Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5.- 6.: Németh András – Boreczky Ágnes könyv (102-140. oldal) - 2.része

2009.12.08

Az iskola szerepe a modern társadalmakban

- „pedagógiai forradalom”: nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. Nem voltak eredményesek a nagyfokú ráfordítások, a mennyiségi expanzió sem hozott lényeges változást az esélyegyenlőségek csökkentésében, a középiskola szelektív jellege megmaradt. Ezt a folyamatot erősítették a ’60-as évek politikai eseményei (vietnámi válság, néger polgárjogi mozgalom, bevándorlási hullám)

- megnyújtott oktatási időtartam

- azt iskola minőségét tekintve konzervatív maradt, és egyre kevésbé szolgálta a személyiség fejlesztését

- a válság feloldására alapvető reformok szükségesek

- az oktatáskritika vádjai szerint az iskola lerombolja a tanulók kíváncsiságát, intelligenciáját, az önálló gondolkodás képességeit, és kiöli a tanulás iránti érdeklődésüket ahelyett, hogy segítené a személyiség kialakulását. A diákokat infantilis függőségben tartja, és mindent elkövet az autonóm személyiség kialakulása érdekében.

A radikális kritika alternatívái

Ivan Illich

- „az iskolátlanított társadalom” programja, mely az intézményszerű oktatás előtörésében látja a jövő útját

- az iskola egy elitista érték- és igényrendszert hoz létre, és csak azok számára biztosít előnyt, akik annak preferenciáihoz alkalmazkodni képesek, ezért az intézményes oktatás a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelője

- az iskolának 4 alapvető feladata van: felügyelet az emberek felett, elosztja őket a különböző foglalkozási szerepek között, közvetíti a domináns értékeket, átadja a társadalmilag jóváhagyott szakismeretet és tudást.

- mivel az iskolába járás kötelező, így ezek olyan gyámkodó intézmények, melyek a gyereket a kora gyerekkor és a munkába állás közötti időben távol tartják az utcától.

- „rejtett tanterv”: a fegyelem és a parancsolgatás révén a gyereket a fennálló rend feltétel nélküli elfogadására nevelik, és arra szoktatják őket, hogy az életben is az a dolguk, hogy „tudják a helyüket, és ott csendben üljenek”.

- a probléma megoldását a társadalom iskolátlanítása adja. Ha az iskolák növelik az egyenlőtlenségeket, nem fejlesztik az egyén kreatív képességeit, akkor meg kell szüntetni az iskolákat. Ehelyett minden tanulni vágyó embert hozzá kell segíteni a szükséges forrásokhoz, és a tanulóknak az uniformizált tanterv helyett választási lehetőséget kell kapniuk. Az iskolák helyére különböző oktatási kereteket javasol. A formális oktatáshoz szükséges anyagi forrásokat véleménye szerint információs bankokban tárolnák, így azok bármely diáknak rendelkezésére állnának.

Paul Goodmann:

- a 2. világháború után elsőként fogalmazta meg a modern tömegoktatással kapcsolatos fenntartásait

- egy rendszerezett baloldali iskolakritika megfogalmazója

- 1960 – Felnőtté lenni abszurd: az ifjúság problémája a szervezett társadalomban

- az igazi probléma a felnövekvő nemzedék összekuszálódott helyzetében rejlik. A kor ifjúsága már nem meghatározott céllal lázad fel, hanem vaktában. Ez a társadalom már nem nyitott többé a felnövekvő nemzedék által megvalósítani kívánt változásokra, nem kínál igazi feladatokat, sokkal inkább betagolja őket azokba az osztályokba, melyeket az „emberanyag” egy megadott terv szerint működtet, így előre meghatározott szerepeket játszanak majd. A modern kor társadalmának úttörői nem egy ilyen kor eljöveteléért harcoltak, eszményeik eltorzultak, ezért Goodmann az iskolát hibáztatja.

- Compulsory Miseducation című könyve: azokkal a fiatalokkal foglalkozik, akik lemorzsolódtak az iskolából, vagy az iskolában maradva passzív ellenállásba menekülnek, vagyis „reaktív butaságba”. Ezek egy része tehetsége miatt magasabb szintű oktatásra is alkalmas lenne, de a túlszabályozott tömegoktatás nem tud velük mit kezdeni. Felemelte a hangját az iskolakötelezettség ellen, mivel az belekényszeríti a fiatalokat az iskolarendszer keretei közé.

