Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3.-4.:Németh András – Boreczky Ágnes könyv 2.része

2009.12.06

Nevelés és szocializáció

A nevelő jellegű tevékenység a másik ember szocializációját és individualizációját elősegítő céltudatos és tervszerű cselekvés, tehát arra irányul, hogy a növendék magatartását a nevelő rövidebb vagy hosszabb távon meghatározott célkitűzéseknek megfelelően stabilizálja, megváltoztassa, vagy bizonyos megnyilvánulásait megakadályozza.

Szocializációs elméletek:

Strukturalista-funkcionalista megközelítés: Parsons társadalomelmélete

- az emberi lény egyik alapvető antropológiai sajátosságának tekinthetjük a világra irányuló nyitottságot

- mivel az ember nem rendelkezik olyan saját faját jellemző környezettel, mint az állatok, ezért az embernek a saját életéhez szükséges képességeit és készségeit tanulás útján kell megszereznie, és mindehhez a másik ember nagyarányú segítségére is szüksége van.

Minden társadalomnak 4 alapvető feladatot kell ellátnia:

 

Alrendszerek

Funkciók

1. Politika

A társadalom céljainak meghatározása

2. Gazdaság

Eszközök hozzárendelése a célokhoz, azok megvalósítása

3. Kultúra

A társadalom tagjainak, tevékenységének integrálása

4. Személyiség

A társadalom fennmaradásához szükséges értékek, normák átadása a következő nemzedéknek

 

- valamely ebben megjelenő értékek átvétele az individum oldaláról azt jelenti, hogy a gyermek, ill. az ifjú a kívülről közvetített értékeket az idők során egyre inkább sajátjának tekinti, azt fokozatosan internalizálja. Az internalizáció tehát az a folyamat, melynek során az egyén a külső társadalmi valóságot belső szubjektív valóságának részévé teszi. Minden ember életében van egy szakasz, melyben bevezetik a társadalom éltébe. Az egyénnek a társadalmi világba, ill. annak valamely részébe történő bevezetését szolgáló komplex folyamat a szocializáció.

- az elsődleges szocializáció az első szakasz, melynek során a gyermek gyermekkorában a társadalom tagjává válik. A másodlagos szocializáció minden olyan későbbi szakasz, amely az egyént a társadalom világának újabb részterületeivel ismerteti meg.

- a szocializáció és az internalizáció lényegében ugyanannak a folyamatnak a két oldalát jelenti, az egyik a társadalom perspektívájából, a másik pedig az individuum oldaláról. Ez a folyamat az interakciók keretében zajlik. Ezekben a folyamatokban később a szülők mellett szerepet kapnak a felnőtt generáció más tagjai és más társadalmi intézményes formák.

- a folyamatot különböző teljesítmények és szankciók szabályozzák. Az egyén teljesítménye alatt a szerepelvárásoknak megfelelő, más személyek által aszerint értékelt cselekvéseket érti, hogy azok mennyiben járulnak hozzá az adott alrendszer működéséhez. A szankció a cselekvések teljesítményszintjére vonatkozó értékelő tevékenységként értelmezhető.

A szocializáció és internalizáció kettős folyamatát az alábbi fázisok jellemzik:

a)      Minden szociális rendszer értékrendszere nyugalmi állapotának fenntartására törekszik (latency). Ebben az állapotban a csoportra az inaktivitás jellemző.

b)      Minden szociális rendszer törekszik arra, hogy környezetével kapcsolatban elérendő célokat fogalmazzon meg. Ez a célelérés és célállapot elérésének fázisa (goal attainment).

c)      Minden szociális rendszer azon fáradozik, hogy a célok eléréséhez szükséges eszközöket hozzon létre. Parsons ezt a sajátosságot adaptációs fázisnak nevezi (adaptation). Ez jelenti egyrészt a környezet átalakítását a rendszer képére, másrészt a rendszer belső struktúrájának átalakítását a környezet követelményeinek megfelelően.

d)      A rendszernek hatékonyan kell működnie, úgy, hogy egyes elemei az egészbe integrálódjanak (integration).

