Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7-8. Kozma Tamás: Az összehasonlító neveléstudomány alapjai 43-135. o. - 1.rész

2010.01.04

Társadalmi kihívások

- ahogy az analfabetizmus kiszorult Európából, úgy kezdődött a középfokú oktatás elterjedése. Magyarországon az 1940-es években középfokú oktatásban mindössze egy adott korosztály 10%-a vett részt.

- a középfokú oktatás első szakasza csupán 1960-ra vált teljessé. Ekkor (1961-es oktatási tv.) vezették be a 16 éves korig tartó tankötelezettséget. A középfokú oktatás tömegesedése a ’70-’80-as évek fordulójának eredménye hazánkban. Ekkor az érettségizők aránya 70%-ra kúszott fel.

- az Országos Tervhivatal a növekvő számú fiatalságot az érettségit nem adó szakképzésen (szakmunkásképzés) tervezték „átvezetni”, amit szintén a középfokú oktatáshoz soroltak be. A valóság rácáfolt ezekre az elvekre, és a szakmunkásképzés a ’90-es évekre már kevesebb, mint 30 %-os arányúvá vált. A két egymással versengő intézménytípus a gimnázium és a szakközépiskola lett.

- a középfokú oktatás tömegméretűvé válásában is az USA járt az élen, ahol ez a folyamat a ’30-as években indult meg, és a VH végére teljesedett ki. Franciaország és Németország a VH után indult, és itt a ’60-as évekre vált tömegessé.

- közben megtörtént a ’89-’90-es politikai fordulat Európában. A ’90-es évek elején ugyanolyan arányban nyertek fölvételt a fiatalok a felsőoktatásba, mint amilyen arányba a ’40-es években a középiskolákba kerültek MO-n (10-15%). Bekövetkezett a robbanásszerű változás, és az évtized végére robbanásszerű növekedés következett be (35-40%).  Ez a trend nem más, mint a korábbi nyugat-európai és az amerikai trendek követése, melyektől Európa keleti felének felsőoktatása a ’60-as évektől szakadt el látványosan.

- a ’90-es évekre Az USA-ban, Kanadában és Nyugat-Európában már a felsőoktatás második eltömegesedéséről beszélnek.

A jelenség értelmezései

Mi az expanzió?

- terjedést, bővülést, tágulást jelent

- 1 jelentés: valamely térség, állam vagy régió oktatási rendszerébe egyre többen és/vagy egyre nagyobb arányban kerülnek be. Ezt az oldalt igénynövekedésnek nevezik, melynek eredményeképpen mind többen és mind hosszabb ideig tartózkodnak az oktatási rendszerben. Ennek következtében átalakulnak az életszakaszok és új társadalmi csoportok alakulnak ki.

- 2. jelentés: másrészt jelenti azt is, hogy az adott oktatási rendszer kitágul, kibővül, hálózata megnövekszik, általánossá válik. Ebben az értelemben az oktatási rendszer kibővülését tömegesedésnek nevezik. Ennek következtében az oktatás egy-egy állam közérdekű vállalkozásai közül fokozatosan a legnagyobbá és a legátfogóbbá válik.

- az igénynövekedés miatt egyre növekszik az adott népesség iskolázottsága. Ezt nevezzük az iskolázottsági szint emelkedésének. Ha az iskolázottsági szint megemelkedik, akkor sok új folyamat is beindul ennek hatására (munkaerő-struktúra megváltozása).

- az expanziónak tehát társadalmi és intézményi oldala is van. Mind a kettő összefügg egymással, és egyik a másikból következik. Ahol szűkek a kapacitások, ott lelassul, és nem bontakozik ki tömegesedés sem. Ahol gyors a tömegesedés, ott az oktatáspolitika kénytelen minél több jelentkezőt felvenni az oktatási rendszerbe.

Az expanzió formái:

- Abszolút növekedés: a tömegesedés elsősorban statisztikailag figyelhető meg. Egyesek tömegesedésen azt értik, hogy az adott oktatási rendszerbe egyre többen lépnek be. Mások ezen azt értik, hogy egy-egy korosztálynak egyre nagyobb arány kerül be. Az expanzió az abszolút szám növekedését sugallja, de ha csak ezt értenénk tömegesedésen, akkor ezt a folyamatot egyszerűen visszavezethetnénk demográfiai folyamatokra.

