Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Buckingham könyv

2009.12.06

A gyermeklét halála

- a lélektan hangoztatja, hogy a gyerekek a gyerekkoruktól megfosztva nőnek fel. Az utóbbi 3-4 évtized során gyökeres változás állt be abban, ahogyan a társadalom kezeli a gyerekeket, és a gyerekek viselkedésében is (erőszakos bűncselekmények növekedése, családok széthullása). Azt állítják, hogy örökre elveszett a korábbi nemzedékek gyerekkori élményeit jellemző biztonság és ártatlanság.

- USA – ’80-as évek:

- David Elkind: The hurried child (A sietetett gyermek) – „Túl gyorsan és túl hamar felnőni”

- Marie Winn: Children without childhood (Gyerekkor nélküli gyerekek) – „Túl gyorsan felnőni a szex és a drogok világában.”

Elkind:

- a gyerekek életére jellemző stresszből indul ki. Rámutat a válások okozta pszichés zavarodottság fokozódására, a teherbe esett és nemi betegséggel megfertőződött, valamint a kábítószerben, a bűnözésben, öngyilkosságban és vallási szektákban menedéket kereső tinédzserek növekvő számára. Szerinte a szülők, az iskola és a média arra törekszik, hogy a gyerekeket minél előbb „átsiettesse” a gyerekkoron.

- a szülők a gyerekeikre hárítják a szorongásaikat, és arra kényszerítik őket, hogy minél fiatalabban egyre jobb eredményeket érhessenek el a tanulmányaikban, miközben a kudarctól való félelem beléjük plántálásával megbénítják őket.

- az iskola eredményorientált és képtelen kilépni az osztályozás sulykolásának korlátai közül.

- a szülők úgy érzik, hogy muszáj az iskola egyfajta meghosszabbításává alakítani otthonukat, így otthon is programozott oktatást biztosítanak a gyereküknek.

- a média nemcsak reagál a gyerekek „siettetésére”, hanem gerjeszti is azt. A gyerekek olyan információkhoz juthatnak, melyekben korábban csak felnőtteknek lehetett részük. A gyerek nem feltétlenül érti meg, amit lát, a TV egyfajta „áljártasságot” hoz létre, ez viszont arra indítja a szülőket, hogy a valóságnál sokkal érettebben kezeljék a gyereküket.

- a rockzenét azért marasztalja el, mert érzelmileg visszavezeti, önkielégítésre, és tiltott drogok használatára ösztönzi a gyerekeket.

- abban látja a problémát, hogy a gyerekek előbb élnem át mindent, mint ahogyan emocionálisan készen állnának az infók feldolgozására.

- Piaget modellje nyomán azt mondja, hogy a gyerekek csak azt tudják ténylegesen megtanulni, aminek megtanulására készen is állnak. Ha arra kényszerítik őket, hogy átugorjanak egyes fejlődési szakaszokat, akkor sokkal nehezebben fogják megalapozni szilárd személyes identitásukat.

Winn:

- általánosnak tekinthető a szülők részéről a „kontroll elvesztése” és a „gyerekek felügyeletének lazulása”.

- álláspontja szerint az alacsonyabb osztályokban eddig is jelentkeztek a problémák (drog, tinédzserkori terhesség), de napjainkban ez a középosztálybeli gyerekeknél is terjed.

- a gyerekek nem úgy néznek ki, mint egy gyerek, nem úgy beszélnek, és nem is úgy viselkednek

- azzal vádolja ő is a médiát, hogy „beavatja a gyereket a felnőtt élet titkaiba”. Mindegy, mit néz a gyerek a TV-ben, az mindenképpen megfosztja őt a játéktól és az egészséges kölcsönhatások más formáitól. Túl sok szülő használja a TV-t „babysitter”-ként.

- sajnálja, hogy a koedukáció teret hódított magának, és azt is, hogy már nem szokás elnáspángolni a gyerekeket

- az „ártatlanság aranykorát” sírja vissza. A gyerekeket apránként elkülönítették a felnőttek világától, hogy felkészítsék őket az egyre bonyolultabbá váló, a fejlett ipari társadalomban játszott jövőbeni szerepükre.