3 lehetőség kínálkozik:

Ø      Open school: a meglévő iskoláknak nyitottá kell válniuk, aminek eredményeként professzionális támogatást tudnak nyújtani a tanároknak. Az oktatást a tanteremből ki kell vinni a gyakorlatba, és kevesebb súlyt kell az osztályozásra és a bizonyítványokra helyezni.

Ø      Mini school: az állami oktatás lehetőségei mellett biztosítani kell az alternatív iskolák alapításának lehetőségeit, melyek könnyebben irányíthatóak, és olcsóbbak.

Ø      No school: a fiatalok egy részének az válna a legnagyobb hasznára, ha egyáltalán nem kellene bekapcsolódniuk a formalizált oktatás körülményei közé, hanem egyéni tevékenységek és munka során szerezhetnék meg a szükséges ismereteket.

John Holt:

- How children fall – Iskolai kudarcok (1964) – saját tanári tapasztalatai alapján arról ír, miként fojtja el az iskola a gyerek önálló gondolkodásának kifejlődését, akinek arra kell ügyelnie, hogy olyan megállapításokat fogalmazzon meg, melyeket a tanár hallani akar.

- How children learn (1967) – a sikeres tanuláshoz sokkal nagyobb szükség van a gyerek természetes életkörülmények között szerzett tapasztalataira, semmint az intézményesített formákra.

- Escape from childhood (1975) – a „gyerekkor megszüntetésére” irányuló programra. Ez arra vonatkozik, hogy a gyerek bármikor kinyilváníthassa jogát a szülői háztól való eltávozásra.

- Teach your own – a szülők vegyék ki a gyereküket a nyilvános iskolából, és ők maguk foglalkozzanak a nevelésükkel.

Reformelképzelések a ’70-es években (USA):

1)      Az iskolák anyagi támogatásának módosítása: azok a szülők, akik nem nyilvános iskolába akarják járatni gyerekeiket, azok kaphassanak adócsökkentést, vagy utalványokat, melyeket az általuk választott oktatási intézményben válthatnak be.

2)      Az iskolakötelezettség megszüntetése, ill. csökkentése: a törvényileg előírt iskolakötelezettség helyett az ún. strukturális tankötelezettségi forma létrehozását javasolják. Ennek értelmében lehetőséget kell arra is teremteni, hogy ne csak állami intézményben, hanem más formában is biztosítani lehessen a gyerek oktatását.

3)      A szülő-gyerek kapcsolat jogi szabályozásának módosítása: az ifjú ember akkor váljék nagykorúvá, ha az erre irányuló igényét tanúk előtt kinyilvánította, és ezzel a felnőtt élet minden jogát és kötelezettségét felvállalja, függetlenül attól, hogy azt 7 vagy 17 éves korában teszi. (Holt)

4)      A nevelés és az állam szétválasztása: az államnak ki kell vonulnia a neveléssel kapcsolatos minden területéről. A szétválasztás azt jelenti, hogy az iskolaügyre sem jogi szabályok, sem pedig kényszer útján beszedett pénzek által nem lehet befolyást gyakorolni.

Az alternatív iskolák

- a ’70-es években jelentek meg Európa szerte

- abban különböznek a tradicionális irányzatoktól, hogy nem követték teljes mértékben az „alapító atya” munkásságát.

- az intézmények elnevezése változatos: Németország – szabad iskola, Dánia – kisiskola, Svájc és Ausztria – szabad, alternatív, demokratikus-kreatív, kooperatív elnevezés.

- a szülőktől és a tanároktól nem azt várják, hogy valamelyik tradicionális irányzatot kövessék, hanem hogy saját elképzeléseik szerint alakítsák ki iskolakoncepciójukat.

- legtöbbjük elméleti háttere heterogén: az egyenjogúság, esélyegyenlőség, és a „zöldek” politikai gondolatai, a liberális nevelésfelfogás, a pszichoanalízis, a humanisztikus pszichológia és az iskolátlanítási elképzelések kaptak helyet benne.

- a ’80-as években létrejöttek az „utazó iskolák”, melyek az iskolai év agy részét európai utazásokkal és ennek során egyes országok alaposabb megismerésével töltik.

A modern oktatásügy konzervatív kritikája

Hannah Arendt:

- az oktatásügyi válságtünetek okait éppen az iskola hagyományos formáinak megszűnésében látta (USA – ’60-as évek)

- az amerikai iskola válsága abban a paradoxonban rejlik, hogy ezen a területen a legfejlettebb és legmodernebb az egész világon. Sehol sem váltak a tömegtársadalom oktatási problémái olyan súlyossá, mint itt, és a modern pedagógiai elméleteket máshol sem követték olyan szolgai módon, mint itt.

