Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11.-12.: Gubi Mihály

2010.01.04

Gubi Mihály: Szemelvények egy iskola életéből

 

Elöljáróban

o       1983-ban készült esettanulmány, meg nem nevezett általános iskola a helyszín, a megfigyelő óralátogatásokon vesz részt.

o       Az igazgatótól tudomást szerez arról, hogy van egy „nagyon jó” osztály és egy „kevésbé jó” a 4. évfolyamon.

o       A megfigyelőt a tanítási órák, a napi munka érdekli, azt szeretné megtudni, hogy a tantestület és a gyerekek számára teljesen nyilvánvaló különbségek hogyan érvényesülnek az osztályban, hogy a tanulók miként reagálnak saját kiválasztottságukra- bármelyik irányból legyen is az.

o       Az eltöltött idő beosztása: 2 hét a legjobb osztályban (4.), 2 hét a gyenge osztályban (4.), 1 hét a közömbös osztályban (5.), 1 hét a „gettóban” (túlkoros hatodikosok).

A két negyedik- Általános észrevételek

o       A Csanádi-Ladányi szerzőpáros felosztása szerint (Szelekció az általános iskolában) a két 4. osztály a skála ellentétes pontjain helyezkedik el→ az egyik a jó (sporttagozat), a másik a „napközis” (bár ebben az esetben mindkét osztály napközis, csak eltérően alakulnak a foglalkozások a jó és rossz osztályban).

A jók, vagy egy pregnáns epizód

A szerző tapasztalatai:

o       A 4 évvel azelőtt indult sport tagozat, akkor 60 főt számlált, tehát két osztályt tett ki. Ahogy később ki fog derülni az iskolán belül folyó szelekciós beavatkozásoknak köszönhetően (amit a tanárok, ill. az igazgató rejteni igyekszik), egyetlen osztályra (34 fő) elég gyerek maradt ezen a tagozaton.

o       A szerző ottlétekor is elküldtek/átírattak két gyereket a gyenge 4.-be a következő indoklással (a gyerekek ellenőrzőjében lévő szöveg): „Tisztelt Szülők! Március 25. volt a vörös nyakkendőért próbák teljesítésének határideje. Akkorra nem végezte el. Haladékot kapott a mai napig, mára sem tudta teljesíteni. Így a szabályok értelmében nem avatható fel úttörővé.” (az információ alapvetően osztálytársaktól származik, ez alapján nézett bele az ellenőrzőkbe).
A 4. osztály osztályfőnöke a szülőknek is azzal indokolta az átíratást, hogy nem voltak elég jók testnevelésből, nem bírták a terhelést. A testnevelést tanító tanár azonban azt állította, hogy a képességeikkel nem volt gond, a tanulmányi eredményük alapján kellett otthagyniuk a tagozatot.
Az igazság valójában az iskola mozgalmi munkájában rejtezik. Az igazgatótól származó idézet illusztris példája ennek a megállapításnak: „Tehát mi kell egy iskolához? Kell az iskolavezetőség…Kell a szakszervezet, kell pártszervezet, KISZ-szervezet, a gyerekeknek úttörőcsapat. Ez az első évben be is állt…Szinte hihetetlen, hogy meg tudtuk csinálni, de meg tudtuk. És azért már a tanév végén avattunk kisdobosokat…az Úttörőházban avattunk úttörőket, már szereztünk egy zászlót- még iskolánk nem volt, de zászlónk már volt.” Érdekes módon tehát az iskola eredményeit tekintve, ill. a tanulókét, azok sosem egyéniek. Ha valamilyen versenyen a diákok/egy diák jól szerepel, nyer, azt automatikusan az iskola úttörői nyerik (semmi személyes).
Érthető tehát ebből a szempontból, hogy I. néni (a legjobb osztály ofője) sokkal erőteljesebben és szigorúbban szelektál. A rá minden irányból nehezedő nyomásnak köszönhetően (a sport osztálynak minden területen maximálisan kell teljesítenie, és ezt állandóan bizonyítania kell az osztályfőnöknek, különben kikezdik) gondolkodás nélkül küld át két gyereket a gyenge osztályba, csak azért, mert az osztályában tilos előfordulnia annak, hogy nem sikerül teljesíteni a próbát.

 

A másik negyedik- másik világ

A szerző tapasztalatai:

o       A gyenge negyedikesek osztályterme a földszinten, a másodikosok folyosóján található, egy szeparált részben.

o       Olyan gyerekek járnak ide, akik megbuktak.

o       Az osztályfőnökeik száma négy év alatt 4, illetve október közepéig egyáltalán nem volt osztályfőnökük. A mostani egy pályakezdő: a többi tanárhoz hasonlóan elutasítja a szelekció létére vonatozó feltevéseket: „Persze a bukottak mind itt vannak, ez azonban nem válogatás, hanem szervezési elv.”

