Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9.-10.: Andor - Liskó: Iskolaválasztás és mobilitás 1.rész

2010.01.04

Iskolaválasztás és mobilitás 0-42. old.

 

Bevezető részek

Szocialista örökség

-         90-es évek előtt látszólag egyszerű volt az iskolarendszerek közti eligazodás

9     gimnázium vs. szakközép (technikum) vs. Szakmunkásképző

-         ennél jóval differenciáltabbak voltak a lehetőségek, de rejtett módon érvényesültek a különbségek

-         a középiskolai pedagógusok is „előre tudhatták” melyik általános isk.-ból milyen/mennyi tudással rendelkező diákok jönnek

9   a rejtett differenciálás már az általános iskolában kezdődött

-    a különbségek a vidéki és fővárosi iskolák között is megvoltak a szükségtantermek, a szakos ellátottság stb. tekintetében -> vidéken rosszabbak voltak a körülmények és a tanulmányi eredmények is

A tanulmány felhasználja a 86-os és 95-ös MONITOR vizsgálat eredményeit.

-         60-as évek: megkezdődött az iskolákban a tagozatos osztályok alapítása (matek, ének-zene, tesi)

-         a tagozatos osztályokban megjelent a társadalmi szelekció is, mivel a „jobb helyzetben lévő” értelmiségi családok igyekeztek ide járatni gyerekeiket

-         akkor vált többek számára elérhetővé egy „tagozatos” osztály, amikor a 70-es években megjelentek az idegen nyelvi tagozatos osztályok

-         szubjektív mérce szerint, de ezekbe az osztályokba a „jobb” pedagógusok kerültek (tantestületen belüli „rangsor”)

A következtetések fontos alapja Gubi Mihály 85-ös iskola/óralátogatási tapasztalataiból írt tanulmánya. (Az Oktatáskutató Intézet „Az iskola működése és működészavarai” című kötetében jelent meg)

-         pedagógiai szakírók ennek kapcsán bizonyos „generatív hatásról” írtak, miszerint ha a gyerek az egyik területen jól teljesít akkor ez a másik területre is kihat

9     később már senki nem tagadta, hogy a társadalmi szelekció új változatáról van szó, amely az  „egységes” általános iskolán belül létrehozta a tagozatos osztálytól a kisegítő osztályig (iskoláig) ívelő kontinuumot

-         az elvben egységes, valójában differenciált általános iskola egy olyan középiskolai rendszerben folytatódott, amelyben hivatalosan is megjelentek a differenciálódás elemei

-         szülők olyan jelenségekkel találkozhattak pl, hogy egy egészségügyi szakközépből az orvosira vagy egy közgazd. szakközépből a közgázra kisebb eséllyel lehetett bejutni, mint gimnáziumból.

1990-ig látszólag mindenki számára áttekinthető volt az iskolarendszer, de rejtett szelekciós mechanizmusok működtek. Az áttekinthető és egységes iskolarendszer leple alatt kialakult egy „informális iskolarendszer”, amely főleg szociálisan differenciált, és sok esetben már 6 éves korban szelektált. Éppen emiatt az iskolaválasztáshoz szükséges ismeretek megszerzéséhez szükség volt egy bizonyos kapcsolati hálóra is - a szülőknek - , hogy kellő „belső” infokkal rendelkezzenek a megfelelő választáshoz, amely befolyásolta a továbbtanulást is.

A demokrácia gyümölcsei

-         a korábbi helyzethez képest az iskolák közötti különbségek nyíltabbá váltak

9     eltérő tantervek, kötelező tárgyakon kívüli kínálat

-         rendszerváltás után az iskolarendszerben megjelentek a dezintegráció elemei, amelyek az oktatás tartalmát, minőségét és szerkezetét egyaránt érintették

-         a szerkezetváltó iskolák fele hatosztályos, a másik fele pedig nyolcosztályos szerkezetet vezetett be. (1995-ben már a gimnáziumi képzést folytató intézmények 40 %-a volt szerkezetváltó.)

-         Az 1990/91-es tanévig az általános iskolát végzetteknek 20-21 %-a ment gimnáziumba, 26-27 %a szakközépiskolába és 43-44 %a szakmunkásképzőbe. Ettől az évtől az arányok gyors ütemben módosultak, és az 1996/97-es tanévre mind a gimnáziumba, mind a szakközépiskolába iratkozók aránya jelentősen nőtt (27%-ra, illetőleg 35%-ra), miközben a szakmunkásképzőben tovább tanulók aránya drasztikusan csökkent: 32 százalékra.