- Relatív növekedés: az oktatásba járók vagy végzettek aránya tovább növekszik akkor is, amikor az adott demográfiai hullám már levonult. Egy-egy oktatási szint eltömegesedése tehát tovább tart, mint ahogyan azt a demográfiai hullámzások indokolnák. Úgy tűnik, mintha a demográfiai hullámhegyek indította tömegesedés folytatódnék akkor is, amikor az érintett korosztályok abszolút száma fogy. Ilyenkor az igénynövekedés pótolhatja a létszámokban bekövetkezhető fogyást. Amikor több gyerek lép az oktatási rendszerbe, akkor az oktatás hálózatát bővíteni kell, több helyet kell létesíteni. Amikor a gyerekszámok csökkennének, akkor az oktatási kapacitások már adva vannak a rendszerben. Ilyenkor az oktatás irányítói arra törekszenek, hogy ezeket az egyszer megteremtett kapacitásokat fönn tudják tartani, tehát ugyanannyi fiatalt keresnek felvételre, mint korábban. Így a kisebb korosztályokból több gyerek kerülhet az iskolába, vagyis az abszolút számuk nem növekszik, de az iskolába kerülők aránya egy-egy korosztályon belül igen.

- Az iskolalátogatási ráta emelkedése: annak a következtében áll be, hogy az iskolai zsúfoltság csökken, viszont az oktatási rendszerben már megteremtődtek a tömegesedést fogadni képes kapacitások. Ha a zsúfoltság csökken, egy gyerekre nagyobb ráfordítás jut. Ennek eredményeképpen könnyebb és eredményesebb bent tartani őt az intézményben.

- A lemorzsolódási ráta csökkenése: az iskolázottsági szint növekedésének sajátos formája az, hogy szám szerint kevesebben járnak ugyan az iskolába, viszont kevesebben is buknak ki onnan. A lemorzsolódási ráta csökkenése ugyanolyan okokra vezethető vissza, mint az iskolázottsági ráta növekedése.

- Új oktatási szintek: az expanzió jellegzetes formája az, amikor az adott oktatási rendszerben új szint jelenik meg. Ennek következtében az oktatásra fordítandó idő és életszakasz is kitolódik.

- Új oktatási funkciók: az oktatási expanzió jellegzetes formája az, ha az oktatási hálózat új oktatási funkciókat vesz föl. Ez akkor következik be, amikor új társadalmi csoportok jelennek meg az oktatásban, olyanok, akik még eddig nem kerültek iskolába. Közös vonásuk, hogy az oktatásban különleges bánásmódot igényelnek, melynek megszervezésével új funkciók bővítik ki azt a társadalmi kört, melyet az oktatás lefed.

Kutatások

- az expanzió a XX. század második felében az oktatáskutatások központi témájává vált

Európai kutatások: a kontinentális oktatási rendszerekből kiindulva írták le az expanziót

Margaret Archer: (1988)

- ahhoz, hogy bármely oktatási rendszer expanzióját megérthessük, az oktatás történetét is ismernünk kell

- Az expanzió három szakasza: A bevezető szakasz megalapozza azokat a társadalmi változásokat, amelyek az expanzió során bekövetkeztek. A bővülés az az időszak, melyben az oktatáspolitikusok szembesülnek magával az expanzióval, és minden gazdasági és politikai erőforrást arra mozgósítanak, hogy megfeleljenek az expanzió kihívásainak. A harmadik szakaszban stagnálás áll be, és az iskolázás iránti igények telítődnek. Ebben a szakaszban az expanzió lassú, és az expanzió újabb kezdetei alakulnak ki.

Philip Foster: (1965)

- őt tartják az expanziós elemzések előfutárának

- leírta azt a megfigyelést, mellyel a frissen felszabadult afrikai oktatási rendszerekben lehetett találkozni. Ez a leírás figyelmeztetett először arra a jelenségre, melyet később oktatási expanziónak neveztek el.