- az individuum társadalomba történő betagolódása különböző szerepek elsajátítása útján valósul meg. A szerepekben konkretizálódnak azok a normatív elvárások, melyek megvalósítását a különböző társadalmi csoportok tagjaitól, azok cselekedetei során elvárnak.

- a szocializáció folyamata tehát sokféle, differenciált szerep elsajátítását jelenti, melyek által az ember társadalmi környezete normáit és értéktartalmait elsajátítja, saját személyiségébe integrálja, amelyek végül saját cselekedeteinek céljává, ill. azok megvalósítását elősegítő motiváló tényezőivé válnak.

- kritika az irányzattal kapcsolatban: a szocializációt meglehetősen egyoldalúan, a társadalmasulás oldaláról szemléli, melyben a személyiség a társadalmi struktúra tükörképe csupán.

A szimbolikus interakcionizmus megközelítésmódja: Herbert Mead mikroszociológiai elmélete

- a társadalom mikrofolyamatainak vizsgálatát, a mindennapok interakcióinak sajátosságait helyezte előtérbe

- az irányzat kidolgozásában amerikai tudósok vettek részt, és Európában a ’60-as években terjedt el. Az irányzat alapvetése Mead „A pszichikum, az én és a társadalom” című munkájában található meg

- a nyelv elemzéséből indul ki, mely nagy szerepet játszik az ember öntudatos lénnyé válásában, egyéniségének tudatára ébresztésében, mely folyamatban a szimbólumok szerepe a legszámottevőbb. A szimbolikus gondolkodás jelentőssége az, hogy az ember élményei már nem csupán a ténylegesen megélt tapasztalataira korlátozódnak.

- az egyes emberek szocializációja a másokkal való kapcsolatok során valósul meg, a másik embertől kapott visszajelzésekből tanuljuk meg az elvárt szerepeket. Különösen fontosak ebben a folyamatban bizonyos személyek, akiket „szignifikáns másoknak” nevez, és a referenciacsoportok.

- kétféle „ént” különböztet meg, az „I”-t és a „Me”-t, melyeket a magyar fordítás a „felépített én” és a „reaktív én” kifejezésekkel ad vissza. A „me” a személyiség szocializáció során létrejövő vetülete, az „I” még csak a szocializálatlan kisgyerek, a személyiség spontán része.

- központi fogalom az individum identitása, mely egy olyan folyamat eredménye, amely az interakciós kapcsolatban szimbolikusan közvetített tartalmak összekapcsolásával jön létre.

- a szimbolikus interakció nem más, mint a szerepek és a szerepértelmezések átvétele.

- szerepjáték: a gyerek szerepeket és szerepviszonyokat fogad el, és azokat a tudatában továbbfejleszti.

- a gyerek végül megtanulja az általános értelmezéseket, tehát a másik álláspontját, ezáltal az egész szociális rendszer értelméig jut el. Eközben kikristályosodik benne a saját szerepe és személyisége, kölcsönhatásban a szociális rendszer egészével, így megteremti identitását.

A nevelési cél

A nevelési cél legfőbb tartalmi jegyei

- a nevelés jellegzetes tartalmi jegyeinek már a primitív természeti népeknél is tapasztalható megjelenését jól érzékelteti Margaret Mead egyik új-guineai népcsoport, a manus törzs nevelési szokásaival kapcsolatos példája. A törzs életében központi szerepet játszott a magántulajdon és annak védelme, melyet szent dologként tiszteltek. A kisgyermeket akkor tekintik jó gyereknek, ha soha semmit nem tulajdonít el.