-         1991-ben bevezették a gyereklétszám után számolt normatív (közkeletű nevén: fejkvótás) állami finanszírozást, ami a kilencvenes évek demográfiai hullámvölgye közepette versenyhelyzetet teremtett az iskolák között, ennek következtében az iskolakínálat közeledni kezdett az iskoláztatás iránti igényekhez

-         1990 után lehetőség volt egyházi és magán- (alapítványi) iskolák működtetésére is

-         a hetvenes évek végén még egy középiskola sem volt, amely egyidejűleg gimnáziumi és szakközépiskolai képzést is folytatott volna, 1996-ra az összes középiskolának kb. negyede lett ilyen.

-         az oktatásban fontos szerepet játszó háttér összeomlásával az egész szakképzési intézményrendszer helyzete és a korábbi szakmai képzési struktúra is bizonytalanná vált, mert bizonyos szakmákkal a végzés után nem lehetett elhelyezkedni. (kevés jelentkező stb. miatt képzési irányokat szüntetnek meg vagy szüneteltettek, illetőleg iskolákat vontak össze)

-         a fiatalok elhelyezkedési nehézségei növelték az átképzés és a továbbképzés szükségességét, ez keresletet teremtett olyan „oktatási vállalkozások” iránt, amelyek a piac igényeinek megfelelő képzési formákkal tudták kiegészíteni az iskolarendszerű képzést.

9     ez csökkentette a középiskola-választás tétjét, mert a döntés nem egy egész életre szól, és korrigálható.

A kilencvenes években bekövetkezett gazdasági, társadalmi és oktatásirányítási változások tehát egyrészről a középfokú iskolakínálat bővülését és az igényekhez alkalmazkodó differenciálódását eredményezték, másrészről a tanulmányi idő megnövelésével a munkaerőpiacra való kilépés és a pályaválasztás (ill. szakmaválasztás) későbbre halasztását tették lehetővé. Ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása ugyanakkor a korábbinál nagyobb terheket ró a tanulókra és családjukra, amit az anyagilag is erősen differenciálódó társadalom nem minden csoportja tud vállalni.

Iskola és társadalmi mobilitás

-         A társadalmi mobilitás vizsgálatakor egyrészt azt nézik, hogy a felmérés időpontjában összeírtak milyen foglalkozású apától származnak, másrészt azt, hogy a különböző foglalkozású apáknak milyen foglalkozású lett a gyereke

-         a húszas, harmincas években a foglalkozási hierarchia felső régiójába nagyobb valószínűséggel kerültek bele azok, akiknek apja is ebbe a régióba tartozott

-         az 1949-es népszámláláskor a szellemi foglalkozású keresők apjának már csak 31,6 százaléka volt szellemi foglalkozású (oka többek között: háborúban meghaltak sokan, sokan elhagyták az országot – főleg a tehetősebb rétegek - , továbbá a komm. párt tudatosan új értelmiséget akart szervezni a munkás és paraszti rétegekből. )

-         a családok generációról generációra megpróbálják átörökíteni előnyös társadalmi helyzetüket, és ez ebben a században, de különösen 1945 után, az iskolán keresztül történt. Ehhez minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vesznek: alkalmazkodnak a szelekció mechanizmusaihoz, ha pedig lehetőségük van rá, akkor alakítják azokat.

-         (példaként hozza az átalakításban nagy szerepet játszott önkorm. képviselőket is, akik egyben szintén szülők és egykori tanulók is, így több szempontból érdekeltek voltak a változtatásban.

Foglalkozás vagy iskolai végzettség (módszertani kitérő)

-         a társadalmi rétegződés és a társadalmi mobilitás vizsgálataiban a hatvanas évektől az úgynevezett munkajellegcsoportokkal próbálták leírni a társadalom struktúráját.

-         . Az 1963-as rétegződésvizsgálatban a következő foglalkozási kategóriákkal dolgoztak: vezető állású, értelmiségi; egyéb szellemi foglalkozású; nem mezőgazdasági fizikai foglalkozású; mezőgazdasági fizikai foglalkozású.

