Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7-8. Lukács cikk (Oktatáspolitika és vallásszabadság)

2010.01.04

7-8. Lukács cikk (Oktatáspolitika és vallásszabadság)

Nyugaton és nálunk

- az ország célja, hogy eljussunk a demokráciának legalább arra a fokára, amely a nyugati országokat jellemzi

- kérdés: hogyan szabályozzák nyugaton az egyházi, vagyis a felekezeti jellegű oktatást?

- nagyon eltérő módon értelmezik az országok a magánoktatás fogalmát:

Ø      Van olyan ország, ahol a közoktatás az, amit közpénzekből fedeznek, a magánoktatás pedig az, amit nem abból.

Ø      Másutt ez a megkülönböztetés értelmetlen, mert a magániskolákat is az állam finanszírozza, szigorúan egyforma mértékkel.

Ø      Van, ahol a költségek egy részét fedezik közösségi forrásból a privát intézményekben.

Ø      Van, ahol a magániskolákban mást és másképp tanítanak, mint az államiakban.

Ø      Olyan is van, ahol a magániskolákban a tananyag nem vagy csak egy részében különbözik a közintézményekben szokásostól.

- a legtöbb fejlett országban a felekezeti iskolákat a közösségi iskoláktól valamilyen módon megkülönböztetik, és a magánoktatás körébe tartozónak tekintik, vagy más szóval a legtöbb nyugati országban a magániskolának tekintett intézmények döntő többsége nem más, mint felekezeti iskola.

A felekezeti iskoláztatás néhány nyugati modellje:

USA:

- a közoktatás ingyenes helyi közszolgáltatásnak minősül

- szövetségi szintről nem irányítják, de az államok szintjéről már igen

- a rendszer egész erősen decentralizált, tartalmilag a helyi politika ellenőrzése alatt van

- költségeinek nagyobbik részét a helyi adókból finanszírozzák

- a tanulók 10-15 %-a jár magánintézményekbe az egyes államokban, melyek döntő többsége felekezeti, és azon belül is leginkább katolikus iskola

- mindez egyenes következménye annak, hogy az USA alkotmánya mereven választja el egymástól az államot és a vallási intézményeket, valamint a meggyőződést szigorú magánügynek tekinti. Ennek megfelelően az állami iskolákban mindenfajta vallással kapcsolatos tevékenység, és az arra való utalás tilos. Mostanában kezd ez a tiltás oldódni, hiszen a tananyaggal kapcsolatosan szóba lehet hozni a különböző egyházakat, de csak elfogulatlanul.

- a felekezeti iskolák nagy számát az indokolja, hogy a vallási hatás abszolút ki van zárva az állami oktatásból

- a magániskolákat választó szülők többnyire nem vallási okokból választják ezt a meglehetősen drága oktatási formát, hanem azért, mert míg az állami iskolák erősen egyenlősítő jellegűek, addig a privát intézmények szabadon választhatják meg, hogy kit vesznek fel és kit nem, ezáltal képesek elitista képzést kialakítani.

- az egyházi iskolák magas tandíjat szednek, és a finanszírozásukhoz tilos közpénzeket nyújtani. Gazdasági szempontból működhetnek vállalkozási és nonporofit alapon.

- a felsőoktatásba való bejutáshoz az állami iskola diákjainak ugyanazon felvételi követelményeknek kell megfelelniük, mint az állami iskolát végzőknek, így mindenhol ugyanazok a követelmények, és ugyanazon tankönyvből is tanulnak.

Vita a magánoktatás körül:

- egyesek azért tartják felszámolandónak, mert nyilvánvalóan fokozza a gyerekek esélyeinek egyenlőtlenségeit

- mások viszont azért javasolják, hogy támogassa az állam a privát iskolákat, mert szerintük ez az egyéni szabadság kibontakozását segítené elő.

Anglia:

- itt is élesen elválik egymástól az állami és a magánoktatás szférája, de másként, mint az USA-ban. A felekezeti iskolának itt nagyobb része nem számít magániskolának.