- az általános nevelési célnak cselekvési normafunkciója van

A nevelési cél fogalma

- egy másik ember személyiségének célracionális, tudatos befolyásolásának, tervszerű és felelősségteljes megváltoztatásának folyamata

- Fináczy Ernő: „az egyént és általa a társas közösséget az erkölcsi tökéletesedésre képessé tenni. A nevelés célja az egyént arra képesíti, hogy a jót szabad akarattal megtegye, mind az egyén, mind a társadalom tökéletesedése érdekében.” Ezek megvalósításához szükséges az önuralom, a keresztény hit, a szeretet erénye, az emberséges viselkedés, a jó, a szép és az igaz megismerése, és az erkölcsi tökéletesség.

- Imre Sándor: a nevelés egyrészt a közösség életéből fakadó és azt alakító tevékenység, másrészt elő kell segítenie az egyén fejlődését.

- Weszely Ödön: a nevelést olyan tevékenységnek tartja, amely segíti az embert az életfeladatainak megoldásában. Az emberi műveltség segíti eligazodni az adott kultúra bonyolult viszonyai között.

A nevelési célok változásait befolyásoló tényezők

- a nevelési célok természetszerűen követik az egyes társadalmakban bekövetkező változásokat, az azokban megjelenő új igények és szükségletek változásait.

- a nevelési célok változásainak legjellegzetesebb összetevője az emberről alkotott kép változásaiban ragadható meg.

- egy adott korszak társadalmi, hatalmi viszonyainak változása jól nyomon követhető a korszak oktatásügyi alapdokumentumainak egybevetésével

- a gazdasági feltételek változása és ezzel összefüggő kvalifikáció igények

- kulturális tényezők: a civilizáció, kultúra, tudomány fejlődése, és eredményeinek jelentkezése a nevelési célok sorában.

A nevelési célok sokszínűsége

- pluralizmus: a sokféleséget, többféleséget tényszerűen elfogadó, annak megőrzését értéknek tartó nézeteket jelöli.

- a pluralista társadalmak egyik alapvető jellemzője, hogy a mindenkire érvényes konszenzus hiányzik arra vonatkozóan, hogy milyen célok, értékek, normák legyenek jellemzőek a társadalom egésze, ill. egy-egy jelentősebb társadalmi csoportra, ill. tagjaira nézve. Ez odáig vezet, hogy többen megkérdőjelezik magának a nevelésnek a szükségességét is.

Érték, eszmény, norma

Érték fogalma és sajátos vonásai:

- értékeknek tekintjük azokat a valamely kultúra által létrehozott, egyének és közösségek által vallott absztrakt eseményeket, amelyek arról szólnak, hogy mi a kívánatos, a megfelelő, a jó vagy a rossz. Az egyének által vallott értékeket erősen meghatározza az a kultúra, amelyben élnek.

- eszmény: az élet egésze során megvalósítandó értéktartalmakra vonatkozik. Megfogalmazódhatnak életelvekben és példaképekben.

Norma:

- a normák az értékek normatív funkciójának megvalósulását elősegítő konkrét elvek és szabályok, amelyek követését az adott csoport valamennyi tagjától elvárják. Az egyes társadalmi normákat azért követjük, mert szocializációnk során megszoktuk a szabályait. Minden társadalmi norma megszegése együtt jár bizonyos szankciókkal, amelyek elősegítik a konformitást és védelmet nyújtanak a nonkonformitással szemben.

Főbb értékrendek, és pedagógiai vonásaik:

- napjaink európai értékrendje, melyre a pedagógia is építkezhet, az a keresztény hagyományok

- liberalizmus: Hobbes, Locke, Helvetius, Montesquieu. Elméletalkotói arra akartak rámutatni, hogy az emberek a természetüktől fogva szabadok és egyenlők, hogy egy állam akkor tekinthető igazságosnak, ha a szerződéselmélet eszméje szerint újraalkotható.

- szocializmus: Rousseau, Marx. Az ember kérdését nem az egyéni szabadság szempontjai, hanem a termelési folyamat (munka) alapján veszi szemügyre.