- itt a hallgatók és a szüleik nem úgy választottak, mint ahogyan azt feltételezték volna. Abból indultak ki, hogy az elmaradottságot oktatással fejlesszék, így a szakképzésre fektették volna a hangsúlyt. Úgy tűnt, hogy ezek az országok kikerülik az európaiak által elkövetett hibát és oktatási rendszerüket jobban fogják a munkaerőpiachoz igazítani. A hallgatók a fejlesztések dacára másként döntöttek és nem a középfokú szakképzést, hanem az általános (akadémiai) képzést választották. Ez a választás olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, ami az oktatási expanzió motívuma lett, az ún. kredencializmusra.

Amerikai kutatások:

- Archert az amerikai kutatók azzal marasztalták el, hogy túlzottan az európai kutatási rendszereket tartja szem előtt, amikor az expanziót elemzi.

John Meyer:

- adatokat gyűjtött a világ minden tájáról, és arra világított rá statisztikai módszerekkel, hogy az expanzió nemcsak európai jelenség, hanem világjelenség.

- az expanzió törvényszerűen jelenik meg ott, ahol európai típusú oktatási rendszereket szerveznek meg.

F. Ramirez:

- az expanzió törvényszerű, mely nem automatikusan következik be, hanem kultúrafüggő

Észak-európai kutatások:

- statisztikai alapjuk és apparátusuk miatt érdemelnek ezek a kutatások figyelmet

Jon Jonasson:

- összehasonlította Svédország, Norvégia, Dánia, Izland és Finnország felsőoktatási növekedési adatait. Hosszú idősorokat használt (1900-2000-ig), melyeket matematikai statisztikai módszerekkel hasonlított össze.

- azt próbálta vizsgálni, hogy milyen magyarázatai lehetnek az expanzió folyamatának. Rámutatott, hogy az oktatáspolitika más és más eszközökkel reagált az expanzióra, hol támogatta, hol pedig fékezni akarta. Úgy tűnik, hogy az expanzió egy hosszú távú folyamat, amit az oktatáspolitika csak rövid távon képes befolyásolni.

Kutatások Kelet-Európában és Magyarországon:

- kimutatható az európai hatás, de a lemaradás kezdetei is

- Európa keleti felének felsőoktatási rendszerei a ’60-as évekig együtt növekedtek a nyugat-európaiakkal, de a nyugati ezután erőteljesen tömegesedni kezdett, míg a keleti stagnált.

Marx György: (1966)

- a gyorsulás folyamatos, a növekedés általános

Nagy József: (1970)

- először hivatkozik a logisztikus görbék előrejelző erejére. Ha gyorsuló növekedést tapasztalunk, az arra figyelmeztet, hogy a folyamat trendje az S-görbével lesz leírható. Vagyis, ha megtaláljuk a folyamat bevezető szakaszát, akkor előre kiszámíthatjuk a telítődési szakaszt, amikor a fejlődés stagnálásba fordul át.

Tímár János:

- a ’60-as években arra figyelmeztetett, hogy az expanziós oktatáspolitika, amely a középfokú oktatás növekedését erőlteti, könnyen vezethet beiskolázási deficithez (nem valósult meg).

Az oktatás tömegesedésének szakaszai: bevezetés, gyors növekedés, telítődés.

Magyarázatok

Oktatásstatisztikai magyarázatok:

- az oktatási expanzió ugyanolyan statisztikai törvényszerűségeket mutat, mint bármely más társadalmi divat, vagy magatartás elterjedése. Ezeket a törvényszerűségeket logisztikus görbével írhatjuk le (S-görbe).

- S-görbe: Quetelet és Verhulst nevéhez fűződik, akik 1838-ban alkalmaztál először. Olyan jelenségek ábrázolására használták, amelyek az időben folyamatosan változtak, egyfajta életciklusuk volt. A görbét Pearl és Read fedezte fel újra 1920-ban, és ők már társadalmi jelenségeket ábrázoltak vele.