- az állami szektorban kétféle iskola működik, a country schools (megyei iskolák) és a voluntary schools (önkéntes iskolának is fordítható akár). Az elsőt a helyi oktatási hatóságok irányítják és finanszírozzák, míg másodikat is, de egyházi vagy karitásos jellegű szervezetek részvételével.

- a felekezeti iskolák 1945 óta tartoznak a nem-privát szektorba. Az addigi magániskolák fenntartói választhattak, hogy belépnek-e az állami szektorba vagy megőrzik függetlenségüket. A felekezeti iskolák nagyrészt az első utat választották és beépültek az állami iskolarendszerbe, így ma az angol magániskolák nagyobbik része nem vallási jellegű, hanem egyszerűen a „gazdag gyerekek intézményei”.

- a ’45 után is független magániskolák szervezetükről és munkájuk tartalmáról is maguk döntenek. Ez azért fontos, mert azóta az egyenlősítő elvek alapján az állami szektorban fokozatosan végbement az alsó és középfokú oktatás egységesítése. A privát intézmények viszont megőrizték a hagyományos, korai szelekcióra épülő gimnáziumi szervezetüket és ezzel meg is erősítették az elit elkülönülését szolgáló jellegüket.

Németország:

- magániskolái jogilag 2 csoportra oszlanak: a helyettesítő és a kiegészítő iskolákra.

Helyettesítő iskola: szerkezetüket, szervezetüket, tantárgyaikat és módszereiket tekintve el kell fogadniuk minden előírást, ami az állami iskolatípusokra vonatkozik. Munkájuk így egyenértékű az állami iskoláéval. Ha teljesítik a tanárokkal kapcsolatos előírásokat, akkor jogosultak csak állami támogatásra. Tartalmilag majdhogynem ugyanolyanok, mint az államiak, csak a világnézeti irányultságuk különbözteti meg azoktól. Egyházi és felekezeti szervezetek tartják fönn.

Kiegészítő iskola: olyan képzést nyújtanak, mely az állami iskolarendszerben egyáltalán nincs. Egyesületek, alapítványok és magánszemélyek a fenntartói (Waldorf, Freinet típusúak).

- a kettőség oka, hogy a magániskolák többsége valóban helyettesítő jelleggel jött létre, a hiányok kompenzálására.

- a közvéleményt megosztja a magánoktatás közpénzből való támogatása

- az állami iskolában van helye a vallási ismereteknek és a hittannak is

Franciaország:

- ugyanúgy semlegesek világnézetileg itt az állami iskolák, mint az USA-ban

- a köziskolákban ugyancsak tilos a vallási tevékenység, például a hittan tanítása. Azért, hogy véletlenül se merülhessen fel annak a gyanúja, hogy az állam akadályozza a szülőket gyermekük vallásos nevelésében, ezért az egész közoktatásban minden szerdán szünnap van, így ez a nap szolgál arra, hogy aki kívánja, hittanra járjon.

- az egyházi iskolákat tekintik állami iskoláknak. Az alap- és középfokon tanulók mintegy 23-25 %-a magániskolás

- ellentétben a fenti országokkal, a francia felekezeti iskolák nagyobbrészt nem elitintézmények. Felsőoktatásra történő felkészítő munkájuk nem jobb, hanem gyengébb, mint az állami líceumoké.

- legnagyobb csoportjuk a szelekciós követelmények enyhítésével, a kisebb versennyel, és a humánusabb légkörével vonzza a családokat. A másik csoport szerint az állami iskola szabadosabb, drogveszélyes, és fegyelmezetlen a légkör.

- a kisszámú líceum számít igazán magas színvonalat diktáló elitintézménynek.

Spanyolország:

- Franco-féle „nemzeti katolicizmussal” való egyértelmű szakítás, az oktatásügy szekularizálása. A Franco-diktatúra a közoktatást a katolikus egyház ügyének tekintette. Hatalomra kerülésével a spanyol tanügyben az Európa más országaiban megfigyelhetőkkel éppen ellentétes tendenciák indultak meg. Ingyenes csak a 4 elemi osztály elvégzése volt, és a továbbtanulóknak az állami és egyházi iskolákban tandíjat kellett fizetniük.