Szemelvények a két világ életéből (óramegfigyelések)

 

Iskola és nem iskola

o       A szerző a következőképpen írja le a „tagozaton” töltött hetét: Azon a tagozatos héten iskolába jártam. De nem 1983-ban voltam egy lakótelepi iskola dzsungelében, hanem valamikor (egykor?) egy másfajta iskolában. Ha a kollégáimmal összefutottam az épületben, úgy éreztem, nem ugyanott vagyunk. Ők teli voltak izgalmas, néha hátborzongató sztorikkal, én pedig valamiféle csendes révületben éltem: óra- jelzőcsengő- „a csengő nem neked szól, hanem a tanárnak”- szünet- becsöngetés- óra- sorakozó- harminc barna tanulófej a pad fölé hajol- folyik az iskola végtelenített és monoton, enyhén gyomorfekélyes hangulatú, de nagyon szabályszerű üzemelése a tavaszi szünet végeztével. Nincs rendkívüli esemény. Vagy mégis volna, csak ide nem jut be?!

A két oroszóra

o       A gyengébb 4. három hét csúszással kezdi azt a tananyagot, amit a jobbak. Az ok, hogy abban az osztályban több óra is elmaradt. Míg a jó osztályban mindig van helyettesítés, a rosszabbaknál nincsen egyetlen tantárgyból sem, annak ellenére, hogy ott sokkal több óra marad el.

o       A tagozatosoknál vetítenek is (a gyengéknél nem, mert „foglalt” a vetítő). Alkalmazzák a labdadobálós módszert a jóknál, a rosszaknál nem, azzal az indokkal, hogy ott úgyis csak elhülyéskednék.

o       A gyengéknél az egyetlen módszer, hogy a tanulóknak kórusban kell ismételniük a tanár mondatait.

o       A gyengéknél a pedagógusok az órák túlélésére törekednek, így a hagyományos fegyelmezés, rendreutasítás egyáltalán nem jellemző. A tagozatosoknál a legkisebb pisszenésre is reagált a tanár, melyet mindig néma csend követett.

A két énekóra

o       A tagozatos osztályban minden ugyanúgy folyik, mint a többi órán. A gyerekek csendben vannak, ha énekelni kell, énekelnek, nincsenek problémák a fegyelemmel. A saját termükben vannak, az óra utolsó 10 percében mindenki szerezhet egy kis dallamot, a tanár elénekli az összest, megjegyzéseket fűz hozzájuk (az osztály kérésére még tovább is tartja az órát, hogy mindenki szerzeménye elhangozhasson).

o       A gyengébb osztály a zeneteremben kap helyet, ahol alapból nincs elég pad és ülőhely. Kb. 7 tanuló dolgozik együtt a tanárral, „a zajszint rettenetes”. A fegyelmezésnek még a legkisebb csírája sincs jelen, mindenki ordibál, a padot veri, senki sem figyel oda.

o       Az óra vége előtt két perccel küldi ki a gyerekeket padokért (addig ők nem tudtak leülni).

A két olvasásóra

o       A jobbaknál mindenki karba tett kézzel, kikészített felszereléssel várja az órát. Az olvasmányból, amit közösen mindenki elolvas, a kijelölt tanulók helyben elkészítik a vázlatot (ezek a tanulók kis ötösben részesülnek), amit felírnak a táblára, és mindenki leírja a füzetébe. Volt, aki nem értett egy nehezebb mondatot, de nem kap segítséget a megértéshez.

o       Az óra késéssel kezdődik, mindenki ordít, a szünet elmaradt, vannak, akik esznek, egy gyereket kiküld a tanár még a kezdés előtt. A folyamatos hangzavar miatt senki sem tudja, honnan kell folytatni az olvasást (egymást kell felszólítani a folytatásra, de mindenki üvöltéssel hívja fel magára a figyelmét). A házi feladat, hogy vázlatot készítsenek, de rajzolni is lehet helyette. Utolsó percek: „A tanár ül az asztalnál, a gyerekek kiabálnak, átülnek, ám a holmit nem pakolhatják el, aki mégis megtette, annak megint elő kell venni. Az utolsó percek ezzel a játékkal telnek el, ki győz, a tanár, aki visszapakoltat, vagy a gyerek, aki a táskájában tartott kézzel matat, és kivárja a csengőt, mert ebben az osztályban a csengő igenis neki szól. És ő győz.”