-         Az 1982-es felvétel részletezőbb volt: vezető, irányító; értelmiségi; egyéb szelle­mi; szakmunkás; betanított munkás; segédmunkás; mezőgazdasági szakmunkás; mezőgazda­sági szakképzetlen munkás; önálló.

-         ez a kategorizálás már a maga idejében sem volt  tökéletes, de a maihoz képest egyszerűbb társadalmat értelmezhető módon leírta. (Mára ezek a kategóriák veszítettek érvényességükből és nehezebben azonosíthatók, ezért nehezebben is mérhetők.

-         a valóság minnél pontosabb leírására való törekvés miatt, a használhatóan részletes kategóriarendszer alkalmazásakor szétaprózódhatna és ezáltal elemezhetetlen lenne az eredmény.

-         ezen megfontolások alapján olyan kategória rendszert alkalmaztak amely nem túl részletes mégis segít megjeleníteni a szocializmus utáni korszak jellegzetességeit és lehetőséget teremt a régebbi felvételekkel való összehasonlításra.

-         az iskolai végzettségről úgy vélik, hogy a jelenlegi átmeneti helyzetben az egyetlen stabil pont, amely összefüggésben van a foglalkozás hierarchikus szintjével és meghatározza az olyan szellemi törekvéseket, mint iskoláztatás.

-         A szülők iskolai végzettsége tehát ebben a vizsgálatban a szerzők szerint alkalmasabb függő változó mint a foglalkozás mivel:

o       kortól és politikai berendezkedéstől függetlenül a magasabb presztízsű foglalkozásoknak feltétele a magasabb iskolai végzettség

o       az olyan diffúzabb foglalkozási kategóriák esetében, mint például a magángazda vagy a vállalkozó, utalni tud a kategória belső rétegzettségére

o       az iskolai végzettség – „kulturális természete” miatt – sokkal közvetlenebbül kapcsolódik a következő generáció ugyancsak iskolához kötődő cselekedeteket és választásokat befolyásoló motivációihoz és értékvilágához, mint a foglalkozás

Pályaaspirációk

Állandóság térben és időben

-         a továbbtanulásról hozott döntés nem az általános iskola végén kezdődik, hamarabb eldől és befolyásolja a társadalmi helyzet is

-         1963-as rétegződésvizsgálatban 6200 fő nyilatkozott arról, hogy milyen pályán látná szívesen gyermekét (Ferge, Láng és Kemény 1966):

o       vezető állásúak és értelmiségiek 67 %-a csak értelmiségi, 87 %-a pedig csak valamilyen szellemi pályát. A fizikai munkát 13% tudta elképzelni, ebből 6 % úgy, hogy talán mégis szellemi pályára megy a gyerek, és mindössze 7 % jelölte a fizikai pályát kizárólagosan.

o       A másik végletet a segédmunkás szülők képviselik:15 % szánja gyerekét csak értelmiségi és 36 % csak szellemi pályára (beleértve az értelmiségit is); 49 % eleve csak valamilyen fizikai pályát lát elérhetőnek, és 15 % szellemit vagy fizikait.

-         ez a jellegzetes eltérés utal arra, hogyan fog alakulni a gyerekek sorsa, pedig ezek a törekvések ráadásul eléggé optimisták (felülértékelik a lehetőségeket és kilátásokat) Ha vágyakat összehasonlítjuk a mobilitási és beiskolázási adatokkal, akkor azt látjuk, hogy a valóság rosszabb.

-         mind 1963-ban, mind 1997-ben a vezető vagy értelmiségi foglalkozásúak durván kétharmada (66,7%, ill. 70%) szánta gyermekét, a szakmunkásoknak  mindkét időszakban durván egynegyede (23,5%, ill. 25%), a szakképzetleneknek pedig 14 százaléka.

-         A gyerekek pályaspirációit is vizsgálták, ami nagy hasonlóságot mutatott a szülők törekvéseivel.

-         A vizsgálat megpróbálkozott a 63-as rétegződésvizsgálat három generációs mintavétel elemzés megismétlésével.