- M. O-n Jánossy Ferenc (1966) – trendvonalak

            - első szakasza a nyújtott bevezető szakasz. Ekkor úgy néz ki, mint a lassú növekedés.

- a második szakasz a gyorsuló növekedést ábrázolja. Ezt a szakaszt szokták expanziós szakasznak nevezni.

- hirtelen bekövetkezik egy második töréspont, amikor a növekedés stagnál. Ezt hívják telítettségi szakasznak.

Oktatásszociológiai magyarázatok:

- ha az S-görbével társadalmi magatartások elterjedésének és megváltozásának törvényszerűségeit ábrázoljuk, akkor vissza kell mennünk azoknak a magatartásáig, akikből a társadalom összetevődik

- újabb és újabb társadalmi csoportok osztoznak a középosztály kultúrájában. Az oktatásszociológiai magyarázatok szerint ennek megszerzése az a hajtóerő, mely az oktatási expanziót magyarázza.

Oktatásgazdaságtani magyarázatok:

- 1945-1960: a gazdasági újjáépítés szakasza. A helyreállítás tőke- és munkaigényes volt, és lekötötte a munkába vonható fiatalságot. Az oktatásba való belépés ezért éppúgy keveseké maradt, hint a VH előtt és alatt.

- 1960-1970: intenzív növekedés szakasza. Befejeződik a helyreállítási periódus, és a gazdasági fejlődés már nem az egyre több munkaerő bevonására alapozódott, hanem az egyre intenzívebb és termelékenyebb munkára. Megjelent a munkanélküliség a fiatalok között, így logikusnak látszott az ifjúságot bevonni az oktatásba (parkoltatás).

Oktatáspolitikai magyarázatok:

- a demokratikus átalakulás terepeként fogja fel az oktatást, így az oktatási expanzió oka a demokratizálódási folyamat

- 1970 – baloldali kormányzatok hivatalba kerülése Európa-szerte. Ismert jelszavuk, a „jóléti állam” kialakítása volt, és az oktatásügyet az országos politikák szintjére emelték. Megindultak azok az oktatási reformok, melyek során a szelektív iskolarendszereket föl akartál számolni, és az egységes oktatás feltételeit megteremteni minél hosszabb időszakra, minél több fiatalnak. Ez az új esélyteremtő oktatáspolitika tükröződik az európai oktatási statisztikában.

- 1980: kisebbségi csoportok bekerülése az oktatási rendszerbe.

- első generációs fiatalok: azok a munkás származású fiatalok, akiknek a szülei még nem végezték el a középiskolát.

- ebben az időszakban kerülnek be a középszintű oktatásba a nők nagy tömegei

- hátrányos helyzetűek bekerülése

- 1990: a ’89-’90-es politikai fordulat hatásai.

            - a határok megnyílásával az neoliberális oktatáspolitikák elterjedése

            - Európa keleti felének a felzárkózása az oktatásügy expanziójához

            - az oktatásügyi kezdeményezések gyors megvalósítása

Demográfiai kihívások

Világhelyzet:

- a Föld lakossága 50 év alatt háromszorosára nőtt

- ’70-es években új felismerés kezdett terjedni a demográfusok körében az, hogy a növekedés nem egyenletes és nem is folyamatos. Vannak olyan térségek, ahol eléri a „záró népességet”, vagyis azt a létszámot, melyen túl a népesség már nem növekszik, csak reprodukálja önmagát. Ahol ez a fejlődési szakasz bekövetkezett, a növekedés már nem folytatódik, hanem stagnál.

A fejlődő világ helyzete:

- gyorsan nő a népessége

- 2050-re eléri a zárónépességet, és talán ekkor elkezd lassulni a növekedés

A fejlett világ helyzete:

- fokozatosan visszaszorul a fejlődő világgal szemben

- Európa a Föld népességének egyre kisebb részét adja

- a népesség nem növekszik Európában, hanem fogyásnak indult

- a népességfogyás egyik következménye a „jólléti államok” finanszírozásának lehetetlenné tétele.