- egyre csekélyebb tiszteletet tanúsítanak a gyerekek a felnőttek iránt. Ennek oka, hogy „túl hamar felébresztették a kritikai érzéküket.”

- mindkét szerző elismeri, hogy az általuk bemutatott fejlődés részben a polgárjogi mozgalmak és a feminizmus újjászületése nyomában az egyenlőség felé irányuló szélesebb körű társadalmi mozgások részének tekinthető. Elkind szerint ne terjesszük ki a gyerekekre az egyenlőséget, hanem adjuk nekik a tanulással és a fejlődéssel tölthető időt. Winn szerint a szülők ne felkészítsék, hanem védelmezzék gyerekeiket. Mindketten önmagában időtlen jelenségnek tekintik a gyerekkort.

Az írás-olvasás mítoszai:

Neil Postman: A gyerekkor eltűnése

- kivesztek a hagyományos gyerekjátékok és ruhák; egyre inkább egybeolvadnak a gyerekek és a felnőttek szabadidős tevékenységei, a nyelvhasználatuk, étkezési szokásaik, és a szórakozási formáik is.

- a gyerekek körében növekszik a bűnözés, a kábítószer-használat, a nemi élet gyakorlása és a tinédzserterhesség is. Kétségbe ejti, hogy a reklámokban és a filmekben erotikus célzattal szerepeltetnek gyerekeket.

- Ariés nyomán a középkortól követi végig a gyerekkor „feltalálását” és fejlődését. Ez annak a története, hogyan hozta létre a nyomtatás a gyerekkort, melyet most az elektronikus média tüntet el. A nyomtatás hozta létre az iskolát, és a felnőtt ember modern képzetét is. A nyomtatott szöveg előnyét abban látja, hogy elrejti a felnőttek titkait azok elől, akik még nem tanultak meg olvasni. Ezzel szemben a TV a „mindent feltáró médium”, mely eltörli a szégyent.  Semmiféle különös képességet nem igényel a TV értelmezése, ami nem kínál feltevéseket.

- a nyomtatás és az iskola által a felnőttek kezükben tarthatták a fiatalok irányítását, és megszabhatták a feltételeket. A TV korában képtelenség gyakorolni ezt a hatalmat és ellenőrzést.

- a TV hatására kimúlt a jó modor, és az idősebbek iránti tisztelet és a felelősség

- ún. „szerzetesi szerepet” tulajdonít azoknak, akik gátat akarnak szabni a gyereküket érő médiahatásnak.

- „információs gettóknak” bélyegzi a gyerekkönyveket, és kifejti, hogy az új kommunikációs médiumok lehetővé teszik a gyerekek számára, hogy olyan közvetlenül kommunikáljanak egymással, ahogyan korábban nem nyílt rá móduk.

Joshua Meyrowitz: Kiszorulva (No sense of place)

- a kommunikációs média hatására egybeolvad a gyerek- és a felnőttlét.

- a TV olyan teret tár fel, melyek összeegyeztethetetlenek az elterjedt társadalmi mítoszokkal és eszményekkel. A TV a férfiak és a nők, a polgárok és a politikai képviselőik között húzódó határokat is elmossa.

- szerinte a gyerekkor nem természetes létállapotot jelent, inkább ezt a fogalmat a felnőttek a gyerekek társadalmi elkülönítésének igazolására hozták létre.

- határozottan cáfolja a gyerekfejlődés univerzalista értelmezéseit

- különbséget tesz a nyomtatott szöveg és a TV között. A nyomtatott szöveg hajlamos elválasztani a gyereket a felnőttektől, hisz az írás-olvasás elsajátítása hosszas tanulóidőt igényel, ezzel szemben a TV újraegyesíti őket, mivel a szimbolikus formák mindenki számára közvetlenül feldolgozhatóak. A gyereknek lehetővé teszi a TV, hogy ha áttételese is, de jelen lehet a felnőtt élethelyzetekben.

