Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9.-10.: Andor - Liskó: Iskolaválasztás és mobilitás 2.rész

2010.01.04

Iskolaválasztás és mobilitás

75-146.old

Az iskolaválasztás determinánsai

A szülők iskolai végzettsége

-         a pályaaspirációknál is látható volt, hogy a fantázia rétegspecifikus korlátok között  működik.

-         amikor az elképzelések megvalósításának első lépése következik, akkor a konkrét iskolaválasztás is hasonló jellegzetességeket mutat

-         a 64-es vizsgálat szerint :

o       a felsőfokú végzettségű apák gyerekeinek majdnem kétharmada választotta a gimit, 31 % a szakközepet, 4 % a szakmunkásképzőt, és1 % nem tanult tovább

o       A skála másik végén: a 8 általánosnál kevesebbet végzett apák gyerekei  közül 22 % nem tanult tovább, és a tovább tanulók legnagyobb arányban (42%) a szakmunkásképzőt választották

9     kettő között fokozatos az átmenet

-         1971-es vizsgálat adatai sem mutatnak gyökeresen eltérő eredményeket, az eltérések azonban egy lassan konszolidálódó társadalom jegyeit mutatják (az előnyös helyzetben lévő csoportok megszilárdítják pozíciójukat, és közben javul az alul lévők helyzete)

-         Az 1971-es vizsgálat óta eltelt negyedszázadban sem változtak az alapvető tendenciák (közben rendszerváltás is volt!!)

-         Az 1997/98-as tanévben végzett vizsgálataik szerint az iskolaválasztás hasonló összefüggéseket mutatott az apa iskolai végzettségével, mint a korábbiak

-         Azt nem tudják megállapítani, hogy az a fajta, iskolatípusok szerinti társadalmi szelekció, amely megfigyelhető volt 1964-ben és 1971-ben, erősebb lett-e 1997-re. (mivel megváltozott az iskolák szerkezete és az általuk adott végzettség kategóriarendszere is) Arra azonban alkalmasak a korábbi vizsgálatok táblái, hogy láthassuk: az alapvető tendenciák nem változtak.

-         Az apák iskolai végzettségével párhuzamosan nemcsak a gimnáziumba menők aránya emelkedik, hanem ezen belül az elitebbnek tartott szerkezetváltó (8 vagy 6 osztályos) gimnáziumba menőké is. (mellékes, hogy ezek tényleg jobbak-e a 4 osztályosoknál)

-         egy jobbnak vélt iskolatípusba az egyetemi végzettségű apák gyerekei 17-szer nagyobb eséllyel kerülnek be, mint a nyolc osztályt végzett apák gyerekei (miközben általában a gimnáziumba jutásnál csak hétszeres a különbség, a hagyományos négyosztályosba jutásnál pedig csak négyszeres)

-         a továbbtanulási döntés meghozásában az anyának is szerepe van, ebben az esetben néhány finomabb módosulást észlelhető, de az alapvető tendencia nem változik

-         érdekes jelenség, hogy felülről lefelé haladva szakmunkás végzettségig az anya iskolai végzettsége erősebben hat. Azokban az esetekben, amelyekben nem egyforma a két szülő végzettsége, akkor mennek a gyerekek nagyobb arányban gimnáziumba, ha az anyáé magasabb. (amikor valamelyik szülő nyolc osztályt vagy kevesebbet végzett, a tendencia megfordul)

A gimnázium színvonala:

- objektív mérce az a rangsor, amelyet a Köznevelés című hetilap évről évre közöl. Aszerint rangsorolja külön a gimnáziumokat és külön a szakközépiskolákat, hogy a végzettek hány százalékát vették fel egyetemre vagy főiskolára.

Szakmacsoport:

- az iskolák rangsorán kívül az is differenciál, hogy milyen végzettségű szülők gyerekei választják a legkeresettebb szakmacsoportokat oktató iskolákat.

