Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. A pszichoanalízis személyiségmodelljei (topografikus, strukturális modell)

2008.10.25

Ø      Freud a tudattalan tanulmányozásával foglalkozott. A pszichoanalízis vitákat kavart, hiszen úgy gondolták, hogy Freudnak nincs egy jól lekerekített rendszere.

Ø      A tapasztalatra épít. Módszere nemcsak lelki betegeknek, hanem egészséges emberek tudattalanná vált lelki történéseinek feltárására is alkalmazható. A páciens feladata, hogy hagyja gondolatait szabadon áramolni, és mindent mondjon el, ami az eszébe jut. Bizonyos gondolatok nem véletlenül válnak a „felettes én” áldozatává. Azért nem tudunk rá emlékezni, mert kínos, fájdalmas. Olyan vágyak húzódnak meg mögöttük, melyek élesen ellenkeznek önmagunkkal szemben állított követelményekkel. Ezért ezeknek az emlékeknek a tudatba való emelése ellenállásba ütközik.

Ø      Szerinte a lelki jelenségek pszichikus erők játékán alapulnak, melyek összeütközhetnek, gátolhatják egymást vagy összefonódhatnak.

Topográfiai:

Ø      Freud az emberi lelket jéghegyhez hasonlította. A jéghegy vízfelszín felett megmutatkozó kicsiny része tudatos és tudatelőttes, mindaz az információ, amire pillanatnyilag nem gondolunk, de amely szükség esetén tudatossá tehető.

Ø      A jéghegy vízfelszín alatti, sokkal nagyobb tömege a tudattalan: késztetések, vágyak, hozzá nem férhető emlékek terepe, amely befolyásolja gondolatainkat és cselekedeteinket. A tudattalan a felszínre akar törni (álom).

Ø      Összefüggésben a szexualitással, az agresszivitással és a halállal. Az ember a túlélésre törekszik (szexualitás). A halálvágy elfojtása és a felszínre törése (agresszió).

Ø      Ez a topografikus modell volt az első kísérlet az emberi lélek természetének rendszerbe foglalására.
Freud
az emberi viselkedést determinisztikusnak tekintette. A pszichológiai determinizmus szerint minden gondolatnak, érzelemnek és cselekedetnek oka van. A legtöbb pszichológiai eseménynek kielégítetlen késztetések és tudattalan vágyak az okai.

Strukturális:

A személyiség 3 nagy rendszerből áll: id (ösztön-én), ego (én), szuperego (felettes én).
ID - Az id a személyiség legprimitívebb része, amelyből az ego és a szuperego kifejlődik. Az újszülött is rendelkezik vele. Tartalma az éhség, a szomjúság, az élet védelme és a szexuális örömszerzés. Az id is az örömelv alapján működik.

EGO - Az ego a valóságelvnek engedelmeskedik: az ösztönimpulzusok kielégítésével addig kell várni, amíg a megfelelő környezeti feltételek létre nem jönnek. Az ego a személyiség végrehajtó szerve. Az ego közvetíti az id, a valóság és a szuperego követelményei között.


SZUPEREGO (3-6. évben)
- A szuperego, amely eldönti, hogy egy cselekedet jó e vagy sem. A szuperego a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső képviselője. A szuperego a szülői jutalmazások és büntetések révén alakul ki. A szuperego normáinak a megsértése, a szülői szeretet elvesztését és az azzal járó szorongást idézi fel. Ez a szorongás tudattalan, de bűntudatként élhetjük át. Az id egésze, valamint az ego és a szuperego nagyobb része a tudattalanba merül, az ego és a szuperego kis része pedig tudatos vagy tudatelőttes.

Elsődleges identifikáció (primer):

Ø      Felismeri, hogy ő és az anyja 2 külön személy.

Ø      Lelki egyensúlyra törekszik, az anyjával akar azonosulni.

Ø      Végeredménye az „énideál”.

Biológiai hajtóerő (drive):

Van egy biológiai szükségállapot, melynek pszichés reprezentációja van.

Hidraulikus modell:

Ha akadályozzák ebben, akkor nagyobb lesz a nyomás a megvalósításra.

Bűntudat (3-6 év között):

Ø      A szégyen előzi meg

Ø      Lehet tudatos és nem tudatos

Az id, ego és szuperego folyamatos konfliktusa:

Ø      Attól függ, melyik énrésznek van több energiája.

Ø      Ha a szuperego energikus, akkor aszkétikus, azaz túl lelkiismeretes.

Ø      Ha az id az energikus, akkor nem veszi tekintetbe a gátakat.