- a TV kudarcra ítéli a felnőttek titkolózási kísérleteit. Szerinte a gyerekeknek az egyes médiumokhoz való hozzáférésének a kontrollálása valószínű, hogy nehezen valósulna meg. A TV felhívja a figyelmet a „színfalak mögötti viselkedésre”.

- igaz, hogy elveti a Postman-féle technikai determinizmust, de felajánl helyette egy „információs rendszer determinizmust”. A nyomtatás lehetővé teszi a gyerek-felnőtt elkülönítését, a TV viszont nem. A gyerekek és a felnőttek információs rendszerének határai elmosódnak, ez pedig elkerülhetetlen horderejű változásokat eredményezhet a szociális magatartásban.

Berry Sanders: A, mint ökör (A is for Ox)

- „Az emberi lények, amilyennek ismerjük őket, az írni-olvasni tudás termékei.”

- a fiatalok egyre csekélyebb érdeklődést mutatnak a könyv kultúrája iránt, és egyre csökken az írástudók aránya. Az írástudatlanok képtelenek az elvont, kritikus gondolkodásra. Az egyéni tudatosság helyett csak egy csoporttudatot tudnak kialakítani, és világukat az önpusztító erőszak jellemzi.

- az elterjedt erőszakért a TV a felelős elsődlegesen. Szerinte a TV elsődleges áldozata nem az írásbeliség, hanem a szóbeliség, és különösen az otthoni mesemondás hagyománya. Ha beszélgetés helyett a gyerek a TV-t nézi, nem fejlődik ki az önálló beszélőmódja és képzelőereje. A Tv persze tartalmaz szóbeliséget, de ez hamis auditív és vizuális hazugság.

- az erőszak egyfajta kompenzáció azért, amit az írni-olvasni tudók elvesztenek, míg az írásbeliség civilizálja és egy közösség tagjává alakítja az egyéneket.

- a TV elbutítja a fiatalokat, elfojtja az önkifejezés kialakulását, megfosztja őket a képzelőerejüktől, kitörli a gyerekekből a magukról alkotott képet, gyengíti az akaratot,

- ezt a „válságot” csak azzal lehetne megoldani, ha mindenre kiterjedő felülvizsgálatnak vetnénk alá az életmódunkat. Szerinte az iskola inkább a probléma része, semmint a megoldója, mivel az írni-olvasni tudást árucikké változtatta. Az írni-olvasni tudás helyett az orális művészeteket kellene előtérbe helyezni.

- szerinte az anyáknak otthon a helyük, és a kiscsalád lenne az írásbeliség elsajátításának biztosítéka, így a társadalom fennmaradásának a záloga.

Shirley Steinberg és Joe Kincheloe: Gyerekkultúra (Kinderculture)

- a XX. század végén a gyerekeknek hozzáférhetővé vált a tömegkultúra, így a média által közvetített tudás rendítette meg a felnőttek felsőbbségét.

- a média felelős, hogy csalással és megtévesztéssel szeri meg a tömegek jóváhagyását egy igazságtalan társadalmi rendhez. Egyfajta hamis örömöt kínál, mely elpusztítja a képzelet és a kritikus gondolkodás képességét, ezáltal az ellenállás lehetőségét.

- feltételezik, hogy a gyerekkornak létezik egy természetes állapota, melyet a kapitalista média módszeresen megtagad és eltorzít, így a gyerekek megismerő képessége gyengül.

- „ellenoktatás”: képessé tegye a gyerekeket szembeszállni a populáris kultúra csábító örömeivel, vagyis tegyék magukévá a tanárral képviselt kritikai tudatot.

Posztmodern állapot?

- a gyerek és a felnőttek elkülönítése a reneszánsz idején kezdődött és a kapitalista iparosodás térhódításával gyorsult fel. A gyerekkornak, mint az élet önálló szakaszának kijelölése akkor vált lehetségessé, amikor a gyerekek eltűntek a munkahelyekről és az utcákról, és beterelték őket a kötelező oktatás intézményeibe.