- az oktatás válságát különösen súlyossá teszi, hogy az ország politikai beállítódásából adódóan az egyenlőségre, a különbségek lehető legteljesebb eltörlésére törekszenek a különböző társadalmi rétegek, a különböző életkorok, és a különböző képességűek között.

- Arendt felfogása szerint az ilyenfajta egalizálás csakis a tanár tekintélyének csorbulása árán és a tehetséges diákok kárára valósítható meg.

- Arendt szerint az iskolaügyet romboló intézkedések a modern pedagógia 3 alapvető feltételezésére vezethető vissza:

1)      Létezik egy autonóm gyerekvilág és gyerektársadalom, melynek irányítását, amennyire lehetséges, a gyerekekre kell bízni, és a felnőtteknek elsődlegesen az a dolga, hogy kialakításához segítséget adjanak.

2)      A tanárok képzése magára a tanítás technikájára, nem pedig egy-egy tantárgy alapos elsajátítására irányul. Ezáltal megszűnik a tanári tekintély azon forrása, mely azon alapszik, hogy jóval többet tud diákjánál.

3)      Az ember csak azt értheti meg, amit ő maga tett, ezért amennyire lehet, a hagyományos oktatást a tevékenységgel lehet helyettesíteni. Ezért a tanárnak nem a „holt tudást” kell átadnia, hanem a tudás kialakulási módját kell demonstrálnia. Ez elszakítja a felnőttek és a gyerekek közötti természetes tanulási folyamatokat, és nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a gyerek fejlődő emberi lény, és a gyerekkor a felnőttkor átmeneti előkészítő szakasza.

- a nevelés az emberi társadalom legszükségesebb tevékenysége, melynek során a gyerek mindig kettős minőségben jelenik meg: új lényként, egy számára idegen világban, és a létrejövés folyamatában, mint létező ember. A szülők nemcsak életet adnak a gyereküknek, hanem a világba is be kell őket vezetniük.

- a gyerek fejlődése iránt vállalt felelősség a gyerek különleges védelmét, gondozását jelenti, hogy semmilyen pusztító hatás ne érhesse a világ részéről. Ennek hagyományos formája a család, amely biztosítja a gyerek fejlődését. Az iskola jelenti a gyerek számára a világot, ahol a felnőttek ismét felelősséget vállalnak a gyerekért, mely a gyerekre jellemző adottságok szabad fejlődéséért érzett felelősségből fakad.

- a nevelés azt is jelenti, hogy a világ is „védelemre” szorul a világra jövő új jövevényekkel szemben. A világ iránt érzett felelősség az oktatás során a tekintély formájában jelenik meg.

- az iskolakritika radikális követeléseivel szemben Arendt a nevelési tevékenység lényegének a hagyományos értékek megőrzését, a megóvás értelmében vett konzervativizmust tekinti.

- a nevelés lényege és feladata: mindig valamit ápolni és megőrizni. A gyereket a világ, a világot a gyerek ellenében, az újat és régivel, a régit az újjal szemben, és ennek következtében a világért érzett átfogó felelősség konzervatív nevelői magatartást tesz szükségessé.

- az iskola feladata megtanítani a gyerekeknek azt, hogy milyen a világ és nem az életművészetre kiképezni őket.

A társadalmi mobilitás és az iskola

- az egyre emelkedő iskolai végzettség erőteljes hatást gyakorol az ember életpályájának és ezzel összefüggésben társadalmi mobilitásának alakulására.

- a társadalmi mobilitás fogalma az egyének és csoportok társadalmi helyzetében bekövetkező változások értelmezésére szolgál. Azokat a sajátosságokat vizsgálja, hogy az egyének és a csoportok miként mozognak a különböző társadalmi-gazdasági pozíciók között.

- a vertikális mobilitás a társadalmi-gazdasági hierarchiában bekövetkező fel- és lefelé irányuló mozgást jelenti. Ennek mértéke a társadalmak nyitottságának egyik legfontosabb mutatója, és azt jelzi, hogy az alsóbb rétegekből származó tehetséges fiatalok milyen mértékben képesek előbbre jutni a társadalmi-gazdasági hierarchiában.

- a nemzedékek közötti intergenerációs mobilitás azt vizsgálja, hogy a gyerekek foglalkozása, társadalmi helyzet miként változik a szüleihez képest.