 

Néhány következtetés

o       Az egyik osztályban munka folyik, a tanulók állandó jelenléte biztosítva van. A másik osztályban harc folyik, a tét a rendkívüli elkerülése, a káosznak legalább a meghatározott szinten tartása.

A tanulói szerepviselkedés két válfaja

o       A jó osztályban működik az a módszer, hogy egyszerre csak egy gyerek felel a kérdésekre. Létrejön az, hogy egy tanulóra odafigyel az összes többi, mint a tanár aktuális „szócsövére”, képesek behelyettesíteni társukat a tanár szerepébe, és figyelemmel kísérni.

o       A rossz osztályban ezt képtelenség elérni, mert a diákok számára túl kockázatos lenne a behelyettesítés. Inkább a tanárok azzal a módszerrel igyekeznek élni, hogy elérik, hogy a tanulók ne vegyenek egymásról tudomást. Ezért van az, hogy mindent kórusban kérdez vissza a tanár, annak ellenére, hogy ez nem jelenti a tananyag elsajátítását. A tanulók csak annyit tanulnak így meg, hogy a tanórákon lehet, sőt kiabálni kell, a végleges kudarc csak akkor következik be, ha a tanulók döntik el, mit ordítsanak.

Fegyelmezés

o       A jó osztályban a büntetés/fegyelmezés, amennyiben az egyáltalán szükséges, mindig kollektív jellegű. Ha valaki egy pillanatra is fegyelmezetlen, az egész osztályra vonatkozóan szól rá a tanár. Ennek a jelentősége abban rejlik, hogy a gyerekekben tudatosuljon, hogy az iskola legjobb osztályaként tartaniuk kell magukat. A büntetéseket ily módon mindenki magára veszi.

o       A gyenge osztályban a fegyelmezés mindig egyéni, és azonnali büntetést von maga után az adott vétség. A jelentősége ennek, hogy az adott tanulót egy időre kivonják a forgalomból (33 gyerek helyett 32 zajong), az illető tanuló „lebukásának” következében a zajszint átmenetileg csökken.

o       Míg egy kollektív jellegű tanári beírás a gyengék esetében csak azt jelzi, hogy az állandó renitens viselkedés egy írásos formában jelenik meg, addig a jóknál magát a szülőt kívánja minősíteni, mert nyilván nem fordít elég figyelmet a gyermek nevelésére.

Spontán viselkedés a tanulóknál

o       Itt a tanulói önszervezésről van szó, arról, mire képes az egyik és a másik osztály saját hatáskörében, felnőtt irányítás nélkül.

o       A rádióban jelentették be, hogy minden osztályból 6 embernek jelentkeznie kell a szünetben a közelgő úttörős ünnepély megbeszélésére. Egyik osztályra sem felügyelt akkor senki, a jó osztály képes volt a „behelyettesítés” segítségével kiválasztani a hat embert, képes volt önmagát szervezni, míg a gyenge osztályból senki sem jelent meg a gyűlésen.

o       A jó osztályban egy testnevelés óra elmaradt. A gyerekek, mint minden óra előtt átöltöztek, és sorban állva várták a tanárt a folyosón, 20 percen keresztül nem mozdultak, mire valaki szólt nekik, hogy az óra elmarad.

o       A rossz osztály tanulói egy alkalommal azonban képesek voltak, arra, amire a jó osztály tanulói semmiképp, hogy figyelmen kívül hagyják egy tanár utasítását, lévén annak semmi értelme nem volt. Az időjárás ugyanis rosszra fordult, és a napközis foglalkozás előtt (még nem volt szabad a termük) ki kellett volna menniük a hidegbe, ennek ellenére ők szétszóródtak, és csak akkor verődtek újra össze, amikor a termük már szabad volt.

Néhány szó a napköziről

o       A tagozatos osztály tulajdonképpen fakultatíve napközis, általában 7 gyerek vett rész a foglalkozáson, ám az összetételük is mindig változott. A napközistermük a sajátjuk, ami azért fontos, mert a gyengék 25 fős napközis csoportja a fél osztály nagyságú kamrában kapott helyet. A jóknál mindenki elkészítse az írásbeli házi feladatot, ami a tanítónő külön ellenőriz, majd együtt kijavítják a hibákat. A gyengéknél azonban két és fél óra is elmegy a lecke elkészítésével, és itt senki sem foglalkozik azzal, hogy hányan csapják össze azt 20 perc alatt.

