kialakulása

-        megoldás:

1.      azonosulás, felettes én kialakulása, impulzuskontroll, nemi identitás alapjai

2.      patológiás: neurotikus szemfejlődés, hiszteroid karakter, férfiaknál: macho, agresszív szexualitás, túlzott karriertörekvés vagy szexuális és szakmai impotencia, nőknél: túlzottan kacér, aztán meg csodálkozik, ha valaki ezt szexuális felhívásként értelmezi

4. Latenciaszakasz (6-tól kamaszkorig)

-        jellemzői: szexuális és agresszív késztetések kevésbé aktívak (mert kialakult a felettes én), intellektuális és szociális érdeklődés felébred, tekintélyszemélyekkel való azonosulás kiegészítheti a korábbi azonosulási mintákat

-        konfliktus: nincs igazán, inkább csak a tapasztalatok bővülnek

5. Genitális szakasz

A nemi életet kétidejű megindulás jellemzi: az első a 0-5 év közötti időszak (nagyrésze infantilis amnézia alá kerül), a második a serdüléssel érkezik el. A genitális szakasz a fallikus szakasz organizációjának tekinthető, mely a részösztönöket a nemi szervek elsőbbrendűségének rendeli alá. A genitális szakaszban bizonyos korábbi libidómegszállások fennmaradnak, más megszállások a nemi funkcióban kapnak helyet, mint előkészítő aktusok (kielégítésük= Vorlust), néhány törekvés pedig kirekesztődik ebből a szerveződésből (elfojtódik vagy jellemvonássá alakul/szublimálódik).

A pubertással a libidinális és agresszív vágyak újra felélednek, de a szexuális energia aktusban való levezetése még nem elfogadott, ezért a serdülő fantáziál meg maszturbál. A hatalmas impulzusmennyiséggel való megküzdés módját nagyban befolyásolják az előző szakaszok sikerei-kudarcai. Ideális esetben az ifjú képes lesz szeretetteljes, gondoskodó kapcsolatban megosztani a szexuális gyönyört partnerével, és egyre jobban képes lesz kontroll alatt tartani impulzusait. Patológiás esetben: perverziók – a normális nemi céltól független libidótörekvések.