- demokratikus szocializmus: legfőbb célja az egyenlőtlenségek megszüntetése, és nagyobb egyenlőség biztosítása, elsősorban az emberek induló esélye tekintetében.

Az emberi jogok

- az emberi jogok nem elsősorban az államtól kapott jogok, hanem olyan jogok, amelyeket az állampolgár érdekeinek szolgálatában álló államnak biztosítani kell, s amelyek az embert eleve, természetétől fogva és emberi méltóságából adódóan illeti meg. (gyökerei a kereszténység tanításaihoz nyúlnak vissza)

- szabadságjogok: személyi szabadság, vallásszabadság, lelkiismereti, véleménynyilvánítási jog, a sajtó a kutatás, az oktatás szabadsága, a szülők joga a gyermekeik neveléséhez, szerződési és egyesülési jog

- polgári jogok: azok a jogok, amelyek az egyént, mint állampolgárt illetik meg, és egy állam polgáraként jelölik ki a helyét. (választójog, politikai szervezetek létrehozásának joga, tiltakozás joga)

- társadalmi jogok: az ember igényjogosultsági és részvételi joga, független védelemhez való jog, az élet fenntartásához, az egészségügyi ellátáshoz, a lakáshoz, a munkához, a művelődéshez való jog.

- plurális társadalmi rendszerek: szabadon megfogalmazhatók a különböző, gyakran ellentétes nevelési célok. A plurális társadalmakban egy-egy konkrét nevelési intézmény meghatározott társadalmi háttérfeltételekre, helyi társadalmi igények által befolyásolt választásokra épül.

Az iskoláztatás szabadsága

- 1948. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 18. cikkelye garantálja a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülését. A 26. cikkely fejti ki az oktatással kapcsolatos kívánalmakat, hangsúlyozva a szülőknek azt az elsődleges jogát, hogy megválasszák a gyerekeiknek biztosítandó nevelés mikéntjét.

1)      Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek ingyenesnek kell lennie (elemi és alapvető oktatást illetően). Az elemi oktatás kötelező. A technikai és a szakoktatást általánossá kell tenni. A felsőbb tanulmányokra való felvételnek mindenki előtt egyenlő feltételek mellett nyitva kell állnia.

2)      A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoport közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek által a béke fennmaradásának érdekében kifejtett tevékenységek kifejlődésének.

3)      A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.

- ezt az alapelvet erősítette meg az Európa Tanács 1952-ben kiadott első emberi jogi dokumentuma, mely kimondja, hogy az államnak a nevelési és oktatási feladatok megvalósítása során tekintettel kell lenni a szülők azon jogára, hogy az állam által biztosított nevelés-oktatás megfeleljen saját vallási és világnézeti meggyőződésüknek.

- 1966 – ENSZ-közgyűlés: Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egységokmánya: a szülők szabadságának tiszteletben tartása abban, hogy a hatóságok által létesített iskola helyett más iskolákat válasszanak gyermekeik számára.

- 1989 - Európai Közösség: Meg kell őrizni az európai oktatásügy hagyományos pluralizmusát. Lehetőleg minden döntésnek a lehető legalsóbb szinten kell megszületnie.

A nevelési célok, módszerek és eszközök összefüggései

- a nevelési célok hatásait a nevelési módszerek, és eszközök segítségével fejti ki.

- nevelési módszereknek nevezzük azokat az eljárásokat, amelyek elősegítik az eredményes nevelői tevékenységet.

A nevelési módszerek funkcionális csoportosítása: (Bábosik István)

1)      Közvetlen (direkt) nevelési módszerek

- a beidegzés módszere: követelés, gyakoroltatás, segítségnyújtás, ellenőrzés, ösztönzés

- magatartási-tevékenységi modellek módszere: elbeszélés, bemutatás, személyes példaadás

- meggyőzésformálás módszere: előadás, magyarázat, beszélgetés, a tanulók önálló elemző munkája.

