Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az értékelés szerepe

2009.01.17


Értékelés: tanulóra irányuló tanári tevékenységként jelenik meg, következményei alapvetően a tanulókat érinti. A tanulók számára az értékelés különböző formái, de különösen az osztályozás az állandó szorongás és egyéb, a személyiség fejlődését károsan befolyásoló jelenségek forrásai lehetnek. Az értékelés a nevelési módszerek közé tartozik, és külső szabályzó szerepet tölt be a személyiségfejlődésben/fejlesztésben. Az értékelés információkat ad arról, hogy mely célokat, milyen szinten sikerült elérni.

Funkciói:

· a tanulás ösztönzése, a tanulási teljesítmények minősítése, kategorizálása

· a tanulók szelekciója (évről évre haladás elbírálása), a tanulók motiválása

· a pedagógiai folyamat közvetlen szabályozása, a tanári hatékonyság visszajelzése a tanulás

szervezésével, tervezésével kapcsolatban

· a tantervek, tanári programok beválásának vizsgálata az iskola pedagógiai eljárásainak

hatékonysága (közvetett szabályozás)

· járulékos funkciója a pályaválasztás orientálása

 

 

Pedagógiai értékelés: a visszacsatolás vagy visszajelentés pedagógiai alkalmazásával a minden pedagógiai kategóriára és jelenségre kiterjedő metodikailag változatos értékelés. Az értékelés a nevelés-oktatás központi rendszerszabályzó eleme országos, helyi, iskolai szinten, valamint az osztály/tanulócsoport és az egyének szintjén is.

Az értékelés, mint külső szabályozó (például jutalmazás, büntetés) hozzájárul különböző értékek, normák, magatartásformák kialakításához, de túlhangsúlyozása a nevelésben komoly károkat okozhat. Az értékelés pozitív vagy negatív megerősítési mechanizmusokon keresztül segítheti a reális önismeret, önértékelés és a pozitív énkép kibontakozását.

A pedagógiai értékelés, a sikerek és a kudarcok befolyásolják a tanuló és a tanulócsoport tanulási motivációit, viszonyát az iskolához, a tantárgyakhoz, a pedagógushoz, hozzájárulnak a tanulási szokások rögzüléséhez vagy változásához, hosszabb távon hatnak a pályaválasztásra is.

Az értékelés mintát ad a gyerekeknek az önértékeléshez és mások értékeléséhez.

 

Értékelés típusai:

 

o Formatív (segítő, fejlesztő): információt adjon tanulónak, tanárnak a tanulás

következő lépéseiről, s ez által ösztönözzön. Alapvetően a folyamat közbeni

irányítást, segítést tűzi ki célul a tanulási sikerek megerősítését, a tanulási hibák és

nehézségek differenciált feltárását.

 

o Szummatív (lezáró, minősítő): szintek megállapítása, minősítés, kategorizálása a

tanulónak, a tudás globális értékelése. Egy-egy nevelési-oktatási szakasz záróaktusa,

célja az összegzés, a záró minősítés. A tanulókat szelektálja, szűri. Hatékonyságának alapfeltétele, hogy objektív, hiteles és megbízható adatokat nyújtson. Gyakori

formája a vizsga, amely igazolhatja a végzettséget, a megfelelő képzettséget,

betölthet továbbtanulási szelekciós funkciót, eszköze lehet a pályaorientációnak.

 

o Diagnosztikus (helyzetfeltáró): a tudás tartalmi és strukturális feltérképezése azzal a

céllal, hogy az eredmények (hiányosságok oka feltárható legyen). A különböző

pedagógiai döntések, beavatkozások, fejlesztések előtt a döntéshozók (tanárok)

részletes információkat szerezzenek arról, hogy a tanulók milyen feltételekkel

kezdik a nevelés-oktatás adott szakaszát, megfelelnek-e az elvárásoknak, melyek

azok a területek, ahol lemaradtak a tanulók, ahol kiemelkedők.

