Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7-8. Kozma Tamás: Az összehasonlító neveléstudomány alapjai 43-135. o. - 3.rész

2010.01.04

Funkcióbővülés:

- a felsőoktatás funkcióin a hivatalos vagy manifeszt funkciókat értjük, vagyis olyan funkciókat, melyeket a felsőoktatás vállalt céljai szerint betölt.

- általános képzés: az általános műveltség átadása, ami egy bevezetés az értelmiség társadalmi csoportjába.

- szakképzés: a középfokú szakképzés folytatásaként szakmai képzés magasabb szinten

- professzionális képzés: tulajdonképpen a szakképzés kiegészítése, valamely professzióra való felkészítés (orvos, jogász)

- tudományos képzés: kutatásra való felkészítés.

Tartalmi változások:

- megváltozik a felsőoktatásban folyó tanítás-tanulás célja és tevékenységei

- a funkciói nemcsak kibővülnek, hanem az arány közöttük meg is változik. A hagyományos felsőoktatásban tudományos képzés folyt, és azt a professzionális képzés egészítette ki. A tömegesedő felsőoktatásban ez fokozatosan kiszorult az alapképzésből, és ez csak későbbi szakaszokban kap helyet. Helyét a szakképzés foglalja el.

- megváltozik a képzés jellege. Többé már nem a tudományos jelleg határozza meg az arculatát, hanem fokozatosan iskolássá alakul át. Az általános képzés a bevezető szakaszra tevődik át, a tudományos képzés pedig a felsőoktatás végére tolódik.

- strukturális változások: a szerkezeti változások azért következnek be, mert az általánossá váló középfokú képzés, valamint a hagyományos felsőoktatás közé beékelődik a képzés új szintje (ISCED 4-5 – post-secondary).

- szelektív rendszerek: az egyetemek és a főiskolák külön szerveződnek. Külön bevezető, előkészítő vagy szakképző felsőoktatás jön létre belőlük. Ez a felsőfokú szakképzés nem a felsőoktatáson belül, hanem elkülönítve szerveződik meg. Nem számít felsőoktatásnak annyiban, amennyiben az itt szervezhető végzettség nem számít bele a további felsőfokú tanulmányokba (zsákutcás képzés).

- komprehenzív rendszerek: ahol minden felsőoktatás a nagyra nőtt egyetemek szervezetébe tartozik bele. A középfok utáni képzések alapozó képzések vagy előtanulmányok formájában a felsőoktatás bevezető szakaszává alakulnak át.

- a szervezeti reformokra azért van szükség, mart az egyre bővülő középfok utáni képzéseknek nincs helye a hagyományos felsőoktatásban.

Társadalmi és oktatáspolitikai változások

Hallgatói változások:

- kialakul az ifjúsági társadalom. Ez azt jelenti, hogy a megnyúló életszakaszban élők önálló kultúrát alakítanak ki, amely különbözik a felnőtt társadalom és a gyerektársadalom kultúráitól.

- az ifjúsági társadalom mind nagyobb hányada kerül be az oktatási rendszerbe.

- az ifjúsági társadalom átmenetileg kirekesztődik a gazdasági és társadalmi életből.

Oktatói változások:

- a felsőoktatásban dolgozó oktatók létszáma a tömegesedéssel együtt emelkedett

- kibővült a felsőoktatásban dolgozók rekrutációs (utánpótlási) aránya.

- megváltozik a felsőoktatásban az oktatók tevékenysége is. A tudományos munka színvonala csökken a felsőoktatásban, és egyre inkább szabadidős tevékenységgé válik.

Az oktatáspolitika változásai:

- 1. expanzió Nyugat-Európában ment végbe a ’60-’70es években a gazdasági fellendülés miatt, melynek forrása a jólléti állam volt.

- a 2. expanzió a ’90-es években gazdasági környezetben folytatódott.

- a ’80-as évektől kezdve egy új gazdasági ideológia a neoliberalizmus határozta meg a gazdaságpolitikát, ami nem kedvezett a felsőoktatás tömegesedésének, így fékezni próbálta azt. Az oktatáspolitikák feladatává vált az állami oktatás költségeinek csökkentése.

- egyre több országban szüntették meg az ingyenes felsőoktatást.

- a felsőoktatási intézmények bevételének szűkülő hányadát adja az állami költségvetés

- megkezdődik a magántőke bevonása a felsőoktatás fejlesztésébe és fenntartásába.

- az állam kivonul a felsőoktatás irányításából

- az átalakulások társadalmi és politikai feszültségekkel terhesek, melyeket a nemzetközi szervezetek próbálnak meg csökkenteni. (Kelet-Európában nem a második, hanem az első tömegesedés zajlott le a ’90-es években)

Reformok

Szerkezeti reformok:

- a ’90-es években meginduló szerkezeti reformok megismétlik a 2 évtizeddel korábbi közoktatási reformokat.