- pl. az egyetemet végzett apák gyerekei nagyobb arányban járnak (az akkor) legkeresettebb közgazd. szakközépiskolákba

A gyerekek neme

-         nagy különbség van a fiúk és lányok iskoláztatása között, akármi is a szülők iskolai végzettsége, a lányok nagyobb arányban tanulnak tovább gimnáziumban, mint a fiúk

-         Az egyetemet végzett apák fiainak 77%-a, lányainak 88%-a tanul gimnáziumban. A főiskolát végzett apák fiainak 52%-a, lányainak 77%-a tanul gimnáziumban, az eltérés tehát 25%. Ennél is nagyobb az érettségizett apák esetében, ahol a fiúk és a lányok gimnáziumi továbbtanulása közötti különbség 27%, de jelentős a szakmunkás apák (16%) és a szakképzetlen apák (13%) esetében is.

-         Ez az iskoláztatási minta arra az időre nyúlik vissza, amikor a domináns női szerep a gyerekszülés, gyereknevelés és a háztartás vitele volt, amihez a nőnek nem kellett sok iskolát végeznie, szemben a családot eltartó férfival, akinél kívánatos volt, hogy legalább szakmája legyen.

-         A lányok iskoláztatásának lényege az volt, hogy meghatározza, milyen szinten legyenek családanyák és háziasszonyok, hány év tanulás elég többnyire örökölt társadalmi szintjükhöz, azaz ahhoz, hogy házasságukban megőrizzék státuszukat.

-         Az alapgondolat úgy él tovább, hogy a fiúk továbbra is szerezzenek valamilyen szakmát, a lányoknak pedig inkább megengedett a „semmire se jó” iskola, a gimnázium.

-         Van még egy eleme a két nem iskoláztatása közötti különbségnek: A lányok pedig átlagosan jobb tanulmányi eredményt produkálnak, mint a fiúk.

Családösszetétel

-         Vizsgálati mintájukban szerepelő gyerekek 15%-a egyke, 53%-nak egy testvére van, 20%-nak kettő, és mindössze 12% él olyan családban, amelyben a gyerekek száma három vagy több.

-         az elitiskolákba olyan gyerekek járnak, akiknek átlagosan kevesebb testvérük van, és a tanulmányi eredmény is annál jobb, minél kisebb a családban az átlagos gyerekszám

-         az egyetemet végzett szülők családjában átlagosan akkor is jó a gyerek tanulmányi eredménye, ha egyke, és akkor is a több testvére van; az iskolázatlan szülők családjában  pedig ugyancsak a gyerekek számától függetlenül átlagosan rosszabb a gyerekek tanulmányi eredménye.

A családokban lévő gyerekek száma önmagában se a tanulmányi eredményt, se az iskolaválasztást nem befolyásolja. Megteheti azonban ezt a családok összetétele.

-         Az együtt maradó nukleáris családokban a gyerekek 37%-a ment gimnáziumba, 76%-a érettségit adó középiskolába és csak 24% érettségit nem adóba. Ezzel szemben az „egyéb” család-összetételi variációkban élő gyerekek 23%-a ment gimnáziumba, 61%-a érettségit adó középiskolába és 39%-a érettségit nem adóba.

-         Az adatokban az jelenik meg, hogy az értelmiségi családok anyagi helyzetüktől függetlenül törekszenek arra, hogy gyerekeiket a lehető legmagasabb iskolai végzettség szintjére juttassák, míg az alacsonyabb iskolai végzettségűek főképpen akkor, ha valamilyen ok folytán anyagilag saját végzettségi kategóriájuk fölé kerültek.

Lakóhely

-         a lakóhely is befolyásolhatja az iskolaválasztást, a tanulmányi eredmény közvetítésével és azzal, hogy nem mindenhol áll rendelkezésre a teljes iskolaválaszték.

-         1963-ban az általános iskolások tanulmányi átlaga Budapesten 3,94 volt, a vidéki városokban 3,77 és a községekben 3,61.

-                     1997-es vizsgálatukban pedig így alakultak az általános iskolai tanulmányi átlagok:

 

Budapest                           4,16,

megyeszékhely                   4,13,

egyéb város                       3,86,

község                               3,89

-         az elmúlt évtizedekben szerzett ismereteik helytállóak, akkor a tanulmányi eredmény településtípusonkénti eltérésének más oka van, nem az iskolák színvonala közötti különbség. Az igazi ok talán az, hogy minél nagyobb egy település, annál nagyobb arányban élnek benne iskolázottabb emberek. Ez bármelyik népszámlálási adatfelvételből kimutatható, és így van ebben vizsgálatban is.