9     hasonló szabályosság jelenik meg ebben is, mint a 34 évvel azelőtti vizsgálatban:

o       Legnagyobb arányban a felsőfokú végzettségű apák képzelnek el gyermekeiknek értelmiségi pályát, és ezt szabályosan tagolja a nagyapa iskolai végzettsége: ha a nagyapa is felsőfokú végzettségű volt, akkor az arány 83 %, ha csak érettségije volt, akkor 76 %, ha szakmunkás végzettsége volt, akkor 70 %, és ha szakképzetlen volt, akkor csak 68 %. Ez a logika azután ismétlődik mindegyik iskolai végzettségi fokon.

o       nem csak az értelmiségi pályára törekvésben mutatkozik fokozatosság, amelyet a nagyszülők iskolázottsága és foglalkozása differenciál. Havas Gábor a hetvenes évek elején szakmunkáscsaládokat vizsgált, és a pályaaspirációkban jellegzetes különbségeket talált a tősgyökeres, több generáció óta városi szakképzett, a hasonlóan régóta városi, de  szakképzetlen elődöket felmutató és a faluról fölkerült elsőgenerációs szakmunkáscsaládok között (Havas 1973). A pályaaspirációknak ez a finomszerkezete negyedszázaddal később, ebben a vizsgálatban is kimutatható.

 

Ha egy társadalmi jelenség vizsgálata évtizedek múltán is ugyanolyan eredményeket hoz, és nemcsak struktúrájában, hanem mértékekben is, akkor joggal feltételezhetjük, hogy nem nagyon változó tényezők vannak, amelyeket nem befolyásol, hogy szocializmus van-e vagy kapitalizmus, diktatúra vagy demokrácia, hogy anyagilag jobban vagy kevésbé differenciált a társadalom.

Úgy tűnik,  hogy nem speciálisan magyar, hanem általános jelenségről van szó. Kísérteties pontossággal ugyanerre a „lépcsőzetes” eredményre jutott vizsgálatai során Bourdieu (1967) is.

Pályaaspirációk 1997-ben

A szülők

-         hogy minél magasabb az apa iskolai végzettsége, annál nagyobb arányban válaszolják a szülők, hogy nincs konkrét elképzelésük 15 éves gyerekük majdani foglalkozásáról (az egyetemi végzettségűek 78 %-a, a 8 általánost vagy kevesebbet végzettek 61 %-a )

-         Az iskolázottabb szülők minél több lehetőséget nyitva akarnak hagyni, és nem kötelezik el magukat konkrét foglalkozás mellett, de határozottak és elszántak abban, hogy a lehető legtovább (valamilyen diploma megszerzéséig) vállalják az iskoláztatás költségeit.

-         Az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők viszont nagyobb arányban képzelnek el már most valamilyen konkrét foglalkozást, de sokkal bizonytalanabbak abban a tekintetben, hogy meddig iskoláztassák gyereküket.

-         az iskolaválasztás legfontosabb szempontja nem az, hogy melyik középfokú iskola bizonyítványával lehet a legjobban elhelyezkedni, hanem az, hogy melyik garantálja legnagyobb valószínűséggel a felsőfokú továbbtanulást.

-         az alacsonyabb végzettségű szülők szemében is megnőtt az iskoláztatás jelentősége

-         Csákó Mihály a szakirányú továbbtanulást vizsgálva megállapítja, hogy mivel több az érettségizett, ezért „az érettséginek egyre inkább csak akkor van jelentősége, ha valaki nem rendelkezik vele: nem az ezzel járó előnyök megszerzése, hanem annak a hiánya következtében fellépő hátrányok elkerülése végett kell erőfeszítéseket tenni érte” (Csákó 1998: 473)

-         A másik motiváció a gyerek tényleges teljesítményén alapul, a jó képességű és jól tanuló gyermekeik esetében még az iskolázatlan szülők is elmennének a diplomáig. Azoknak a gyerekeknek a tanulmányi eredménye, akiknél még nem döntöttek (3,55), jobb, mint azoké, akiknél már eldöntötték, hogy szakmunkás-bizonyítványig (2,90) vagy érettségiig (3,38) viszik el, de rosszabb, mint azoké, akiknek diplomát szánnak (4,25 és 4,20).

-         Eltekintve az átlagból „kilógó” gyerekektől, a szakképzetlen szülők többsége valamilyen szakképzettséget szeretne adni gyerekének, mert úgy gondolja, hogy ez biztos egzisztenciát és jó keresetet ígér.

-         Az iskolázatlanabb szülők „gondot okozó” gyerekeiket saját kategóriájuk átlagánál nagyobb arányban íratták gimnáziumba, az iskolázottabb szülők viszont kisebb arányban.