 

o Összehasonlító: a tanulási eredmények összevetése különböző szempontok szerint

(bizonyos tantárgyakban elért eredmények évente, iskolák eredményeinek

összevetése)

 

Értékelés szemlélete, szándéka:

- fejlesztő szándékú

- minősítő, kategorizáló szándékú

- kooperatív szemléletű, szándékú

Miért szükséges a tanulmányi eredmények értékelése? 

A tanulmányi eredmény: A tantárgyi tartalom elsajátításához szükséges tudás-, képesség és készségrendszer, amelyben a tanuló saját véleményét felépíti, a tanultakat beilleszti a már megszerzett ismeretbázisának szélesebb összefüggésébe azzal a céllal, - ha szüksége van rá - az iskolával, a munkával, a mindennapi élettel kapcsolatban váratlanul jelentkező problémák megoldásához, visszaidézhesse azt.  

E felfogásból következően az értékelés

  • érvényes bizonyítékot ad a tanulmányi eredmények minőségéről, az abban bekövetkezett változásról;
  • tájékoztatja annak jellemzőiről a tanulókat, a tanárokat, a szülőket, a helyi, regionális és országos közoktatásirányítást;
  • ezáltal kedvező hatást gyakorol/hat a tanulmányi eredményeket befolyásoló, abban leginkább érdekelt érintettek tevékenységére.

 A tanulmányi eredmények értékelése

  • a tanuló számára egyrészt tanúsítvány az elért eredményekről, másrészt befolyásolja további ismeretszerzési folyamatát, mindezt az osztály, a kurzus és a tanulmányok egésze szintjén, azaz különböző időszakaszokban;
  • rövid távú és hosszabb távú hatással bír pl. a tanulási motivációkra, sőt a tanulási életpálya egészére;
  • e funkciók miatt a tanulók maguk is érintettek az őket érintő értékelés kritériumainak, összetevőinek „átláthatóságában”, nyilvánosságában;

 A tanárok számára az értékelés eredménye szakmai mérlegelés tárgya, a tanítási folyamat elemzésére és jövőbeli súlypontjainak megváltoztatására / megőrzésére ad módot;

  • az eredmények rövid és hosszú távú információforrásként szolgálnak;

 

A szülők számára az értékelés tájékoztató funkció ellentmondásos, a szülői és az iskolai nézőpont eltérő a gyermek/diák teljesítményének megítélésében. 

 

2. Miként értékelhetőek a tanulmányi eredmények?  

Az értékelés módja függ az értékelés céljától, azaz a kapott információk felhasználásának módjától, a szervezési, megvalósítási lehetőségektől, az adatfeldolgozás lehetőségeitől, a pénzügyi feltételektől stb.

Az értékelés eltérő szempontú megközelítései

 A kompetitív szempontú értékelés

  • a versengés meghatározó,
  • cél a tanulók közötti különbségtétel,
  • az értékelési technikák rangsorolnak, kategorizálnak,
  • a mérés a megoldás idő, a sorrend szempontjából kipróbált, ellenőrzött feladatokkal történik
  • az értékelő feltételezi a tanulói erőfeszítést,
  • a teljesítménykülönbségeket a képességek különbségéből eredőnek tekintik,
  • így a rangsort képességrangsorként is értelmezik.

 A nem kompetitív szempontú értékelés

  • az értékelés fő célja a tanulói erőfeszítés jutalmazása, az egyéni elbírálása, a bátorítás
  • az értékelés egyéni, kommentáló,
  • nem hoznak létre rangsorokat, kategóriákat,
  • a visszajelzés a további tanulást elősegítő jellegű,
  • az eredmények különbségét az érdeklődés és a  motiváció különbségeire, nem a képességek eltérésének elvére vezetik vissza. 

 A kooperatív szempontú értékelés

  • az értékelés fő célja az értelmes  tanulás ösztönzése,
  • a diákok elé kitűzött célokat értékelik,
  • bevonja a tanulókat az elérendő, a számukra elérhető eredményekhez vezető eljárásokba,
  • a tanulók részt vesznek/vehetnek az értékelésben,
  • a képességeket szorosan összekapcsolják az adott kurzus minősítésével, a feladatok nehézségével, a tanulók motivációjával.

