Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. Motiváció a pszichoanalízisben (a pszichoanalízis dinamikája)

2008.10.25

Ø      Freud személyiségdinamikai elmélete azt mondja, hogy minden egyén állandó mennyiségű pszichikus energiával rendelkezik, ez a libidó.

Ø      Amikor egy tiltott cselekedet vagy késztetés elfojtódik, annak energiája a rendszerben másutt keres levezetést, mert a kifejeződés tiltása nem szünteti meg őket.

Ø      Az elmélet szerint az id elfogadhatatlan impulzusai szorongást okoznak, amit elhárító mechanizmusokkal lehet csökkenteni.

Ø      A legalapvetőbb elhárító mechanizmus az elfojtás, melynek során az ego a tudatból a tudattalanba szorít egy tiltott impulzust. Kívülről úgy fog látszani, mintha az egyén elfelejtette volna. 

Energiamegamarás:

Ø      Az embere egy zárt energiarendszer, a nemi vágy az elsődleges hajtóerő.

Ø      Mindenki pszichés energiával rendelkezik (libidó).

Ø      Az elfojtásra kerülő cselekedetek energiája a rendszeren belül másutt keres kiutat magának.

Szorongás és elhárító mechanizmusok:

Ø      Ha valaki nem tud ellenállni a tiltott dolognak, akkor szorongani fog. A félelem és a szorongás fogalma összekapcsolódik. Félni valamitől szoktunk, egy feszültségi állapotban pedig szorongunk. Félelem esetén egy konkrét veszélyről beszélünk, a szorongás pedig veszélyjelzés. A szorongás tárgy nélküli, bizonytalan feszültségi állapot. Lehetővé teszi a veszélyekre való lelki és fiziológiai felkészülést. Elkerülésének egyetlen módja, ha impulzusainkat olyan álruhába bújtatjuk, melyben nem ismer rá a társadalom és a szuperego sem.

Ø      A fokozódó feszültség a szervezet működését veszélyezteti, ezért az én ezt elhárítani igyekszik. Az énnek ezt a funkcióját elhárításnak, az alkalmazott eljárásokat, pedig elhárító mechanizmusoknak nevezzük. Anna Freud az elhárító mechanizmusok alkalmazását összefüggésbe hozza az életkorral és az érettség szintjével. A mechanizmusok alkalmazása lehet átmeneti vagy az aktuális állapottól függő, ill. a személyiséget tartósan jellemző.

Elfojtás:

Ø      A túl ijesztő vagy fájdalmas impulzusokat vagy emlékeket kizárjuk a tudattalanunkból.

Ø      Az elfojtás ritkán tökéletes, mert az elfojtott impulzusok állandóan készen állnak arra, hogy betörjenek a tudatba.

Racionalizáció:

Ø      Azt jelenti, hogy a racionális cselekvés látszatát igyekezvén kelteni, logikus vagy szociálisan kívánatos motívumokat tulajdonítunk cselekedeteinknek.

Ø      Viselkedésünket szépíteni szeretnénk.

Ø      Kettős célja van:

·        Enyhíti a kudarc miatti csalódást

·        Elfogadható indokot kínál fel a viselkedésünk magyarázatára.

Reakcióképzés:

Ø      Úgy próbálunk meg valamilyen motívumot magunk előtt is leplezni, hogy az ellentétes motívumokat hirdetjük fennhangon.

 

Projekció:

Ø      Azok a tulajdonságok, melyeket magunknak sem szeretünk bevallani.

Ø      A saját nemkívánatos tulajdonságainkat felnagyítva másoknak tulajdonítjuk.

Intellektualizáció:

Ø      E során elvont kategóriák segítségével próbálunk kilépni a stresszhelyzetekből.

Tagadás:

Ø      A tagadással akkor szoktunk próbálkozni, ha a külvilág elviselhetetlensége már minden mértéket felülmúlt. Ilyenkor megpróbáljuk tagadni, hogy létezik a rideg valóság.

Ø      A tagadásba a valósághoz tapadó fájdalom ellen menekülünk.

Eltolás:

Ø      Segítségével az adott módon ki nem elégíthető motívumokat más mederbe tereljük.

Ø      Az agresszív és a szexuális impulzusok kezelésének a legjobb módja.

Ø      Nem szünteti meg a frusztrációs indulatokat, de egy póttevékenység segít a feszültség levezetésében.

Azonosítás:

Ø      Alapja a szoros érzelmi kötődés.

Szubliáció:

Ø      Nem nevezhető igazán elhárító mechanizmusnak, de a feszültség csökkentésében jelentős szerepe van.

Ø      E segítségével valósul meg a szexuális ösztönök a nem szexuális célok felé terelése.

Regresszió:

Ø      Visszatérés egy már meghaladott fejlettségi szintre.

Fixáció:

Ø      Ha a szorongás túlzottan elhatalmasodik, megakad a fejlődés, így a gyermek nem vagy csak részlegesen lép tovább a következő szakaszra.