Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7-8. Kozma Tamás: Az összehasonlító neveléstudomány alapjai 43-135. o. - 2.rész

2010.01.04

Oktatáspolitikai válaszok

A közoktatás átalakulása

Az oktatási rendszerek nemzetközi osztályozása:

Az összehasonlítások nehézségei:

- minél idősebb egy ország lakossága, annál iskolázatlanabb

- az, hogy melyik országban iskolázottabb a lakosság, jelentősen függ attól, hogy milyen iskolát végeztek el, és hogy amit elvégeztek, pontosan minek is nevezik. Az iskolázottság összehasonlításának fő akadályai maguk az oktatási rendszerek.

Nemzetközi osztályozás: (ISCED)

- hogy a nehézségeket leküzdjék, az OECD-ben nemzetközi osztályozási rendszert alakítottak ki (International Standard Classification of Education: Az oktatásügyi nemzetközi szabványosított osztályozása). Olyan gyűjtőfogalmakat alakított ki, amelyek segítségével valamennyi OECD ország oktatási rendszere összehasonlíthatóvá vált.

- az ISCED a nemzeti oktatásügyi statisztikák összehasonlítására kialakított osztályozási rendszer.

- ISCED 0: óvoda, iskola-előkészítő

- ISCED 1: alapfokú oktatás. Célja az alapvető készségek megtanítása. Jellegzetes formája az osztálytanító rendszer. A tantervet tanulmányi területek alkotják. 6-7 éves korukban lépnek be a gyerekek és 4-6 évig tart. (az általános iskola alsó tagozata)

- ISCED 2: alsó középfokú oktatás. Az elemi oktatástól a szaktanárok, és a tantárgyak rendszere különbözteti meg. Egyes rendszerekben az elemi oktatással együtt szervezik, máshol viszont a középfokú oktatás magasabb szintjeihez csatolják. 3-4 évig szokott tartani. (az általános iskola felső tagozata, 10-14 éves korig)

- ISCED 3: felső középfokú oktatás. Általában szakirányokra tagozódik, és a középfok alsó tagozatával együtt vagy attól elkülönítve szervezik meg. Funkciója a felkészítés a továbbtanulásra vagy a munkavállalásra. 3-4 évig tart és a legtöbb helyen záróvizsgával végződik. (középfokú oktatás, 14-19 éves korig)

- ISCED 4: a középfokú oktatást szervezett oktatások, amelyeket nem nyilvánítanak felsőfokúnak. Néhány hónapostól akár több éven át tartó képzések is tartozhatnak bele. Ez a fokozat kialakulatlan még. (szakközépiskolák 5. évfolyama, technikusképzés)

- ISCED 5: a harmadfokú képzés alapszintje, ahol a felsőoktatásnak ún. alapképzési szintje van. ahol ilyen szint nincs, ott a főiskolai képzést sorolják ide. Ahol az egyetemi és a főiskolai képzés egységes, ott a képzés első, alapvizsgával záruló szakasza. (főiskolák, ill. a felsőoktatás első alapfoka)

- ISCED 6: a harmadfokú képzés második, befejező szakasza. Ahol nincs külön alapképzés, ott az első diplomát követő, azt folytató képzéseket sorolják ide. 1-3 évig tart. (egyetemi diplomát nyújtó képzés)

- ISCED 7: ahol a felsőoktatásnak alapszintje és befejező szintje van, ott a különböző posztdoktori képzések tartoznak ide. (doktori képzés, PHD, DLA)

- ISCED 8: egyes előrejelzések szerint az ún. negyedfokú képzés is besorolható az ISCED-rendszerbe. Ide lehet érteni a továbbképzéseket és az élethosszig tartó tanulási formákat.

- az ISCED teszi lehetővé, hogy az eltérő oktatási rendszereket összehasonlíthassuk. Az ilyen összehasonlítások lehetővé teszik, hogy a nemzetközi kihívások hatására (globalizáció, migráció) milyen változások játszódtak le a közoktatási rendszerekben.