- 1970-ben bevezették a 14 éves korig tartó tankötelezettséget, és iskolaépítési programba kezdtek, majd a ’90-es évektől már itt is 16 éves korig tart.

- a diktátor halála után megindult az állami iskolák építése is, és rohamosan kezdett szekularizálódni az oktatásügy.

- nem kiszorítani akarja a felekezeti, ill. a magániskolát, hanem demokratizálni.

- a katolikus egyház elvesztette az állami iskolák tanterveinek meghatározásában korábban élvezett jogait, de a pénzügyi támogatásért cserébe saját iskoláiban is az állami tantervi előírásokhoz kell igazodnia.

- az államilag támogatott iskolákban a kötelező oktatás évfolyamain tandíjat sem szedhetnek, és irányításukat demokratizálni kell, azaz be kell vonni a szülőket, pedagógusokat

- a privát iskolák között egyre kevesebb a felekezeti. Ma már a magániskolák nagyobbik felel nem katolikus, hanem egyéb felekezethez tartozik.

- az állami iskolák kötelesek a hittant tantárgyként való oktatásként megszervezni, de ezen tantárgy tanulása fakultatív.

Hollandia:

- évszázadokon át egymással szemben álló felekezetek

- keresztény, liberális és szocialisták pártja

- az 1920-as évektől kialakult sajátos politikai-felekezeti egyensúly mára azt eredményezte, hogy nemcsak az iskolarendszer, hanem minden hasonló szolgáltatás (pld: egészségügy) a nagy vallási csoportok számára külön szerveződik.

- a tanügyet illető jelszó: „szeparált, de egyenlő”. A tanulók mintegy 30%-a protestáns, 40%-a viszont katolikus magániskolába jár. A lakosság harmada semleges iskolát választ gyerekeinek, melyet állami iskolának neveznek. A tanulók kevesebb, mint 10%-a nem felekezeti jellegű magániskolába jár. Mind a három nagy rendszer intézményeire jellemzőek, hogy azonosak a működtetési és tartalmi előírások, kivéve a világnézeti és vallásgyakorlási kérdéseket. Az iskolák nevelőmunkájának alapkérdéseiben a fenntartó dönt, ő jelöli ki a tantervet, a tananyagot, de ezeket szigorúan azonos érvényű állami előírások szerint teszi. Az óraszámokat, az osztálylétszámokat, a tanár-diák arányt minden iskolára központilag írják elő.

- a református és a katolikus magániskolákat, a semleges állami iskolákat és a semleges magániskolákat egyaránt az állam tartja fenn, a helyi önkormányzatok közvetítésével, szigorúan egyenlően finanszírozva azokat.

- szoros előírások arra nézve, hogy hány azonos felekezetű, világnézetű tanuló esetén finanszírozza az állam a helyi hatóságokon keresztül a megfelelő iskola megalakítását, és mekkora létszámcsökkenés esetén kell az iskolát megszüntetni.

- az állami előírások egyenlő megtartásán pénzügyi szempontból is szigorú felügyelet őrködik, mert így kívánják az eltérő világnézetű vagy szemléletű és anyagi helyzetű családok gyerekeinek biztosítani az egyenlő feltételeket.

- a magániskoláknak tilos a tanulóikat előnyösebb helyzetbe hozniuk másoknál. Nem szedhetnek tandíjat, nem adhatnak magasabb fizetéseket a tanároknak, mint bármely más iskola. Az elitképzés és a magánoktatás fogalma ezért nem kapcsolódik össze Hollandiában.

- a magánoktatásnak és a felekezeti iskoláztatásnak nincsen egységes nyugati modellje

- lehetővé kell tenni, hogy mindenki olyan iskolába adhassa gyermekét, amilyenbe akarja, de senki ne kényszerüljön arra, hogy neki nem tetsző intézményt válasszon