 - a határok elmosódása, a személyiség megsemmisülése, a vizuális kultúra dominanciája, a társadalmi lét pusztulása, a posztmodern szóhasználatban újra és újra felbukkanó képzet.

A történelem, mint megjelenítés

- Ariés munkásságának köszönhető a gyermekkor „feltalálása”. Elmélete arra épül, hogy a gyermeket hogyan ábrázolták a reneszánsz és a középkori festményeken. Innen kiindulva követi végig, hogyan határozták meg ezekbe a századokban a gyerekeket (öltözködés). A demográfiai adatok arra utalnak, hogy csak a felsőbb osztályok gyermekeire érvényes az elemzése.

- a gyermekkor történetének kutatói kezdik elismerni, hogy kénytelenek az ábrázolásokra hagyatkozni, és így munkájuk egyre inkább a felnőttek gyerekkorról alkotott elképzeléseire, nem pedig a gyerekek valódi életére összpontosít.

- a gyerekekről szóló szövegek és képek nemcsak a gyerekkorról alkotott képet testesítik meg, hanem a felnőtteknek a gyerekekre és a saját gyerekkorukra vonatkozó vegyes érzelmeit is. Tehát sokkal többet árulnak el a felnőttekről, mint a gyerekekről.

- az iparosodás előtti „aranykor” elképzelése, egy idilli édenkert, ahol a gyerekek szabadon a világ romlottságától érintetlenül játszadozhattak.

- Lloyd De Mause szerint a középkorra jellemző „gyermekgyilkos” nevelési módszerek fokozatosan adták át helyüket a modern „segítő” felfogásoknak.

- Winn szerint a munkásosztály gyerekeit megajándékozták a gyerekkorral, amikor a munkahelyről és az utcán rájuk leselkedő veszélyek közül az iskolapadba kerültek. A valóságban a kötelező oktatás hajlamos volt ugyanolyan mértékű parancsolgatást és fegyelmet erőszakolni a gyermekekre, mint a gyárak, ahonnan kiemelték őket.

A technikai determinizmuson túl

Carmen Luke: túlzott leegyszerűsítésnek tekinti azt az elképzelést, hogy a nyomtatott szöveg hozta volna létre a gyermekkort. Kimutatta, hogy a gyerekkor fogalma sokkal korábban jelent meg Németországban, mint Franciaországban, ami elsősorban teológiai eltérésekből fakad. Luther hangsúlyt fektetett arra, hogy minden hívő az anyanyelvén olvashassa a bibliát. A nyomtatás vezetett a pedagógia és a gyermeknevelés iránti érdeklődéshez, így valósulhatott meg a kötelező iskoláztatás. Tehát a „gyermekkor feltalálása” az ideológia, a kormányzás, a pedagógia és a technika közötti összetett kapcsolat eredménye.

- kimutatták a TV nézés a „funkcionális egyenértékű” tevékenységeket (rádióhallgatás), nem pedig a könyveket szorítja háttérbe. Legfeljebb annyi állapítható meg, hogy a TV megjelenése előtt sem olvastak túl sokat az emberek és azóta sem.

Az elektronikus nemzedék

A gyermek egyáltalán nem a média tehetetlen áldozata, ugyanis olyan természetes „média olvasóképességgel” rendelkezik, amely a felnőtteknek valamiért nem adatik meg. Az új média technikákat tekintik úgy, hogy lehetőséget adnak a gyerekeknek a kreativitásuk fejlesztésére él önmegvalósításukra. Mindez arra biztatja a felnőtteket, hogy figyeljenek a gyerekekre és tartsanak lépést velük.

- Postman  ugyan azokkal a szavakkal marasztalja el a számítógépet, amellyel korábban a TV-t elítélte. Nem igen tesz különbséget a régi és az új technikák között.