2)      Közvetett (informális) nevelési módszerek:

- beidegzés módszere: közösségfejlesztő és önfejlesztő tevékenységek, hagyományok kialakítása, közvetett követelés, ösztönzés és ellenőrzés

- magatartási-tevékenységi modellek módszere: személyes nevelői részvétel a közös munkában, pozitív egyéni és közösségi minták kiemelése

- meggyőzésformálás módszere: közvetett felvilágosítás, vita

- nevelési eszköz: általában a nevelési-oktatási folyamat során felhasznált tárgyi, technikai eszközöket értik rajta. Tágabb értelemben magában foglalja a nevelési-oktatási tevékenység, a követelmények megvalósítása során felhasznált minden eszközt és eljárást, a nevelési módszereket is beleértve, a tankönyvektől a különböző technikai eszközökig, az iskola épületétől az osztályterem berendezésén át a különböző iskolai szervezetekig.

A nevelési folyamat

- nevelési folyamat alatt a növendék életének és tevékenységének pedagógiailag céltudatos megszervezését és irányítását, a szervesen egymásra épülő, gyakran összekapcsolódó, egyre bővülő nevelési hatások rendszerét értjük. A nevelési folyamat során az autonóm szabályozású, társadalmilag értékes magatartás- és tevékenységformák kialakítása zajlik, az ettől elválaszthatatlan, az autonóm szabályozást elősegítő személyiségbeli feltételrendszer megteremtésével együtt.

- nevelési követelményrendszer alatt a nevelési értékek és célok lebontását, meghatározott életkori követelmények formájában megfogalmazott feladat- és tevékenységrendszerét értjük, amely a személyiségfejlesztés legfontosabb életkori standardjait foglalja magába.

- a nevelési folyamat ellenőrzési és értékelési rendszere azt jelenti, hogy valamely növendék vagy gyermekcsoport neveltségi szintjének pozitív és negatív fejlődési tendenciáinak megállapításához, ellenőrzéséhez és értékeléséhez felhasználható tartalmi és módszertani elemek összessége.

- célorientált jelleg

- reformpedagógia – „pedagógiai viszony” fogalma: egy felnőtt, valamint egy „leendő ember” érzelmekben gazdag viszonyát jelenti, mely során a felnőtt mindent megtesz annak érdekében, hogy a másik életének a kialakulását elősegítse. A nevelő tevékenysége során figyelembe veszi a gyerek egyéniségét. A nevelési folyamat akkor fejeződik be, amikor a növendék nagykorúvá válik.

- behaviorizmus tanuláslélektan-elmélet: minden élőlény viselkedése formálható tanulás útján. A tanulás ebben az értelemben, a viselkedés gyakorlás által történő, viszonylag állandó megváltoztatását jelenti. Az egyén saját tevékenységének során tanulja meg a kívánatos viselkedés kialakítását, aminek eredményeként egyre jobban és sikeresebben alkalmazkodik a szociális környezetéhez. Ezt fejlesztette tovább a szociális tanuláselmélet, mely szerint az egyén saját utánzási és identifikációs késztetései révén tevékenységeket, érzelmi reakciókat sajátít el. Ebben a megközelítésben a nevelés a felnőttek és a felnövekvő nemzedék közötti segítő, tehermentesítő, a fejlődést megkönnyítő viszonyként értelmezhető.

- a kommunikáció segítségével válik a nevelés értelmezhetővé

- szimbolikus interakcionizmus: az interakciós vonatkozások előtérbe helyezésével megtöri a nevelésnek csak a nevelő oldaláról jelentkező egyoldalú célorientációját, és hangsúlyozza a szituációk nyílt és kölcsönös értelmezéseinek jelentősségét, ezáltal lehetővé teszi, az iskolai tevékenységtér és a nevelő jellegű intézmények differenciáltabb, kritikai elemzését.