- Lipset – Bendix: az USA társadalma nem nyitottabb az európaiaknál. Arra a következtetésre jutottak, hogy valamennyi iparosodott országban hasonló változások zajlottak le a fehérgalléros állások növekedésével összefüggésben.

- Erikson – Goldthorpe: 15 ország mobilitási viszonyait elemezte. A vizsgálat indulásakor feltételezték, hogy az egyes országok gazdasági-társadalmi-politikai rendszerüktől függően különbséget mutatnak a nyitottság terén, az eredmények azonban a mobilitási esélyek egyenlőtlenségek mindenütt közel azonos szintjét igazolták.

- Ganzeboom – Treiman: a gazdasági fejlettséggel párhuzamosan nő a társadalmak nyitottsága.

A társadalmi mobilitás jellemzői hazánkban: (’60-as évek)

- a társadalmi mobilitás aránya a gyorsan iparosodó szocialista társadalom évtizedeiben lényegesen nagyobb volt, mint a háború előtti tőkés Magyarországon

- a ’60-as évek után végzett felmérések mindegyike azt mutatta, hogy a felnőttek kétharmada az apáétól eltérő társadalmi rétegbe tartozott.

- a munkás- és parasztszármazású értelmiségiek legnagyobb arányban az általános és középiskolai tanárok, valamint agrárértelmiség körében találhatók, legkisebb számban az írók, a művészek, társadalomtudósok, és orvosok rétegeiben fordulnak elő.

- a felsőfokú végzettséget nem igénylő szellemi foglalkozásúak körében az értelmiségénél jóval nagyobb számban találhatóak a munkás- és parasztszármazásúak

- a szakmunkások gyerekeinek közel a fele lesz szakmunkás.

- a kvalifikáltabb szakmunkáspályákon növekedett az értelmiségi családokból származó fiú gyerekek aránya, ami azzal magyarázható, hogy aki nem jutott be a felsőoktatásba, az egyszerű szellemi munkával szemben egyre inkább a szaktanulást választották

- a szakképzetlen munkások gyerekei közül később sokan tanulnak szakmát

- a mezőgazdasági munkát végző családok gyerekei közül egyre többen hagyják el a rétegüket. Ennek oka, hogy a földreform következtében a mezőgazdasági munkások nagy része önálló parasztgazda lett, majd TSZ tagok lettek. A rendszerváltás után viszont ismét egyre többen foglalkoznak mezőgazdasággal.

- rendszerváltás: a magánszféra erőteljesen megnőtt, megnőtt az értelmiségiek aránya, nagymértékben csökkent a mezőgazdasági-, segéd- és a betanított munkások aránya. Az átalakulás legnagyobb következménye a megnőtt munkanélküliség.

Társadalmi mobilitás és az iskolai végzettség:

- megállapítható, hogy hazánkban az iskolai végzettség jelentősen emelkedett

- az iskolai végzettség döntő módon meghatározza az elérhető társadalmi helyzetet

Ferge Zsuzsa – Gazsó Ferenc:

- a családi körülmények a gyerekek tanulmányi eredményeire gyakorolt hatása

- a vizsgálatok szerint már a 2. osztály végén mutatkoznak a különbségek és azok a 8. osztály végéig sem csökkennek, hanem inkább növekednek

- az általános iskolai eredmények lényegesen befolyásolják a középiskolai továbbtanulás esélyeit. Az azonos osztályzattal rendelkező gyerekek továbbtanulási irányaiban is különbségek figyelhetőek meg: az értelmiségi származású gyerekek inkább gimnáziumba, míg a munkások gyerekei szakközépiskolákba vagy szakiskolákba mennek. Azokba a „jobb hírű” gimnáziumokba, ahonnan általában többen kerülnek be a felsőoktatásba, nagyobb a társadalmi elithez tartozó szülők gyerekeinek száma. A társadalmi háttér szerinti szelekció a felsőoktatásban is folytatódik.