Rémálmok és utópiák

- Az egyik oldalon találhatók azok a vélemények, amelyek szerint az új eszközök különösen a tanulást terén pozitív lehetőségeket rejtenek. Az ellentétes oldalon azt fejtegetik, hogy ezek roppant ártalmasak.

- A TV megjelenését követő években oktatási médiumként népszerűsítették a TV-t a szülők körében. Kettősség jellemezte a TV fogadtatását az otthonokban: Egyfelől a család tagjait szorosabban összekovácsoló új eszköznek tartották, a másik oldalon viszont családi kapcsolatokat lazító tényezőnek. A gyerek érzelmi és értelmi fejlődését elősegítő médiumként dicsérték egyidejűleg pedig azért kárhoztatták, mert hasznosabb tevékenységektől vonja el az idejüket.

- A számítógépes játékokat azzal vádolják, hogy a gyerek utánozza az ott megnyilvánuló erőszakot. A számítógép függőség káros az agyra, a képzeletre, az iskolai eredményre, antiszociálissá teszi az embereket. Megrontja az emberek közötti kapcsolatot és a családi összetartozást.

- Utópikus elgondolás az, hogy a számítógép új tanulási formákat hoz létre. A számítógép felszabadítja a természetes kreativitást és tanulásvágyat, melyet a régi módszerek nem tettek lehetővé. Néhány szerző szerint a digitális technika új írásbeliséget fog létrehozni. Szó sincs arról, hogy a digitális technika tönkre tenné az emberi kapcsolatokat és a tanulási formákat, ellenkezőleg, pont ez engedi szabadjára a gyermek képzeletét.

- Az egyik oldalon tehát a számítógép az ideális bűnbak, a másik oldalon viszont ez lehet a gyógyír minden bajra.

Az „új generáció” elmélete

Dontapscott: Digitális felnőtté válás (Growing Up Digital)

- a TV-t passzív, míg az internetet aktív médiumként fogja fel. A TV elbutítja a nézőt, a világháló viszont fejleszti az intelligenciát. A TV kizárólagos világnézetet közvetít, míg a világháló demokratikus és interaktív.

- ahogy a TV az internet ellentéte, úgy áll szemben a TV-s nemzedék a hálózati nemzedékkel.

Katz: a média okolása az erőszakos bűncselekmények miatt, egyszerűen csak annak az eszköze, hogy eltereljék a figyelmet a sokkal alapvetőbb problémákról. Nem azt kell meghiúsítani, hogy hozzájussanak a gyerekek az ilyen anyagokhoz, hanem fel kell őket ruházni a kezelésük képességével. A szülők egyre konzervatívabbak, a gyerekek pedig egyre liberálisabbak. Az Internet hatására a gyerekek kikerülnek a szülői ellenőrzés alól. A gyerekeknek erkölcsi joga, hogy hozzáférhessenek a médiakultúrához.

Douglas Ruspkoff: Eljátszani a jövőt (Playing The Future)

- gondolata az új médianemzedék (screenager) és szüleik (boomer) közötti ellentét párokra épül. A felnőtteknek el kell fogadniuk a tényt, hogy kénytelenek utolérni gyerekeiket. Az új médiumok lehetővé teszik a fiatalok számára, hogy maguk válhassanak a kultúra alakítójává, és kikerülhessenek a szülők ellenőrzése alól.  

Változó gyermeklétek

Otthon és család

Egyesült Királyság:

- a hagyományos vagy kiscsalád jelentősségének folyamatos hanyatlása

- elterjedtek a „nem hagyományos” családszerkezetek

- a hagyományos háztartások aránya 38%-ról 25-re esett vissza

- 1972 óta több mint kétszeresére nőtt a csonka családokban élő gyerekek aránya, ahol a gyerekek többségben az anyjukkal élnek

- a házasságkötések száma is csökkent, viszont a házasságon kívül született gyerekek száma hirtelen megugrott (9%-ról 35%-ra nőtt 1995-re)