Migráció

Modern népvándorlás:

- a túlnépesedett régiókból a népességhiánnyal küzdőkbe folyamatosan áramlanak át a népesség kisebb-nagyobb csoportjai

- az emigráció a kivándorlást, az immigráció a bevándorlást jelenti

- a tömegméretű vándorlást a demokratizálódó politikai viszonyok, és a közlekedés fejlődése teszi lehetővé

Az emigráció mintái:

- a kereszténység terjesztése (spanyol-portugál minta)

- a kereskedelem és a gazdasági élet szabaddá tétele (a brit minta)

- az állam (adminisztráció) megszervezése (francia minta)

- a nép fölszabadítása az elnyomói alól (orosz minta)

- a jólét elterjesztése és általánossá tétele (amerikai minta)

Immigráció:

- a VH befejezésétől kezdve megindul, és gyorsuló mértékben folytatódik az Európába való beáramlás

- a népesség a mezőgazdasági vidékekről az urbanizálódó térségek felé irányul

- a VH-t követő határrendezések következtében a lakosság a határvidékek felől az államok középpontja felé költözik

- a népesség a kontinens peremvidékeiről a centrumok felé mozog

- a népesség mozgása keletről nyugatra és délről északra folytatódik

- megjelennek a vendégmunkások

Migráció a Kárpát-medencében: Magyarország esete

- történetileg az eurázsiai népmozgások egyik célpontja (a hegyvidékekről az Alföld felé)

- török hódítások – megroppant a medencét kitöltő népesség

- heterogén társadalmi csoportok (vallás, nyelv, kultúra)

- a nemzeti közösségek kérdésével való szembesülés (kisebbségek)

- a ki- és bevándorlás alapvetően befolyásolja az oktatást és az irányító politikákat

Migráció és oktatás

Kétnyelvűség:

- a tradicionális modell: az alá-fölérendeltséget tükrözi, hiszen valamelyik félnek meg kell tanulnia a másik nyelvét.

- a „nyelvében a nemzet” modell: az uralkodó nyelvhasználat mellett kialakult egy másik.

- a föderális modell: a két- vagy többnyelvűség egyszerűen azért kell, hogy az egyik autonóm közösség tagjai megértsék a másik autonóm közösség tagjait. A kétnyelvűség csak az egészre vonatkozik, a részekre nem. A kommunikálás nyelvét, mint idegen nyelvet oktatják (Svájc, Belgium).

- a jóléti modell: itt a kétnyelvűség emberi jog, és azért kell oktatni, hogy mindenki élhessen ezzel a joggal. Az anyanyelv itt a jogos önkifejezés eszköze.

- a bevándorlók, a vendégmunkások igénylik az anyanyelvük használatához való jogot, amit csak akkor tudnak gyakorolni, ha kollektív intézményeik vannak.

 

Multikulturalizmus:

- a bevándorlás miatt fokozatosan megváltozik a befogadó térség lakosságának kulturális összetétele

- beszivárgás: a bevándorlás erős, lappangó szakasza. Az ennek a szakasznak a kezelésére kialakult politikákat asszimilációnak nevezzük. Azt jelenti, hogy a befogadó közösség átadja a bejövőknek a saját kultúráját, a bevándorlók pedig átveszik ezt.

- invázió: a bevándorlás tömegméretűvé válik. Ebben a szakaszban a bevándorlók csak részben veszik át a kultúrát. A bevándorlók, mint közösség érkeznek meg és épülnek be, vagyis integrálódnak. Megtartják saját kultúrájukat és a többségtől csak annyit vesznek át, hogy kommunikálni tudjanak.

- elkülönülés: ez a telítődés szakasza. A bevándorlási hullám véget ér, már bent élnek a többségi társadalomban és meg akarják alapítani saját közösségeiket.

Interkulturális nevelés:

- az ilyen nevelés során a kultúrák egyenrangúak maradnak és egymás mellé rendelődnek.

- az internacionalista nevelés a homogenizálódásra, míg az interkulturális a különállások megőrzésére

- mellérendelten tanulnak

- jelszava nem az igazságosság, hanem a méltányosság