Laky László:

- arra a 4-5%-ra terelődött a figyelem, akik az általános iskola 8. osztályát sem voltak képesek elvégezni

- megállapították, hogy ezeknek a fiataloknak a többsége kisebb vidéki településeken lakik , és szüleik között csak elvétve található értelmiségi vagy szakmunkás

- legtöbbjük rossz lakáskörülmények között él, és 43%-uk cigány származású

- iskolából való kimaradásuk után fizikai munkát végeznek, és rendkívül alacsony a jövedelmük

- valószínű ez a réteg ilyen hátrányos helyzetben marad egész életében, és ezt a helyzetet gyerekeire is át fogja örökíteni

A magyar társadalom változásai és az oktatás jövője:

Daniel Bell:

- a modern társadalomban a tudás lesz a legfontosabb erőforrás, ezért a felsőfokú végzettségű szakembereknek nem csak a létszáma, hanem a befolyása is egyre nagyobb lesz

Gazsó Ferenc:

- a magyar társadalomban már a ’80-as évektől megfigyelhető jellegzetessége a szellemi tőke dominanciája

- a rendszerváltozás egyik szembetűnő mozzanata az értelmiség meghatározó szerepe

- domináló szerephez jut a szellemi tőke, mivel anyagi tőke nem igazán halmozódott fel

- 1990. évi népszámlálás: a 8 általánosnál magasabb végzettségűek aránya nem érte el az 50%-ot

- valószínűsítette, hogy a közép- és a felsőoktatás kiterjesztése iránt erőteljesebb szükséglet jelentkezik majd

Az iskola, mint pedagógiai intézmény

- tevékenysége meghatározott életkori szakaszban, a mindkét nemhez tartozó gyerekekkel és fiatalkorúakkal való foglalkozásra szorítkozik, melyben egy meghatározott életkorig társadalmi helyzetétől függetlenül mindenki egyformán részesül.

- a diákok a tanulás folytatására gyűltek össze, mely tevékenység valamilyen oknál fogva fontos a számukra

- a közös célorientált tevékenység meghatározott szervezeti formák keretében zajlik, melynek során szigorú szerepek jelennek meg, melyek meghatározzák a viszonyokat

- az ismeretszerzés pontosan körülhatárolt, tantárgyakká formált

- az elsajátítási folyamat hatékonyságának fokozása érdekében speciális módszerek bevezetésére kerül sor (segédeszközök)

- az ismeretszerzési folyamatot különböző ritualizált számonkérési formák és számszerűsített eredmények hitelesítik

- a tevékenység intézményesülése hierarchikus szervezeti keretbe ágyazottan valósul meg

- az iskolában kialakul a tér, az idő, a tevékenység, és a kapcsolatok fogalma

Az iskola nevelés céljai

- meghatározói: országos szinten legitimált értékrendek és ideológiák, oktatási rendszer, műveltséganyag, az iskolával érintkező helyi társadalom igényei

- az egyes iskolák nevelési céljukat annak a kérdésnek a konkrét megválaszolásával fejtik i, hogy milyen emberré kívánják nevelni a gyerekeket.

Kozéki Béla:

Az iskolai nevelési célok tartalma:

1)      Affektív célok: arra irányulnak, hogy a gyerekek képesek legyenek későbbi életük során a jó és tartalmas emberi kapcsolatok kialakítására. Ennek megvalósítása az iskolában a többi gyerekkel és felnőttel való együttműködés, a közös tanulás, és az iskolával való azonosulás során valósul meg.

a)      Jó érzelmi kapcsolat kialakítása a nevelők és a növendékek között, figyelmességre nevelés.

b)      A tanulók együttműködésének elősegítése a cél, olyan iskolai szellem kialakítása, mellyel a gyerekek azonosulnak.

2)      Kognitív célok: a szorosabb értelemben vett tanítás, a kultúrálódás, önművelődés, a széles körű érdeklődés kialakítása.

a)      Motiváltság, a legjobb tanulmányi eredmény és a szellemi kultúráltság elérése, a kommunikációs képesség, a kifejezőképesség fejlesztése.

b)      Aktivitás, az alkotó tevékenységek megkedveltetése, a széles körű érdeklődés kialakítása.

3)      Morális célok: az erkölcsi-akarati tényezők kialakítása, mint az egész iskolai nevelés központi kérdése.

a)      Önálló felelősségvállaló emberré nevelés, felelősség a saját viselkedéséért. A tanulók megerősítése abban, hogy kiálljanak azért, amiben hisznek.

b)      Értékkövető magatartás, becsületesség, megbízhatóság, a kitartó munkára való nevelés.

4)      Életmóddal, életstílussal kapcsolatos célok: az iskolának a felnőtt életre neveléssel kapcsolatos céljai.

a)      Egészséges életmódra nevelés, a lakóhelyen végzett közösségi tevékenységre irányuló közösségi tevékenységre irányuló készség fejlesztése.

b)      A felnőtt életben való rugalmas tájékozódás, a gazdasági élet problémáira való érzékenység kialakítása.

