Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Újkor

2011.12.16

 

Újkor

Új iskolarendszer kialakulása

A XVI. század második felében új korszak kezdődött. Hat évszázad után ekkor került sor nálunk is az első átfogó szervezeti és tartalmi iskolareformra. Ennek látványos megnyilatkozása a katolikus iskolareform, rejtett kifejeződése a protestáns iskolareform volt. A katolikus iskolaszervezők új iskolaszerkezeteket, új iskolaprofilokat alakítottak ki és megszerkesztették a minden iskolatípusban szigorúan megkövetelt központi tanterveket. Erőteljesen érvényesül a humanista hatás, középpontban a latin szerzők művei álltak. E katolikus iskolareform megszervezői a jezsuita tanügyi szakemberek voltak, akik a tananyag végleges szövegét 1599-ben jelentették meg nyomtatásban. Az új szerkezet lényege: több tagozatot egyetlen intézményben egyesítő középkori iskolatípusokból saját funkciójú külön-külön iskolaintézményeket hoztak létre. Az alsó szintet az önálló, a latin iskolához szervezetileg nem tartozó, anyanyelven elemi ismereteket-készségeket oktató népiskola képviselte. A középszint két részből állt: a 10-16 éves fiúké a gimnázium: tananyaga a latin nyelvtan, poétika, retorika, klasszikus szerzők valamint matematikavolt. A 16-18 éveseké pedig az akadémia bölcselettagozata. Történelmet, földrajzot, matematikát, „fizikát” oktattak. A felső szint a speciális szaktudományokat oktató s ezzel felnőttkori foglalkozásokra felkészítő akadémiai felső tagozat, valamint az egyetemi jogi, orvosi és teológiai fakultás jelentette. A XVI-XVII. század fordulójára kikristályosodott a protestáns iskolatípusok szerkezetének koncepciója is. Legjelentősebb intézményeik a kollégiumok, ill. líceumok voltak. Egyetlen intézmény fogadta be az alsó, középső és felső szint 5-6 évestől 25-28 éves korú tanulóit. A középső „gimnáziumi” tagozatukon itt is a humanista szellemű latin és görög nyelvtudományt s a klasszikus szerzőket oktatták. .Harmadik tagozatuk bölcseleti szintjén humán és reáltantárgyakat tanítottak. A protestánsok megszervezték a népiskolákat is, a katolikusoké azonban anyanyelven elemi ismereteket-készségeket oktató intézmény volt. Az iskola reformja véglegesítette a hittan azaz a vallástan tantárgyának megjelenését a népiskolákban, gimnáziumokban, a kollégiumok, líceumok alsó és középső tagozatain mind a katolikusoknál, mind a protestánsoknál. A XVI-XVII. sz. fordulóján már állandósult a középkori Magyarország területének 3 részre szakítottsága: az ország középső részét a török hódoltság foglalta el, nyugati és északi része alkotta a magyar királyságot, Erdély pedig a magyar fejedelemséget. A magyar királyság és magyar fejedelemség területén alakult ki az új magyar iskolarendszer. Megerősödött a katolikus és protestáns népiskolák hálózata, megszerveződtek az új katolikus szerzetesrendi gimnáziumok, akadémiák. A továbbfejlődött protestáns intézmények a kollégium, ill. líceum nevet kapták.  A katolikus és protestáns iskolák tananyagrendje a tantárgyak egymásra épülése lényegében azonos volt, megfelelt a nyugat-európai szokásoknak. Eltértek egymástól a protestánsok és katolikusok az egyes tantárgyakra fordított idő terjedelmében, az alapul szolgáló tankönyvek, tudományos művek kiválasztásában illetőleg magyarázatában. A protestáns inkább regionálisan szervezett volt. Mind a katolikus, mind a protestáns közép és felsőszintű iskolák tanárai általában külföldi akadémiai, egyetemi tanulmányokat végeztek (a katolikusok a Habsburg Birodalom országaiban, és Itáliában, a protestánsok a német fejedelemségben, valamint Németalföldön). A népiskolák tanítóinak képzése gyakorlati úton történt: néhány éves segédtanítóskodás után úgy tanított ő is, ahogyan őt tanították gyerekkorában. Azokban a protestáns városi mezővárosi népiskolákban ahol latint is oktattak, a nagyobb kollégiumok, líceumok végzett növendékei tanítottak 1-2 évig. A protestáns kollégiumok, líceumok elsősorban