-         1997-es vizsgálati minta is azt mutatja, hogy minél magasabb az apa iskolai végzettsége, annál nagyobb esély van arra, hogy a család nagyobb településen lakjon. Az egyetemet végzett apák gyermekeinek 65%-a nagyobb városban lakik (ebből 36% Budapesten), és mindössze 15%-a községben, míg a nyolc általánost vagy kevesebbet végzett apák gyermekeinek csak 16%-a él nagyobb városban (ebből 9% a fővárosban), több mint fele pedig községben. A szakmunkás végzettségűek is nagyobb arányban élnek falun, mint nagyvárosban.

-         Az eddigi adatok arról tanúskodnak, hogy a lakóhely valamilyen módon és mértékben befolyásolja az iskolaválasztást. Ez a hatás egyrészt abból ered, hogy a szülők reálisan értékelik az általános iskolai bizonyítvány mögött rejlő tudást, másrészt abból, hogy  a különböző településeken más-más iskolaválaszték adódik. Ez utóbbit bizonyítja, hogy miközben a másutt lakók általában kisebb arányban mennek magasabb presztízsű középiskolába, de ha mégis, akkor ez inkább jellemző a községekben lakókra, mint a kisvárosiakra.

-         valamilyen középiskola minden városban van, és ha már helyben is lehet középiskolába járni, akkor a szülők nehezen szánják rá magukat arra, hogy a gyereket más városba küldjék iskolába, csak azért, mert az jobb iskola. A községekben lakóknak viszont mindenképpen utazniuk kell (vagy kollégiumba kell menniük), és ha már el kell menni, akkor érdemes válogatni. Ez a szakközépiskolákra is igaz. A szakmunkásképzőbe járók esetében már nem találtak olyan különbségeket a helyben és a másutt lakók között, mint az érettségit adó középiskolákban

Tanulmányi eredmény

-         a tanulmányi eredményt elsősorban a családi háttér determinálja (és nem a gyerek képességei, amiről elég kevés derül ki az iskolában), hozzájárul a pedaógusok elfogultsága is, amely abban nyilvánul meg, hogy nem csak a tárgyi tudást értékelik a teljesítmény értékelésénél.

-         Fővárosi Pedagógiai Intézet Tudásszintmérő vizsgálata, ’97 május, 38 bp-i középiskola, 10. osztályosok

o       hogyan viszonyul a gyerek és családja az iskolához és magához a pedagógushoz; beleszámítja amúgy általában a tanulási motivációt, az osztálytermi és azon kívüli viselkedést, a kulturális és civilizációs szintet

o       a gyerekeknek, akik gyenge képességűek és rosszul teljesítenek, ám az iskolai értékrendet és viselkedési szabályokat elfogadják, nagyobb valószínűséggel ad elégségest még akkor is, ha semmit nem tudnak

o       a jobb képességű, az iskolai élet szabályaival állandó konfliktusban lévő gyerekeknek, akik – éppen a képesség és a motiváció ellentmondása miatt – hullámzóan teljesítenek, még egy elfogadható felelet esetében is nagyobb valószínűséggel ad elégtelent.

o       Hiába van lehetőség a szorgalom és a magatartás külön osztályozására, valójában ezek az elemek (és még sok más) a tantárgyi teljesítmény értékelésébe is belejátszanak – és minél lejjebb megyünk az osztályzatok skáláján, annál inkább.

-         Az általános iskolai tanulmányi eredménynek nem önmagában van jelentősége, hanem annál fogva, hogy nagyban befolyásolja magát az iskolaválasztást

-         Továbbá a középfokú iskolák a belépésnél elsősorban az általános iskolai tanulmányi eredmények szerint szelektálnak " előre meghatározható, hogy milyen bizonyítvánnyal milyen középfokú iskolába, ill. azon belül milyen osztályba és milyen szakmára érdemes jelentkezni

Az általános iskolai teljesítményre alapozott pályaválasztási aspiráció és az ennek alapján működő felvételi szelekció láttán akár azt is hihetnénk, hogy egy tökéletesen működő rendszer áll előttünk. Csakhogy láttuk már korábban, hogy az általános iskolai érdemjegyeket a szülők iskolázottsága inkább befolyásolja, mint a gyerekek képességei, amelyekről – mint említettük – kevés derül ki az általános iskolában. Vagyis az általános iskolai érdemjegyeken alapuló felvételi szelekció nem elhanyagolható szépséghibája, hogy egy olyan „objektívnek” mutatkozó mérőeszközt alkalmaz, amely tökéletesen illeszkedik a gyerekek szüleinek társadalmi státuszához.