Elitképzéstől az általános képzésig:

A szelektív képzési rendszer szakasza: (Trow nyomán)

- azért nevezik így, mert ebben a szakaszban a középiskola előkészíti és kiválasztja a továbbtanulásra alkalmasakat. Arra szolgál, hogy szelektálja és felkészítse a továbbtanulásra az oktatási rendszerben az elitet.

- a középiskola alapja a mindenkire kire kiterjedő népoktatás. Kezdetben rövidebb életkorra terjed ki (3-4 év), majd fokozatosan hosszabb életszakaszt foglal magába. A népoktatás a XIX.-XX. század fordulóján Európa-szerte kötelezővé és általánossá vált. Az analfabetizmus visszaszorításának fő intézménye.

- a tanköteles kor ebben 11-13. életévben ért véget. Ez az első szelekciós állomás.

- az alapfokú oktatás végén kétfelé vitt tovább a tanulók útja. Nagyobb részük kikerült a munka világába, kisebb részük folytatta csak tanulmányait.

- azok is szelekción estek át, akik folytatták tanulmányaikat. A valódi elitképzés általánosan művelő (akadémiai jellegű) középiskolában folyt (gimnázium, líceum). Ez a végén záróvizsgát adott, mely már végzettségnek számított (matúra, érettségi, baccaleureátus).

- a továbbtanulás másik ága a szakképzés volt. Ezt hol a közoktatás részeként szervezték, hol a munkahelyen történt a képzés

- szűk, de „királyi” útja a felsőoktatás felé vitt tovább. Trow szerint egy évfolyam csak 10-15%-a lép a felsőoktatásba. A magyar oktatási rendszer a ’60-as évekig sorolható ebbe a fejlődési szakaszba.

A demokratizálódás szakasza:

- a tömegesedés azt hangsúlyozza, hogy egyre többen kerülnek be a közoktatás rendszerébe, a demokratizálódás viszont arra utal, hogy a közoktatás társadalmi elhelyezkedése változott meg.

- népoktatás 4-6 éves. Alsó középfok 2-4 éves. A tanköteles kor vége 14-16 éves kor. Vagy munka és akkor munka melletti szakképzés. Felső középfok + szakképzés, majd érettségi, ami 50%-ra emelkedett.

- fokozatosan tömegessé válik az alsó középfok. Az elemi képzés részévé vált, hozzákapcsolták az alapfokú oktatáshoz, és általánosan képző iskolává szervezték át.

- a tankötelezettség korhatára kitolódik a 13-15. életévre. Ez azt jelenti, hogy a diákok többsége 6-8 évfolyamot végeznek el a közoktatásban, mielőtt választás elé kerülnek.

- a középfokú oktatás továbbra is szelektív marad. Valamilyen szervezett szakképzésen keresztül azok is kapcsolatban maradnak a közoktatás rendszerével, akik munkába állnak.

 - hazánkban 1961-ben vezették be a 16 élves korig tartó tankötelezettséget

Az általános képzés szakasza:

- egy-egy korosztálynak több mint 30%-a lép át a felsőoktatásba

- alapfok, alsó középfok, felső középfok, a tanköteles kor vége a 18 éves kor

- érettségi 80%, felsőoktatás 30% (post-secondary szakképzés, posztgraduális szakasz)

- a korábbi közoktatás fokozatosan elveszti szelektív jellegét. A felsőoktatásra előkészítő középiskola már nem válik el a munkára felkészítő szakképzéstől.

- a szakképzés kezdete mind feljebb tolódik és lassan összeolvad a középiskola utáni képzésekkel.

- a felsőoktatás bevezető szakasza mind több fiatalt fogad be. A szelekció egyre később kezdődik el, esetleg magában a felsőoktatásban folytatódik.

A közoktatási rendszerek válaszai

Megváltozik a közoktatás funkciója:

- a közoktatás társadalmi funkciójának megváltozása. Megváltozott az a szerep, amelyet az iskolába járás és a továbbtanulás az emberek életében betölt.