A reformviták központi kérdései:

- szelektív maradjon-e a felsőoktatás (az egyetemi oktatástól elkülönül szakképzés) vagy alakuljon át komprehenzívvé (az egyetembe integrálódott szakképzési intézmények)

- ha komprehenzívvé válik, milyen szintekre tagolódjék

- melyik szintnek melyek legyenek a feltételei

- miben különbözzenek, és miben hasonlítsanak a szintek egymáshoz

- a szerkezeti reformok az 1990-2000-es évtizedekben neoliberális társadalom- és oktatáspolitikai környezetben folytak

- az egyik cél (meghirdetett) a társadalmi különbségek csökkentése a felsőoktatásban, amit a felsőoktatás bevezető szakaszában történő nem szelektív belépés szolgálná.

- a másik cél (rejtett) a tömegesedés hatásainak csökkentése, amit a felsőoktatás szintjei közti erősödő szelektivitás szolgálná.

- az európai felsőoktatás átszervezése úgy, hogy versenyképessé váljék az amerikai felsőoktatással szemben.

- a szerkezeti reformok egyik látványos megnyilvánulása a bolognai folyamat, mely néven foglalják össze azokat a kormányzati intézkedéseket, melyekkel az egyes európai országok felsőoktatási rendszereibe az illetékes kormányok beavatkoznak, meg akarják reformálni. Arra a nyilatkozatra utal, melyet az Európai Rektori Konferencia kezdeményezésére számos oktatási miniszter írt alá 1998-ban.

Intézményi reformok I: a közösségi főiskola

- az intézmények átalakulása kormányzati szint alatt mentek végbe (spontán alakulás)

- a közösségi főiskola (community college) az USA-ban vált közismertté, mely azoknak kínált alternatívát, akik nem tudták elérni az egyetemeket. A VH után virágkorukat élték, de a ’80-as évektől a fejlődésük megállt. Fokozatosan felzárkóztak az egyetemekhez és egyetemi előkészítőket tartanak.

Intézményi reformok II: a regionális egyetem

- az amerikai közösségi főiskola európai megfelelője

- története a ’60-’70-es évekre nyúlik vissza, amikor Európában a komprehenzív felsőoktatási intézmények alakultak. Céljuk az volt, hogy az egyetemhiányos rétegekben is, a leszakadó társadalmi rétegeknek is nyújtsanak a felsőoktatásnak egyfajta választékát.

- a ’80-as években szakfőiskolákká vagy komprehenzív egyetemekké alakultak át. A ’90-es években, mint regionális főiskolák vagy egyetemek alakultak újjá.

Intézményi reformok III: alternatív intézmények

- a bemutatott intézmények mind alternatívok, ami azt jelenti, hogy nem a kormányzati reformok során keletkeztek, a hagyományos felsőoktatási rendszerek átalakítása során, hanem a helyi-regionális szükségletek alapján.

- nem alternatívok azonban annyiban, hogy igyekeznek beilleszkedni az adott ország felsőoktatásának rendszerébe, így szabályos főiskolává vagy egyetemmé akarnak válni.

- alternatíva 1: magán felsőoktatás. Nem kormányzati fenntartású és olyan tanulmányi programokat kínál, amelyeket a leendő hallgató szívesen választ, és ezért fizetni is tud. Vállalkozási jellegű, megél a szolgáltatásaiból.

- alternatíva 2: virtuális felsőoktatás. Globalizálódnak és profitorientáltak.

- alternatíva 3: felekezeti felsőoktatás. A ’90es évek új fejleménye, hogy ezek az intézmények nemcsak „káder utánpótlásra” szolgálnak, hanem más felsőoktatási funkciót is gyakorolnak. Ha hozzájárul a kormányzat a támogatásához, akkor el kell magukat ismertetni államilag.

- alternatíva 4: kisebbségi felsőoktatás. A többségi felsőoktatási rendszer alternatíváját mutatja be. Megszervezése és fenntartása összekapcsolódik az előbbi alternatívákkal.

A felnőttoktatás átalakulása

- ma ez a szektor fejlődik a legdinamikusabban az oktatási rendszer 4 szektora közül (közoktatás, szakképzés, felsőoktatás, felnőttoktatás). Ennek oka, hogy az oktatási rendszerek és az oktatáspolitikák fokozatosan átalakulnak.

- míg régebben az oktatást nagyrészt az iskolával szokták azonosítani, addig a XX. század második felében az oktatáspolitikák hangsúlya fokozatosan az oktatási rendszereken kívülre tevődött át.

- az oktatás súlypontja a XX. század végére a hagyományos oktatási rendszerekről a felnőttoktatásra tevődik át.

- különbözőképpen irányítják őket, hiszen más kormányszervek foglalkoznak velük

- számbavételük is különbözőképpen történik

- alszektorai:

            - az iskolarendszerű felnőttoktatás (a szűkebb értelemben vett felnőttoktatás)

            - a nem iskolai felnőttoktatás (felnőttképzés)

            - az alternatív felnőttoktatás (felnőtt nevelés)

Felnőttoktatás az oktatási rendszerekben

- a felnőttoktatás azoknak szól, akik valamilyen okból kimaradtak az oktatási rendszerből, és azoknak, akik folytatni akarják a tanulást azután is, megszerezzék már az iskolai végzettségeiket.