Teljesítményfokozás

-         minél magasabb a szülők iskolai végzettsége, annál nagyobb arányban sikerült már az általános iskolás időszakban valamilyen pluszt szerezni/adni gyereküknek. (valamilyen tagozat révén már maga az iskola többet adjon az átlagnál, részben maguk áldoztak rá különórák formájában)

-         az iskolázottabb szülők kevésbé törődnek bele gyerekeik adottságaiba és iskolai eredményeibe, az alacsony iskolázottságú szülők „adottságként” fogadják el az iskolai szolgáltatások színvonalát

-         a magasabb iskolai végzettségű szülők korábban több különórával növelték gyerekük esélyét arra, hogy jobb életesélyeket kínáló középfokú iskolatípusba mehessenek

-         az eleve jobb esélyeket kínáló iskolatípusba járók azzal is tovább növelik esélyüket, hogy még ekkor is nagyobb arányban kapnak iskolán kívüli pluszt

-         az iskolán kívüli nyelvtanulásban mutatkozó szignifikáns különbség, amennyiben a magasabb iskolai végzettségű apák gyermekei továbbra is nagyobb arányban tanulnak idegen nyelvet, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűeké, és ugyanilyen tendenciával megmaradt a zenetanulásban

Pénz vagy kultúra

-         különórák gyakoriságát legalább annyira (ha nem jobban) befolyásolhatja a családok anyagi helyzete, mint a szülők iskolai végzettsége

-         A vizsgálat (Andor-Liskó, ’97) adatai nem támasztják alá a pénz kizárólagos, de még domináns szerepét sem.

9    A megkérdezett szülőknek mindössze 0,7 %-a mondta, hogy azért választották az adott iskolát, mert nincs pénzük a gyereket tovább taníttatni, még a szakmunkásképzőbe járók szüleinek is csak 1,4 százaléka hivatkozott  pénzhiányra.

-         Van az anyagi helyzetre hivatkozásnak egy „kódolt” formája is („azért választották ezt az iskolát, hogy minél hamarabb szakma legyen a gyerek kezében”), amelynél már nagyobb a különbség, de ezt is csak a megkérdezettek 4 százaléka mondta (a szakmunkásképzőbe járók 13%-a)

-         az a tény, hogy az anyagi korlátokra adott válaszok összesen 4%-ot tesznek ki, az értékrendszerre utaló válaszok pedig 80%-ot, azt a véleményt látszik erősíteni, hogy a középfokú iskola választásában döntő szerepe nem a pénznek, hanem kulturális tényezőknek van.

Tájékozottság

-         Mivel megnőtt a középfokú iskolakínálat (tartalmi és minőségi szempontból differenciáltabbak lettek), és a továbbtanulás, illetőleg a munkapiaci boldogulás szempontjából nagyobb az iskola és szakmaválasztás kockázata, ezért megnőtt az iskolákról szóló információk értéke.

-         Még a szakmunkásképzésben is változások történtek pl. az idegen nyelvi képzésben, külföldi gyakorlatok tekintetében

-         „a környéken mindenki ismeri” : „magától értetődő tudásra” utal, amely legnagyobb arányban az egyetemet és főiskolát végzett apáknál fordul elő.

-         Az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők viszont nagyobb mértékben hagyatkoztak az iskolában megszerezhető információkra, illetőleg tájékoztató kiadványokra.

 

Összefoglalva a kilencvenes években a szülők szemében megnőtt az iskoláztatás fontossága, ezért megnőtt a pályaválasztással kapcsolatos informá­ciók jelentősége és szerepe is. A legtöbb szülő többféle információforrást és segítséget is igénybe vesz ahhoz, hogy kiválassza gyerekének a megfelelő iskolát. A szülők iskolai végzettségének emelkedésével párhuzamosan csökken a hivatalos, és nő az informális források jelentősége.