- a hagyományos közoktatást meghatározó intézmény a közoktatási rendszer csúcsán elhelyezkedő, általánosan képző, érettségit nyújtó, egyetemre felkészítő gimnázium. A gimnáziumi érettségi a közalkalmazotti állásba kerülés nélkülözhetetlen feltétele lett.

- előbb a klasszikus középiskola alsó évfolyamai váltak általánossá, hozzákapcsolták az alsófokú oktatáshoz. Majd a középiskola felsőbb évfolyamai olvadtak bele az általános képzésbe. A középiskola elvesztette szervezeti önállóságát, nagyobb iskolakomplexumokkal szerveződik. Végül a társadalmi elfogadottsága is megváltozott.

Tantervek:

- a klasszikus középiskola ismeretközpontú. Ez azt jelenti, hogy azokat az ismereteket kell megtanítani benne, melyek révén az egyén a társadalmi középosztály tagjává válhatott.

- az átalakuló közoktatás kompetenciaközpontú, melyekkel az életbe lehet kilépni.

Tankönyvek:

- a hagyományos közoktatás tankönyveit tudósok írták, melyek a tudomány kézikönyveinek kicsinyített másai voltak. Ennek megfelelően a könyveket a kormány ellenőrizte.

- az átalakuló közoktatás tankönyvei „tankönyv családokká”, „munkáltató tankönyvekké” alakultak át.

Módszerek:

- a hagyományos iskola világát a tanítás határozta meg, mely során valósult meg a nevelés is

- az átalakuló iskola világa ezzel szemben kitágult, és ezt a világot tükrözik az „osztálytermi menedzsment” elnevezésű elméletek.

Oktatásszervezés:

- a hagyományos iskola szervezési alapja a tantárgyak, osztályok, és a tanórák rendje volt. Ezt tükrözték a hagyományos iskolaépületek is.

- a megváltozó közoktatásnak más munkaszervezési formák és az ezeket tükröző más épületek felelnek meg. Kialakultak a tanulócsoportok.

Pedagógusok:

- a hagyományos közoktatásban a tanár modellje a klasszikus középiskola professzora volt. Ő a társadalmi középosztályba tartozott, és így társadalmi elfogadottsága is volt.

- az átalakuló közoktatásban a tanár munkájának modellje egyre inkább az alapfokú oktatásban tanító pedagógus. Megváltozott a funkciója is, hisz nem tárgyakat tanít, hanem gyerekeket. Tanulásszervező szerepet tölt be. Növekvő mennyiségű nevelési szerep hárul rá.

 

 

Vizsgák:

- a hagyományos iskolában a tanár fő tevékenysége a tanulók folyamatos figyelemmel kísérése volt.

- az átalakuló közoktatásban a szummatív értékelés kerül előtérbe.

Kutatások, szakértők, pedagógia:

- a hagyományos közoktatás „tudománya” a pedagógia volt, amely a XX. század első felében is a filozófia részét képezte. Majd kiegészítődött a pszichológiával. Az ’50-es évektől kiegészült olyan közgazdasági és szociológiai kutatásokkal, amelyek a közoktatás átalakításának gazdasági-társadalmi feltételeit vizsgálták. Ezt összefoglalóan „oktatáskutatásnak” nevezzük.

Megváltozott a közoktatás-politika:

- azt jelenti, hogy az átalakuló közoktatást másként irányítják és tartják fönn, finanszírozzák.

Irányítás: a hagyományos irányítást bürokratikusan szervezték, vagyis az iskolák irányítása a hivatalok mintájára történt. A hivatal csúcsán a főhatalom állt. Az átalakult közoktatás rendszerét fokozatosan a gazdaságirányítás mintájára szervezik át. Az irányítás eszközei az inputok és outputok figyelemmel követése. A folyamtokba nem hivatali, hanem gazdasági úton avatkoznak bele.