5)      Állampolgárságra és hivatásra nevelés:

Demokratikus szemlélet iránti érzékenység fejlesztése, az előítéletektől mentes gondolkodás kialakítása.

Munkára nevelés, felkészítés a felnőttkori munkavégzésre, a vállalkozó kedv fokozása.

Az iskola pedagógiai programja

Az 1993. évi 89. törvény a közoktatásról írja elő, hogy nevelési-oktatási intézményekben folyó munkát az ún. helyi pedagógiai programnak kell szabályoznia. Ez az iskola értékrendszere és nevelési céljai által kijelölt szerkezeti elemekből épül fel, olyanokból, mint az intézmény szervezeti és kapcsolati rendszere, műveltségtartalmak, tevékenységek és ezeknek alárendelten az iskolai tér, idő funkcionális, pedagógiailag átgondolt és felépítette rendszere, mely a tanulók tudásának, képességeinek, egész személyiségük optimális fejlődésének feltételéül szolgál, figyelembe véve a nevelés és oktatás egyéb iskolán kívüli lehetőségeit is.

- az 1995-ben elkészült NAT megjelenését követő 3. tanév elején vált az iskolák számára kötelezővé a pedagógiai programelkészítése

- a pedagógiai program az iskolák alapdokumentumaként egyrészt pedagógiailag, másrészt gazdaságilag is meghatározza az iskola működésének feltételeit. Tehát a fenntartó és az intézmény közötti megállapodásként realizálódik. A fenntartó abban az esetben tagadhatja meg, ha olyan többletfeladatokat tartalmaz, melyek ellátásához nem biztosítottak a feltételek.

1)      Az intézmény pedagógiai sajátosságait meghatározó általános és konkrét céltartalmak:

Ø      Funkciói (az iskola jellege, törvények, előírások)

Ø      Helyi sajátosságok és elvárások (fenntartók és szülők részéről)

Ø      Vállalt értékrend, az ebből adódó célok, feladatok és követelmények rendszere

2)      Az iskola szervezeti és kapcsolati rendszere:

Ø      A szervezeti és kapcsolati elemek szervezeti és kapcsolati funkcióinak meghatározása

Ø      Személyi feltételek, a nevelőtestület szervezeti felépítése, feladatai

Ø      A tanulói szervezeti keretek kialakítása (évfolyamosztályok)

Ø      Az intézményen belüli munkakapcsolatok alapvető jellemzői

Ø      A tanulói önkormányzat autonómiaszintje

Ø      A szülők szerepe az iskolai munkában

Ø      Ellenőrzés, tanácsadás, szaktanácsadás, az iskolaszék és az iskola kapcsolata

Ø      Az iskolafenntartó és az iskola kapcsolata

Ø      Kapcsolat az iskola környezetével

3)      A pedagógiai program pénzügyi feltételei

4)      Az iskolai műveltségtartalmak rendszere: (ennek részletes leírását a helyi tanterv tartalmazza)

Ø      Az egyes évfolyamokon tanított kötelező és választható tantárgyak, tanórai foglalkozások rendszere

Ø      Azok óraszámai, fő témakörei és követelményei

Ø      A magasabb évfolyamba lépés feltételei

Ø      Az ellenőrzés, értékelés, minősítés tartalmi és formai követelményei

Ø      Az alkalmazott tankönyvek és taneszközök

5)      Tevékenységrendszer:

Ø      A tevékenységrendszer pedagógiai funkcióinak meghatározása

Ø      Tanórai tevékenység

Ø      Tanórán kívüli tevékenységek

Ø      Tehetséggondozás, hátrányok kiegyenlítésének tevékenységi, differenciálási formái

Ø      Szociális szolgáltatások

Ø      Etnikai, kisebbségi szolgáltatások

Ø      Az iskolán kívüli tevékenységek

Ø      A iskola hagyományrendszere

6)      Az iskola tér- és időbeosztása:

Ø      Az iskolai tér- és idődimenziók pedagógiai funkcióinak meghatározása

Ø      Osztály- és munkatermek

Ø      Az egyéb iskolán belüli tevékenységterek (folyosó, ebédlő, udvar)

Ø      Az egyéb iskolán kívüli tevékenységterek (külső helyszínek)

Ø      Tanórai rendszer, ill. az iskola által bevezetett egyéb idődimenziók meghatározói