Az értékelés típusai

A leíró értékelés

  • tudósítás az elvégzett feladatok természetéről, jellemzőiről, majd az eredményekről, elkerülve mind a személyiség, a képességek minősítését, mind az összehasonlítást.

  A kritériumorientált értékelés

  • a meghatározott célokról, kritériumokról tudósítás, meghatározott kritériumok elérésében határozza meg a tudást, ez oktatási programok hatékonyság szerinti összehasonlításának legobjektívebb típusa. Interpretálási lehetősége igen előnyös a pedagógusok számára. Nem korlátozódik a sikeresen teljesítők száma.

 A standardra vonatkoztatott értékelés

  • ha a kritiériumorientált értékelést külső standardok rendezett sorozatához vagy teljesítményfokozatokhoz kötött minőségi leírásokhoz viszonyítva értelmezik, az a standardra vonatkoztatott értékelés. Feltétele egy minőségi skála és  az ezekhez rendelt értékelő feladatok, amelyek tartalma, összetevőinek jellemzője, nehézségi foka összhangban áll a minőségi skálával. (pl. kiváló, magas, megfelelő, korlátozott, nem megfelelő teljesítmény).

 A normatív értékelés

  • egyes tanulók teljesítményeinek más tanulók eredményeire vonatkoztatott értelmezése, az egyén teljesítményét vagy egy referenciacsoportéhoz vagy az egyén valamely osztálytársáéhoz viszonyítják. Népszerű országos szintű értékelési rendszer, mert a jól begyakorolt eszköztudások, alapkészségek körét méri (pl. olvasás, szövegértés, matematika). Egyéni visszajelzés értéke nem jelentős.

 4. Melyek az értékelés jelenlegi és a jövőbeni várható trendjei? 

Meddig érvényes a mérési információ? Az értékelt teljesítmény érvényessége időhöz kötött. Elveszti érvényét, amikor újabb tanulásra, tanulási “felhalmozásra”, a tudás akkumulációjára kerül sor. 

  • ha a tanulás nem összefüggésekre irányul, hamar érvényét veszti, míg az összefüggő ismeretelsajátítás már tanulási stratégiát hoz létre, a korábban szerzett tudás integrálására is képes magasabb tudásminőség jön, jöhet létre.
  • következésképpen az izolált tudáselemekre irányuló értékelés kevésbé érvényes.

Új értékelési technikák

  • létrejöttük oka a curriculumok mind teljesebb lefedésének igénye összetett szerkezetű feladatokkal: szóbeli, írásbeli feladatok kombinációja, projekttevékenység, kísérletek elvégzése, tárgyi produktumok létrehozása, beszámolók, megfigyelések rögzítése, tervezés stb.
  • ilyen módon nemcsak a teljesítmények összetettebbek, de a hibák is - mint tantárgyfeletti, ill. tantárgyközi hibatípusok - általánosíthatóak (pl. olvasási, megértésbeli, transzformációs, műveleti készségbeli, dekódolási hibák stb.)

Melyek az értékelés expanziójának veszélyei?

Már széleskörűen ismert az a nagyfokú kedvezőtlen hatás, amelyet az értékelés gyakorolhat az oktatásra. Egyrészt korlátozott a kép, amit a tanuló tudásáról ad, másrészt a számszerűsített eredmények a teszt, ill. feladatháttér ismerete hiányában nem összehasonlíthatóak. Továbbá szűkítheti a tanulásba, tanításba bevont képességek körét, a korai, ill. indokolatlan szelekcióhoz szolgáltat a nyilvánosság számára világosan át nem látható érveket stb. 

  • teszttudás çè természetes helyzetekben felmerülő problémamegoldás
  • művi tanulás, izolált tudáselemek çè értelmes kontextusok
  • a tesztre tanulás lerövidíti az összefüggések  tanulására fordított időt
  • a teljesítménymérés eszköztára szegényesebb, a lehetséges problémamegoldási utak közül kevesebbet részesít előnyben
  • az elszigetelt tények, definíciók, általánosítások, elméletek stb. tudása felértékelődik, a találékonyság, a kreativitás, a problémamegoldás, a tudottak ismeretlen helyzetekben való alkalmazása kevésbé értékelődik