Fenntartás: a hagyományos iskolafenntartója és finanszírozója az állam. Ha az iskolát mások tartják fent, akkor is az állami költségvetésből kapják a támogatást. Ez a következménye annak, hogy a XIX.-XX. század fordulóján a közoktatást törvényekkel mindenütt kötelezővé tették. Az átalakuló közoktatási rendszer szervezeteit sokféle fenntartó tarthatja fönn, de az állami irányítás mégis központi marad.

Finanszírozás: a hagyományos közoktatási rendszerek közvetlen finanszírozását újabban piacszerű finanszírozási formák váltják föl. A közoktatás többé nem az államhatalom közvetítője, hanem szolgáltatás.

A szakképzés átalakulása

Kitolódik a választás koréve

Idősebb korban választunk:

- „választás korévének” nevezik azt, amikor a fiatalok pályaválasztás elé kerülnek

- a XIX. század második felében a szakképzés rendjébe a gyerekek 10-12 éves koruk körül kerültek be. Majd 16 éves koruk előtt a munkahelyeken nem alkalmazhatók. Az ezredforduló után egyre több oktatási rendszerben a szakképzés a középfokú oktatás után következik.

Egyre hosszabb az általános képzés:

- az általános képzés egyre hosszabb ideig tart és a szakképzés is későbbre tolódik. Ez azt jelenti, hogy a tantervek és a tananyagok, amelyeket az azonos korú fiatalok tanulnak egyik vagy másik intézménytípusban, egyre jobban hasonlítanak egymáshoz, előbb-utóbb egymás variációi lesznek.

- hazánkban a szakközépiskolai tankönyvek a gimnáziumi tankönyvek változatai.

- az általánossá váló tantervek középpontjába néhány nemzetközileg egyesülő készség kerül (kommunikációs készség)

- a „világbanki modell” által kezdeményezett változások fokozatosan azzal, hogy más szakképzésekben is mindinkább középiskolai tananyagot tanítottak, átalakították a szakképző iskolák rendszerét is. A szakmai képzéseket a 16. életév utánra tolták ki. E modell a tantervek olyan kísérleti átalakítását jelentett, hogy a szakközépiskolák 9-10. évfolyamán elsősorban általánosan képző, ill. szakmai alapozó tárgyakat tanuljanak, majd a szakmai képzés ezután következett.

Új intézménytípusok:

- céljuk, hogy a fiatalokat újabb és újabb csoportjait vonják be az intézményes oktatásba.

Történetileg:

- az inasok képzésére alakult iskolák, az alapképességek szinten tartása érdekében. Kezdetben nem az oktatási rendszerhez tartozott, hanem a termelés rendszeréhez.

- a középfokú oktatás alsó tagozata. Eredetileg a klasszikus középiskolára készítette fel. Majd fokozatosan a szakképzésre és a munkába állásra is felkészített.

- középfokú szakképző iskolák. A szakképzés olyan intézményekbe tevődött át, ahová már 13-15 évesnél idősebb fiatalok jártak.

- harmadfokú képzés, felsőfokú szakképzés. A szakmai képzés kikerül a közoktatásból.

- felnőtt képzések. Lassan azonossá válik a felnőttkori szakképzésekkel (továbbképzések).

Az iskola és a munkahely új viszonya

Munkahelyi képzések:

- ennek első állomása a céhes képzések kialakulása volt a középkorban

- a lovagi-, a kolostori- és a katonai képzés is az elődje

- a modern szakképzés előképe

Duális képzés:

- az iskola és a munkahely kettősségét, azaz párhuzamát jelenti

- az ebben résztvevők egyszerre végeztek munkát és folytatták általános tanulmányaikat

- ezek a XIX. század második felének jellegzetes fejleményei. A második ipari forradalom és a tömegtermelés hozta létre őket, amely növekvő tudású szakmunkásokat igényelt. Jellegzetes formája a német nyelvű államokban alakult ki. A céheket kamarák váltották föl.