Felvételi szelekció

A szelekciós eljárás hivatott arra, hogy összehangolja a vágyakat a lehetőségekkel, és eljuttassa a jelentkezőket az adottságaiknak megfelelő helyre. A középfokú iskolák szelekciós politikáját a kilencvenes években legfőképpen három tényező befolyásolta:

- az iskola szolgáltatásai (képzési formák, szakmák stb.)

- a jelentkező gyerekek száma

- az oktatásfinanszírozás módja.

-         A szelekció azonban iskolatípusonként, illetőleg egy-egy iskolán belül képzési formánként is lehetett szigorúbb vagy kevésbé szigorú, attól függően, hogy a rendelkezésre álló kapacitáshoz képest mennyi volt a jelentkező.

-         A felvételik alkalmazásának leggyakoribb indoklása az, hogyha túljelentkezés van egy iskolába (vagy egy osztályba), akkor válogatni kell. A válogatás szempontja természetesen az általános iskolai bizonyítvány is lehetne, de ezzel az eszközzel a középfokú iskolák nem elégszenek meg.

9   túlságosan sok gyerek jelentkezik nagyon jó általános iskolai bizonyítvánnyal, és közülük is válogatni kell " a középiskolák lényegében újraértékelik az általános iskolai érdemjegyeket a felvételi vizsgákkal.

-         Az elmúlt években (’99-es a tanulmány) az iskolák szelekciós elvei és eljárásai rendkívül rugalmasak voltak, a jelentkezők számától függően iskolánként is, és egy-egy iskolán belüli oktatási formánként is szinte évről évre változtak.

-         Az alacsonyabb presztízsű szakmákat oktató iskolák, ahol legfeljebb kétszeres a túljelentkezés, nem a legjobb, hanem a legrosszabb gyerekeket válogatják ki, azokat, akik biztosan nem tudnák teljesíteni még ezeknek az iskoláknak a követelményeit sem – azaz ezekben az iskolákban „selejteznek”.

-         A hátrányos helyzetű gyerekeknek még egy komoly akadállyal kell szembenézniük: a gyakorlóhelyek hiányával.

9     a tercier ágazathoz és a szolgáltatóiparhoz tartozó „divatos” szakmák esetében a gyakorlóhelyet a szülőknek – gyakran borsos árért – szabályosan meg kell vásárolniuk a kisvállalkozóktól, ha a szülők szegények, a gyereknek nincs esélye arra, hogy ilyen szakmát tanuljon.

A középfokú iskolák jelenleg az alábbi felvételi módszereket alkalmazzák:

- Egészségügyi alkalmasság megítélése – ezt főként szakiskolák és a kevéssé népszerű szakmunkásképzők alkalmazzák.

- Általános iskolai érdemjegyek – ezt főként az alacsony presztízsű szakmákat oktató szakmunkásképzőkben és szakközépiskolákban, illetőleg az alacsony presztízsű (főként kisvárosi) gimnáziumok „sima” osztályaiban alkalmazzák önálló felvételi szűrőként.

-  Írásbeli felvételi vizsga (többnyire magyarból és matematikából) – ezt alkalmazza a legtöbb gimnázium és a legtöbb szakközépiskola.

-   Szóbeli felvételi vizsga – ezt főként a magas presztízsű gimnáziumok alkalmazzák, különösen a speciális tagozatokon, illetőleg olyan szakközépiskolák, amelyek divatos szakmákat oktatnak.

-  Pszichológiai teszt – alkalmazására leggyakrabban a szerkezetváltó, hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumokban kerül sor.

Az egyes felvételi szűrők egymásra épülnek. Minél több a jelentkező az adott oktatási formára, annál többféle szelekciós módszert alkalmaz az iskola

-         A felvételi sikertelensége nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyereket nem veszik föl a megjelölt iskolába. Sok esetben az történik, hogy fölveszik ugyan, de nem abba az osztályba, ahova jelentkezett

-         Az átirányítással elsősorban a gyenge tanulóknak kellett számolniuk: a kitűnők 93 százalékát, a jelesek 92 százalékát, a jók 90 százalékát az első helyre vették föl, viszont a köze­peseknek már csak 78 százalékát, az elégségeseknek pedig 70 százalékát vették föl az első helyre.