papképző intézmények voltak a XVIII. század végéig, belőlük kerültek ki a gyülekezetek lelkészei. A protestáns művelődési eszmény szerint nem csupán a papi pályára készülők, de a világi ifjak számára is a teológiával megkoronázott humanisztikus tanulmányok nyújtják a teljes műveltséget. A katolikus művelődési ideálja: a világi ifjak számára a humanisztikus képzés után következő bölcselettudományok jelentik a betetőzést. Erre épülnek további speciális tanulmányaik, nincs szükségük teológiai képzésre. Pázmány Péter jezsuita szerzetes, esztergomi érsek. Két tanulmány terjedelmű prédikációjában részletesen kifejtette a fiúk, illetőleg a lányok nevelésének alapelveit. Nevéhez fűződik az első hazai egyetem megalapítása. 1635 őszén kezdődött az oktatás Németországban az általa létesített egyetem bölcseleti és teológiai fakultásán. Apácai Csere János a gyulafehérvári majd a kolozsvári református kollégium tanára. Arra törekedett, hogy a magyar fejedelemség műveltségi-közoktatási viszonyait korszerűsítse. Világfelfogására gyakorolt nagy hatást Descartes. A Magyar Encyclopedia című munkájában a legfőbb tudományok egybefüggő, rendszerbe foglalt ismertetését adja magyar nyelven, kötet felépítésének rendszere Descartes tudományelmélete alapján. A magyar tudományos szakirodalom első nagyszabású műve. Hangsúlyozza: nem elég hogy az egyház számára a papi pályára képzett emberek kerülnek ki a kollégiumokból, de ezeknek kell nevelniük a különféle, állami, városi posztra is a kellőképpen felkészített világi szakembereket is. Ebben az időben merült fel az iskolaállítási szabadság problémaköre. A török által megszállt területeken a helyi török hatóságok sem a katolikus sem a protestáns intézményrendszer működését nem engedélyezték, valamint keresztény iskolák létesítését és fenntartását sem. Helyenként mégis tevékenykedtek keresztény papok a hódoltsági területen. Jezsuita iskola működött Pécsen és Gyöngyösön, ferences rendi iskola Szegeden, református iskola Nagykőrösön, Kecskeméten, Kiskunhalason. A XVI. sz. végén megszilárdult erdélyi magyar fejedelemségben az iskolák többsége protestáns vezetés alá került Báthori István erdélyi fejedelem 1581-ben jezsuita egyetemet alapított bölcseleti és teológiai fakultással. Az erdélyi magyar fejedelemségben a református vallás volt az „államvallás” , ebből következően privilegizált helyzetet élvezett. A magyar királyságban ezzel szemben a katolikus vallás volt az államvallás, a katolikus egyházi intézmények részesültek előnyben. 1673 őszétől az állami hatóságok erőszakos adminisztratív eszközökkel korlátozták a protestáns papok tevékenységét. Az 1781-i soproni országgyűlés részletesen rendelkezett a protestáns gyülekezetek működéséről. A templomok a jelenlegi birtokosaik használatában maradtak. Az ország másik részének megyéiben 2-2 települést jelölt ki a törvény, ahol a protestánsok templomot és iskolát építhettek maguknak. A török hódoltsági területek határán akadályoztatás nélkül birtokolhatják az iskoláikat és templomaikat a protestánsok. A szabad királyi városokban az evangélikusok saját költségükön új templomot és iskolát építhetnek. Az iskolaállítási szabadság probléma körébe tartozott a „cuius regio eius religio” vagyis akié a terület azé a vallás. Jogszabállyá az 1606. Évi bécsi békeszerződés első cikkelye emelte. E szerint saját földesúri birtokaikon maguk a földesurak rendelkeznek az ott lévő templomok és iskolák ügyében: arról, hogy bennük milyen vallású papok és tanítók tevékenykedjenek. Ez az elv főként a protestáns oldal számára jelentett előnyt, mivel a földesurak nagy része ekkorra protestánsá lett.  A XVIII. sz. középső évtizedeiben viszont a katolikusoknak kedvezett, mert újra többségbe kerültek a katolikus földesurak. Az 1781-i türelmi rendelet nyomán vesztette érvényét. A XVII. sz. végén a török kiszorításával megindult a katolikus és protestáns egyházi szervezet kiépítése, s ennek keretében iskolák létesítése.