Rendkívüli szülői értekezlet

o       A rossz osztály osztályfőnöke hívta össze, hogy felhívja a szülők figyelmét, arra, hogy 11 gyerek bukásra áll.

o       A legfontosabb mozzanata az értekezletnek, hogy a gyerekek nem csinálnak szorgalmi feladatokat, pedig hétvégére nem adható házi feladat. A szorgalmi, bár önként vállalt dolog, mindenkinek alapvető feladata, hogy vállalja a plusz terheket, mert amúgy súlyos következményei lesznek. (a szülők hibáztatása is benne van)

o       Az osztályfőnök az értekezlet végén elárulja a megfigyelőnek, hogy valójában csak 5-6 gyerek áll ténylegesen bukásra, hiszen az, csak a felmérő-dolgozat megírása után derül ki.

Összefoglalás helyett: a tagozati ülés

o       A tagozati ülés egy 20 perces összejövetel, amin részt vesznek a 4.-esek osztályfőnökei és a munkaközösségi vezető. Kiderül, hogy az osztálynaplókat már május közepén le kell zárni, hogy az igazgató mindet alá tudja írni (!).

o       Újabb bejelentés az ülés végén, hogy nem sokára sor kerül a felmérő dolgozatokra.
„A bukásra állók nem azt, hanem a másikat írják, ahogy szoktuk.” Erre a megjegyzésre közli I. néni (a tagozatosok ofője), hogy nála nincs szükség kétféle felmérőre. „Nálad senki sem áll bukásra (munkaközösségi vezető)?”„Ja persze, azok válogatott gyerekek”.… „válogatottak”; „nem válogatottak”; „sportból igen, de szellemileg nem”; „de azok szellemileg is”; „na, majd meglátjuk jövőre, neked milyen eredményeid lesznek?!” (ez a végszó arra vonatkozik, hogy a következő 4 évben maga a munkaközösségi vezető lesz a mostani  tagozatos 4. ofője).

Az ötödikesek

o       Az átlagos ötödik osztályban a tanárok úgy-ahogy kordában tartják a tanulókat. Ideig-óráig a diákok fogják tudni a tananyag egyes részeit, aztán vagy elfelejtik, vagy nem ezeket az elemeket.

o       Az látható volt, hogy a szelekció két végpontján (a két negyedik esete), hogy a tanár szerepe szinte elhanyagolható jelentőségű. A gyenge oldalon azért, mert a tanárok képtelenek kezelni a helyzetet, a tagozatosoknál azért, mert a feszített munka keretein belül a tanulóknak mindegy, hogy kinek teljesítenek.
Más azonban a helyzet, ha egy osztálynak nincs kialakult, megszilárdult image-e. Ekkor (és úgy tűnik, csak ekkor) az egyes pedagógus munkájának kvalitása fogja az osztály teljesítményét az adott tárgyból döntően meghatározni.

o       Ezekben az átlagos avagy köztes helyzetű osztályokban tehát a tanár „stílusán” múlik, hogy a tanulók mennyit tanulnak meg az adott tantárgyból.

A felzárkóztató osztály, avagy a pária populáció

o       A hatodik ostályban gyűjtik össze a bukott tanulókat. A szünetekben az idősebb tanulók feltépik osztályuk ajtaját, és hangosan beordítják nekik, hogy „gyogyósok”.

o       15 kizárólag fiú tanuló jár ide, legtöbbjük itt fogja a 14. évükig átvészelni az iskolát.

o       Kiszólások és megjegyzések a bemutatás kedvéért:
„Nálunk az a szokás, hogy van a csendkirály, de most egy kicsit másképpen csináljuk, mert vendég van, és nem szeretnénk, ha azt hinné rólatok, hogy dedósok vagytok. Pedig azok vagytok.” (a csendkirály itt azt jelenti, hogy kiáll egy tanuló, és csendben áll, a többiek pedig utánozzák)
„Legalább látni fogja a különbséget, ez az idióta még eszik.” („A tanár meg elkésik.”)
„Jesszusom, bemutatom ezt az urat, harmadszor járja az ötödiket.” („Na és, nagy dolog. Mi köze hozzá, mit ugat.”)
„Egyáltalán tudsz te valamit?” „Megvárjuk, amíg a J. kiköltözködi magát.” („Én nem költözködöm.”)
„Miért jár a szád?” („És a tiéd?”)
„Na, ma talán nem kapok tőled hányingert.”

o       A diákokat tehát rendszeresen megalázzák egymás és mások előtt. Az órákon max. 3-4 tanuló vesz részt. Előfordul a testi fenyítés is.

o       Tehát a felzárkóztatás mint megjelölt cél nem létezik az osztályban. Az igazgató szavai: „a veszélyeztetett gyerekek idegrendszere amúgy is labilis”; „mint minden lumpra, jellemző az idegrendszeri labilitás”; „tipikusan primitívek- nem szabad hagyni, hogy ezek miatt zülljön le a többi”