- a duális képzés egyfajta munkavállalói érdekvédelem. Ezt úgy értendő, hogy a kamarák a saját szakma továbbéltetésére törekedtek. A szakmunkás és a kamara abban volt érdekelt, hogy az adott szakma megszilárduljon.

- Németországban a gyakorlati képzésre sokkal több idő jut, mint hazánkban, ahol az iskola szerepe a nagyobb

Vállalati képzési rendszerek:

- a munkahelyi képzés elválik az általános képzéstől. A képzésbe egyre inkább középfokon végzettek lépnek be. Mivel a tankötelezettség a közoktatás végével egybe esik, így a szakképzésbe átlépők már fiatal felnőttek.

- a vállalati szakképzési rendszert csak a nagy vállalatok képesek fenntartani. Az ide belépőktől minél magasabb általános szakképzettséget igényelnek.

- hierarchia jelenik meg a vállalatnál, tehát a fiatal belép ide, és végig kell járnia a szakképzés lépcsőfokait.

Az átalakulás nehézségei

A szakképzési rendszer alapkonfliktusa:

- a munkaadó és a munkavállaló érdekei részben egybeesnek egymással, részben viszont ellentétesek. A munkaadó több munkát szeretne kevesebb munkabérért, ezzel szemben a munkavállaló kevesebb munkát szeretne több munkabérért. Ez a szembenállás leképeződik a szakképzésben is.

- a gyakorlati képzés növelése az elméletivel szemben

- egy másik konfliktus, hogy hol legyen a képzés helye, az iskolában vagy a vállalatnál. Eszerint a szakképzés-felügyelet az egyik vagy a másik fél felügyelete alatt folyhat.

- a harmadik konfliktus az, hogy kinek a fennhatósága alatt áll a fiatal, miközben a szakképzésben részt vesz.

A totális állam szakképzési rendszere:

- azért nevezik így, mert a társadalmi viszonyok minél szélesebb körét igyekszik meghatározni. Az állam irányítói arra törekszenek, hogy a polgáraik életének lehető legteljesebb körét irányítsák.

- a szakképzési rendszernek az a feladata, hogy felvegye és kiképezze azt a munkaerőt, amelyre a vállalatnak várhatóan szüksége lesz. Így a gazdasági rendszer a társadalmat és a gazdaságot kapcsolja össze.

- munkaerő-tervezés: a totális államban a munkaerőt központilag tervezik és képzik. Megállapítják a gazdaság munkaerő iránti keresletét, és összehasonlítják a rendelkezésre álló kínálattal.

- a munkaerő-szükséglet biztosítása: a szükségesnek látszó munkaerőt részben képzéssel lehet biztosítani.

- a szakképzési rendszer megtervezése: a kevés munkaerő akadályozza a gazdaság működését, a fölösleges képzés viszont munkanélküliséget eredményez.

- oktatásszervezés: meg kell határozni azok arányát, akik a közoktatásban maradnak, meg kell szabni a választás korévét és a továbbtanulók megoszlását.

- társadalmi tervezés: az utánpótláshoz a társadalom egészére is szükség van.

Szakképzési rendszer a jóléti államokban:

- a jóléti állam jellegzetes európai képződmény, amely a ’60-as évek második felétől bontakozott ki az iparilag fejlet országokban. A jóléti állam mintaországa Svédország.

- a jóléti állam az oktatás egyenlőségteremtő szerepét hangsúlyozta. Oktatási reformjaikkal a jóléti államok oktatáspolitikusai a hagyományos középiskola tömegessé tételét igyekeztek elérni. Ezért a hagyományos iskolát arra „szorították”, hogy a nem szokványos tanulókat részesítsék előnyben, és hogy a szakképzést is vezessenek be a programjaik közé. Így alakult ki a jóléti állam jellegzetes intézménytípusa a komprehenzív (közös) iskola.