- a gyerekeknek egyre kisebb az esélyük, hogy mindkét szülőjükkel együtt lakjanak 16 éves korukig

- a válások száma is megkétszereződött (5 házasságból 2 végződik válással)

- megnőtt a dolgozó nők aránya, és azoknak a háztartásoknak a száma, ahol csak a férfi az aktív kereső, lecsökkent, így csak az ¼-e

- a gyermekes, diplomás nők sokkal nagyobb valószínűséggel dolgoznak, mint a képzettség nélküli gyermekes nők, különösen teljes munkaidős állásban

- egyre erősebb az elvárás, hogy az apák is vegyék ki a részüket a gyereknevelésből, de a gyakorlatban az életnek ez az oldala nem tart lépést az egyre inkább az egyenjogúság felé tartó hozzáállással, mivel az apák átlagosan heti 46 órát dolgoznak (1996-os adat)

- a ’70es évek végéhez képest négyszeresére nőtt a gyermekes, hajléktalan családok száma

- a gyerekek számára a család már közel sem az a stabil környezet, aminek számos konzervatív politikus elképzeli. Még a hagyományos családban élő gyerekek is egyre kevesebb időt töltenek szüleikkel és egyre többet a hivatalos gyerekgondozás valamelyik intézményében. Ez a gazdagok és a szegények közötti szakadék mélyüléséhez is hozzájárul.

- jelentősen megnőtt a háztartások jövedelméből a gyerekekre fordított hányad. Ez annak a szemléletnek az eredménye, mely potenciális felvevőpiacnak tekinti a gyerekeket. Az 1950-es években a kapitalizmus hozta létre a „tinédzsert”, mostanában egyre inkább önálló fogyasztóként, nem pedig a szülők elérésének eszközeként szólítják meg a gyerekeket.

- egyre kiélezettebb a kereskedelmi verseny színtere, a gyerekek fogyasztási piaca

- azt a gazdasági értéket, melyet a XIX. században a gyerekek jelentettek a szülőknek, fokozatosan felváltotta az érzelmi értékre helyezett hangsúly

- a szülők egyre kevesebb időt töltenek a gyerekeikkel, de egyre fontosabbá válik ez az idő, így az ún. „minőségi idő” egyfajta árucikké vált

- elmozdulás tapasztalható a behaviorista megközelítésektől a fejlődéslélektanra alapozott nézőpontok felé. A szigorú fizikai fegyelmezésbe vetett bizalmat felváltotta az útmutatást és gondoskodást előtérbe helyező mentalitás (a szülői hozzáállás „lágyulása”). A középosztályhoz tartozó szülők hajlamosabbak a szóbeli érvelésre, míg a munkásosztálybeli szülők továbbra is a tekintélyelvű módszerek hívei.

Munkahely: oktatás és munka

- egyre növekedet a XX. században a kötelező oktatásban eltöltendő évek száma (1972 – 16 évre emelték az életkort)

- egyre korábban kezdődik és egyre később ér véget az intézményesített gyerekkor

- az oktatás sokkal nagyobb jelentősségre tett szert a közéleti vitákban és a kormányzati politikákban

- az iskolában egyfajta piacosítás zajlik. A cégek egyre szívesebben lépnek fel az iskolák szponzoraként, és látják őket el ingyenes eszközökkel.

- mindezek ellenére maguknak a gyerekeknek még mindig viszonylag kevés a beleszólásuk az iskoláztatás mindennapi megszervezésébe

- a tanulást minden jel szerint a gyerekek munkájának tekintik, amely nem ér véget azzal, hogy kiteszik a lábukat az iskolából.

- javultak a lányoknak, a fiúkhoz viszonyított eredményei. Az „oktatás” és a „képzés” közötti határvonalak elmosódtak, de az arányok hasonlóak maradtak.