- a felnőttoktatás a közoktatással és a felsőoktatással együtt alakult át. Fokozatosan elvesztette pótló funkcióját és egyre inkább a továbbtanulók funkcióját szolgálta.

Pótló oktatás:

- a hagyományos, gyerekeknek szervezett közoktatás párhuzamos vagy „árnyékszervezete” (esti iskolák).

- jellegzetes szervezete a Német Népfőiskolai Szövetség

- olyanokra irányul, akik a társadalom peremén vannak, akiknek a pótló oktatás azt ígéri, hogy integrálódni tudnak majd a társadalomba.

Általános művelődési (nevelési) központok:

- rendszerint úgy értelmezik, mint olyan oktatást, amely iskolai célokat akar elérni iskolai eszközökkel, de nem iskolai színtereken

- ÁMK: olyan közösségi terek, melyekben a közösség minden tagja ki tudja elégíteni tanulási és művelődési igényeit.

Távoktatás:

- ebben a szervezésben az oktató keresi meg a tanulót, és ő juttatja el a megfelelő eszközökkel a tanulnivalót. A tanulók hálózatszerűen kapcsolódnak az oktatási intézményhez, amely igyekszik a felnőttek időbeosztásához és tanulási szokásaihoz alkalmazkodni.

- legismertebb intézménye a brit Nyitott Egyetem

Élethosszig tartó tanulás:

- a fejlett országokban a hangsúly a pótló oktatásról a kiegészítő oktatásra tevődik át

- a lifelong learning gondolata a ’70-es évekre nyúlik vissza. Edgar Faure volt francia oktatási miniszter tette közismertté, mint „permanens nevelést”, az általa nevesített Faure-jelentésben. Ez azt a víziót vetítette ki a jövőbe, hogy az oktatás fokozatosan kibújik a hagyományos iskolából, és ezáltal válik folyamatossá. Azt javasolta a kormányzatoknak, hogy az oktatási rendszert és az intézményeket úgy alakítsák át, hogy az alkalmassá váljon a folyamatos tanulás előkészítésére.

A sokféle értelmezés közös vonása:

- az oktatás mindenki számára elérhető (demokratizálódás)

- a hagyományos intézményekkel párhuzamosan kialakult „árnyék” oktatási rendszer

- az oktatás hagyományos anyaga mellett mindenféle tudás és képesség megjelenése

- a tanuló felkészítése az alapképzésben arra, hogy az oktatásból kilépve önállóan tudja fejleszteni tudását.

- az UNESCO és az Európa Tanács a fogalmat arra használja, hogy hangsúlyozza ezt a tevékenységet, mint az ember elidegeníthetetlen jogát. Ennek a jognak a gyakorlását kellene biztosítania a kormányzatoknak.

- az OECD máshogyan értelmezi a fogalmat. Szerinte az élethosszig tartó tanulás eszköz arra, hogy létrejöjjön a „tudás alapú társadalom”. Célja a munkaerő képességeinek folyamatos megújítása. A megjelenési formája a visszatérő képzés (recurrent education).

- az élethosszig tartó tanulás azt a képet vetíti előre, hogy a felnőttoktatással az oktatási rendszerek expanziója folytatódik.

Felnőttoktatás az oktatási rendszereken kívül

- elsősorban a felnőttkori szakképzést jelenti

- nem a hagyományos oktatáspolitika szerint alakul, hanem a mindenkori kormányzat gazdaságpolitikája alakítja.

Felnőttképzés és kormányzati munkaerő-politika:

- a felnőttképzés meghosszabbítja az iskolai szakképzést és válság esetén ki is egészíti azt.

- a kormányzati munkaerő-politikák közös vonása az, hogy rövid idő alatt nagy tömegű felnőttet akarnak ki- és átképezni, hogy munkába állítsák őket.

Felnőttképzés és vállalati munkaerő-politika:

- a felnőttképzés kormányzati irányítását a képzési piac vette át

- a neoliberális gazdaságpolitikai környezetben a felnőttképzés nem a munkaerő hosszú távú tervezéséhez illeszkedik, hanem abból következik. Helyét a vállalatok stratégiái veszik át, melyekben a felnőttképzés úgy szerepel, mint az emberi erőforrás fejlesztése.

- humán erőforrás menedzsment: a munkaerővel való gazdálkodás

- tudás menedzsment: a képzéseket megszervezésüktől az új ismeretek hasznosításának támogatásáig

- a kormányzat szabályozza a felnőttképzés piacát, így befolyásolhatja a munkanélküliség alakulását.

Az alternatív felnőttoktatás

Népfőiskolai mozgalmak:

- Gruntvig dán evangélikus lelkész nevéhez fűződik (XIX. század). A középiskola felső tagozatát jelentette az elnevezés. A parasztfiatalságra terjedt ki.

Közösségi nevelés:

- az európai népfőiskola amerikai megfelelője.  A mozgalom lényege a „tanulva tanítás”.

Iskolátlanítási mozgalmak:

- Ivan Illich