- Egy fedél alatt általánosan képző és szakképző programok. Arra törekedtek, hogy a szakmacsoportok lehetőleg teljes választékát kínálják fel, a belépőknek, továbbá arra, hogy az egyik programból viszonylag hosszú képzési szakaszon át még át lehessen lépni a másikba.

- Közös tervek. Ideológiája szerint a jövendő munkaadóknak és munkavállalóknak már gyerekkorukban meg kell szokniuk egymást. Ezt közös iskolai szabadidős programokkal igyekeztek elősegíteni.

- Iskolakombinátorok. Ahhoz, hogy többféle szakmát is tanítani lehessen benne, lehetőleg az iskolának nagy létszámúnak kell lennie.

- Az iskola közösségszervező ereje. Az iskolát a helyi közösségek központjának tekintették.

A szakképzési rendszer neoliberális modellje:

- a ’80-as években kezdődött az újkonzervatív politikai erők föllépésével.

- arra hivatkoztak, hogy a gazdaságok versenyképessége meggyöngült a gazdaságok által rárakott sokféle teher miatt. Ezért törekedtek megnyirbálni az állampolgári jogon járó jóléti szolgáltatásokat, többek között az oktatást költségtérítésessé tenni. A szakképzés költségeit a benne érdekelteknek kell képviselniük. A neoliberális felfogás a szakképzési rendszert vagy vállalkozásoknak adná át, vagy pedig a vállalati belső szakképzési rendszerekre hárítaná.

- új szakképzési politikák:

- a szakképzés irányításának háromoldalú rendszere (tripartit), azaz a munkaadók, a munkavállalók, és a kormányzatnak az együttes tanácsadási vagy döntési joga

- a szakképzés ellenőrzésének új rendszere

- versengés az új szakmák létesítésére

- a munkaadó szempontjából a munkavállaló „humán erőforrás”, melyet éppúgy kell menedzselni, mint más erőforrásokat

- a képzés célja a kompetenciák kialakítása, és a rugalmas munkavállaló kiképzése, melyhez lifelong learning szükséges

 

 

A felsőoktatás átalakulása

Expanzió

A kihívás:

- Nyugat-Európa: második expanzió. A német nyelvű felsőoktatási rendszerekben elmaradt az a második expanzió. (30 %)

- Északnyugat-Európa: látványos bővülés, különösen Svédországban. (45%)

Trow:

- az elit felsőoktatás szakasza: a tömegesedés előtti felsőoktatást elitképzésnek nevezte. Ezen azt értette, hogy a felsőoktatás funkciója a társadalmi elit utánpótlása. A felsőoktatás felé szelektív középfokú oktatás vezet. A középfokú oktatás záróvizsgáján azok válogatódnak ki, akik közül a felsőoktatás majd válogat. A felsőoktatáson belül is folyik a szelekció, valamint az itt szerzett végzettség a társadalmi elitbe kerülés feltétele.

- tömegesedés és demokratizálódás: ebben az időszakban mind többen kerülnek be számszerűen és arányaiban is. Mindez azzal jár, hogy a középfokú oktatás fokozatosan általánossá válik, így már nem is szelektál. A középfokú oktatást lezáró vizsga záróvizsgává válik, nem pedig szelektív vizsgává. A felsőoktatásba lépés kisebb követelményekhez van kötve, és az itteni szelekció egyre később következik be. A többcsatornás felsőoktatás intézménytípusai fokozatosan egységesülnek. A felsőoktatásban szerezhető végzettség inflálódik, így értéktelenebbé válik.

- az általános felsőoktatás szakasza: mindenki beléphet a felsőoktatásba, ki igényt tart rá. A hagyományos felsőoktatás mintegy visszahúzódik, de szelektív jellege megmarad. A felsőoktatás bevezető szakasza fokozatosan az általános képzés részévé válik. A közoktatás záró szakasza és a felsőoktatás bevezető szakasza összenő és a határok eltűnnek. Egyre több képzési formát lehet elvégezni. Az egykori felsőoktatás modularizálódik, így hosszabb életszakaszban, felnőtt korban is el lehet végezni.