- az utóbbi évtizedekben számszerűleg csökkent a munkanélküliség a fiatalok körében, de a nemzeti átlagokhoz viszonyítva folyamatos növekedést mutat különösen a fiatal férfiak és a fekete fiatalok körében (akiknek feleakkora esélyük van, mint a fehér társaiknak). A fiataloknak felajánlott állások 30%-a a jövedelemtámogatás küszöbe alatti fizetséggel jár. A „képzettségi inflációval” és a munkaerőpiac változásaival együtt ezek a fejlemények elkerülhetetlenül rányomják a bélyegüket arra, mit várhatnak a gyerekek a jövőbeli pályafutásuktól. Egyre kevesebb fiatal számít rá, hogy egy életre szóló munkahelyet talál.

- eltörölték a diákok megélhetési támogatását, és megvonták a 16-17 évesektől a segélyeket, így a fiatalok egyre nagyobb mértékben kényszerülnek szüleik támogatására (16-24 év közötti fiatalok 64 %-a a szüleikkel élnek). 

- a fent említett fejlemények meghosszabbítják a fiatalok függő helyzetének és valamilyen intézmény kötelékébe tartozásának az időszakát.

 

És a szabadidő?

- az utóbbi 50 évben a gyerekek szabad ideje egyre inkább magán jellegűvé vált, és egyre nagyobb mértékben került a felnőttek felügyelete alá. A gyerekek szabad idejének színtere áthelyeződött a közterületekről a családi területekre ill. a privát terekbe (utca, nappali, majd a gyerek szobája).

- a gyerekeket fenyegető veszélyekkel kapcsolatos félelmek arra késztették a szülőket, hogy úgy szereljék fel otthonukat, hogy az sokszínű, technikailag gazdag alternatívát nyújtson a külvilágnak tulajdonított veszélyekkel szemben. Ezt a tendenciát segítette az elkölthető jövedelmek növekedése, valamint az olyan meghatározó műszaki találmányok, mint például a központi fűtés, továbbá a családok átlagos mértékének a csökkenése, aminek következtében, nagyobb a valószínűsége, hogy a gyerek saját szobával rendelkezik.

- UK: kutatások kimutatták, hogy manapság a gyerekek élete sokkal erősebben korlátozódik az otthonukra, és független mozgásterük jóval kisebb, mint 20 évvel ezelőtt.

- a ’70-es évek óta „kimegyek játszani” jelenséget folyamatosan kiszorította az otthoni szórakozás. Csökkent a köztéri játszóterek hozzáférhetősége és megnövekedett a népsűrűség.

- manapság már kétszerese annak a valószínűsége, hogy autóval vigyék iskolába a gyerekeket, mint a ’70-es években.

- minden fejlemény részben abból következik, hogy a szülők érzékenyebbek a gyerekekre leselkedő veszélyforrásokra. Nőtt a gyerekrablások, gyerekgyilkosságok, és a gyerekek ellen elkövetett erőszakos cselekmények aránya. Elsősorban a családi otthon, nem pedig az utca a gyerekek ellen elkövetett bűncselekmények színtere.

- további utcai veszélyforrás: autós gázolások

- a tömeges szórakozás (mozi) átadta a helyét az otthoni szórakozásnak (TV), és az egyéni szórakozásnak (számítógép a gyerek szobájában).

- a nagyobb gyerekek csoportkultúrája egyre erősebb ellenállást mutat a szülői szabályozással szemben, és egyre korábbi életkorra tolódik a „tizenéves lázadás” kezdete.

- fizikai gyorsabb érés

- kábítószerfüggés (1990-’95 kétszeresére emelkedett a fogyasztók száma a 21 évnél fiatalabbaknál, 1996 – 14-15 évesek 2/3-a)

- gyermekkori bűnözés: lopás, betörés (3:1-hez arányban nagyobb a valószínűsége annak, hogy az elkövető fiú), de a gyerekek nagyobb része ellen már elkövettek valamilyen bűncselekményt.

- emelkedik az iskolákból való kizárások száma

Elmosódó határok?

- sok vonatkozásban a gyerekek, mint különálló társadalmi csoport státusa, és élményvilága jelentős változáson ment át az utóbbi 2-3 évtized során. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a gyerekeket a munkahelyekről és az utcáról részben áthelyezték az iskola és a családi otthon intézményébe. A gyerekeket az üzleti, politikai közéletből való kizártságuk, ill. az erkölcsi és pedagógiai gyámság rendszerének való alávetettségük alapján határozták meg.

- a határvonalak elmosódtak. Egyfelől a gyerekek egyre jobban hozzáférhetnek a „felnőtt” élet bizonyos területeihez, különösen azokhoz, melyeket számukra morálisan nem megfelelőnek tekintenek, ill. azokhoz, melyekről úgy tartják, hogy a gyerekek lelkileg „éretlenek” a feldolgozásukra. Manapság a gyerekek általánosságában keresik igenis ismerik, és egyes esetekben aktívan keresik azokat az élményeket, melyeket addig megtagadtak tőlük. Mindezek arra utalnak, hogy jó néhány évvel korábban ér véget a gyerekkor, mint a múltban.

- egyre jobban elkülönítik és egyre több mindenből kizárják a gyerekeket. Napjainkban sokkal több időt töltenek olyan intézményekbe zárva, melyeket nyíltan arra hoztak létre, hogy felkészítsék őket a felnőtt világra, melytől ugyanakkor biztonságos távolságban tartják őket.

- a gyerekek szabad ideje egyre „tananyagosítottabb” és mindinkább fogyasztói irányultságú

- egyre tovább nyúlik az az időszak, ameddig a fiatalok a felnőttektől függenek ahelyett, hogy rövidülne. Úgy tűnik, hogy a gyerekek nem akarnak tovább gyerekek maradni, így még erősebben kell arra ösztönözniük őket, hogy maradjanak azok.

- individualizáció folyamata: a polgárjog egyfajta kiterjesztése a gyerekekre, ebben az értelemben úgy tekinthetünk a gyerekekre, mint az olyan társadalmi csoportok egyikét, akiktől korábban megtagadták a társadalmi hatalom gyakorlását, és most kezdenek ehhez hozzájutni. Az ENSZ gyerekjogi egyezménye nyomán sok ország hozott új törvényeket, hogy védelmezze a gyerek állampolgári jogait a családban.

- a gyerekek új státuszra tettek szert, nem pusztán polgárokként, hanem fogyasztóként is. Egyre értékesebb, de nehezen elérhető és irányítható piacnak tekintik őket. A gyerekeket nem használhatják ki.

- újra és újra meg kell húzni a folyamatosan átértékelt határvonalakat.

Egyenlőtlen gyereklétek

- egyre nagyobb a gyerekek etnikai különbsége. Csökkeni kezdtek az iskolai előmenetel, a fiatalok munkanélkülisége, ill. a szegénység terén tapasztalható egyenlőtlenségek. A legrosszabb iskolai teljesítményeket azonban a fehér munkásosztálybeli fiúk köréből regisztrálják.

- egyre távolabb kerülnek egymástól a gazdagok és a szegények.

- tovább csökkent a gyerekhalandóság

- a munkásosztály gyerekei még mindig nagyobb valószínűséggel szenvednek krónikus betegségben

- a növekvő egyenlőtlenségek a gyerekek életének szinte minden részére hatással vannak. A szegényebb gyerekeknek kevesebb tanulási lehetőségük van és rosszabbul teljesítenek az iskolában, kevesebb választási lehetőség nyílik a szabadidejük eltöltésére, kevésbé mobilak, és nyilvánvalóan hátrányban vannak, amikor azoknak a fogyasztási cikkeknek a megvásárolásáról van szó, melynek számos kritikus szerint a jelenkori gyereklét meghatározó jelképei. A szegénységük együtt járhat a hátrányos helyzet más formáival is, amilyen pld. a rasszizmus vagy a család szétesésének hatása.

- a gyerekek élete egyre intézményesedik, és magánjellegűvé válik, kevésbé stabil és biztonságos, mint 30 évvel ezelőtt.