 

A XVIII. századi pedagógiai reformok      

A XVII.-XVIII. sz. fordulójára újra a magyar királyság határai közé kerültek vissza a török által korábban birtokolt területek. Tovább erősödtek a szabad királyi városok, valamint a nagyobb mezővárosok katolikus és protestáns népiskolái. A népiskolák tanítási nyelve mindig és mindenütt a település lakosságának nyelve volt. A középszintű és felsőoktatásban viszont a latin volt a tannyelv a középkortól kezdve és ezen egyenlőre senki nem kívánt változtatni. A protestáns tanügyben továbbra is gyakran több tagozatot összekapcsoltak, egyetlen intézményben működtetve ezeket. A katolikusoknál ezek változatlanul önálló intézményekként éltek. A kisgimnáziumban a latin grammatika, klasszikus szerzők műveinek elemzése, és matematikai oktatás folyt. A nagygimnázium törzsanyaga latin nyelvtudomány, poétika-retorika, klasszikus szerzők műveinek elemzése, valamint matematika. A középszintű általános képzés befejező intézménye az akadémiai bölcselet tagozat volt. E részlegben logika, fizika, etika-metafizika, matematika oktatás volt. A tanügyi reformtörekvés időszaka volt. Jelentkezett az igény, hogy az akadémiai bölcselet tagozaton Arisztotelész művei helyett modernebb műveken keresztül ismertessék meg a növendékeket a „fizikáva”, vagyis az anyagi világra vonatkozó ismeretekkel. Apáczai Csere János javaslata, hogy Descartes műveit olvassák a kollégium nagydiákjai. Döntő változás a XVIII. században történt. Descartes ismert és sokat idézett szerző. A gimnáziumi tananyagban is megfigyelhetők újítási szándékok. 1735-ben látott napvilágot az első hazai „tanterv és utasítás”.  Megjelent a történelem és  kísérő tantárgya, a földrajz a gimnáziumok számára. E két tantárgy tankönyvét is kiadták. Az 1740-es évektől lehetőség nyílt egy sajátos nemzeti magyarságtudat kialakulására a hazai közvéleményben. Ez a nemzeti-történelmi felfogás érvényesül a katolikus és protestáns középszintű iskolák magyar történelem, és földrajzoktatásában, valamint az iskolai színjátékok témájában is. A grammatikai magasabb osztályoktól felfelé a tanulók egymás közötti társalgásában, magánbeszélgetéseiben továbbra is tilos volt a magyar nyelv, azért, hogy a tanulók eközben is a latin nyelvet gyakorolják. Az oktatás nyelve is a latin. Kivéve a legalsó osztályokat. Egy-egy város gimnáziumának, akadémiájának, kollégiumának, líceumának oktatási nyelve nem állt közvetlen kapcsolatban az adott város lakossága által használt nyelvvel. A diákok többsége közelebbi-távolabbi vidékekről érkezett. A XVIII. sz. középső évtizedeiben a hazai piarista tanügyi szakemberek reformterveiben merült fel a kívánalom: középszinten magyarnyelvű legyen az oktatás, és legyen kötelező tantárgy minden diák számára a magyar anyanyelv. Magyar nyelvű tankönyvek is megjelentek. 1777-ben kiadták magyarul a teljes newtoni fizikát. Bölcseleti, jogi, orvosi és teológiai fakultásból álló jezsuita egyetem működött Nagyszombatban és Kolozsváron. Bölcseleti és teológiai kara volt a kassai jezsuita egyetemnek. Bölcseleti és teológiai fakultásból álló jezsuita akadémia volt Budán, Győrben, piarista akadémia Pesten, Vácott, Tatán, Kalocsán és Nyitrán. Püspöki akadémia működött Egerben bölcseleti, jogi és teológiai fakultással. Kiterjedt volt a protestánsok iskolahálózata is. Az 1760-as évek végén Mária Terézia megindította a Habsburg Birodalom közoktatás-politikájának, iskolaügyének korszerűsítési munkálatait. Magyarországot, mint önálló közjogi egységet tekintették, figyelembe véve hagyományait, sajátosságait, perspektíváit. Iskolareformja egyoldalú, diktatórikus döntéssel kezdődött: 1769. Július 16-án kiadott rendelkezésével deklarálta, hogy a teljes magyar iskolaügyről rendelkezni és fölötte felügyeletet gyakorolni királyi felségjog. 1868-tól kezdve foglalkozhatott a magyarországi iskolákkal a magyar országgyűlés. Furcsa paradoxon, hogy az összes hazai iskola fölötti rendelkezés és felügyelet joga az államé, ugyanakkor hazánkban csakis egyházi fenntartású-vezetésű iskola létezett. Állami fenntartású-vezetésű iskola nem volt. 1769-ben az uralkodó a nagyszombati katolikus jezsuita egyetemet királyi egyetemmé nyilvánította. Megkezdték a népiskolák országos összeírását. Az uralkodó felállította a Tanügyi Bizottságot ( Commissio Studiorium). Székhelye Pozsony. A magyar közoktatásügy történetében ez az első, világi elnök vezetése alatt álló állami tanügyi irányító testület. 1773-ban a pápa feloszlatta a jezsuita szerzetesrendet. Ekkor jelentek meg első ízben világi pedagógusok hazai iskolákban. 1776 nyarára készült el az intézkedési terv az állami tanügyi-igazgatás területi egységeinek megszervezéséről. Az országot 9 tankerületre osztották. Élükön királyi tankerületi igazgatók álltak. Minden tankerületben a főigazgató irányításával népfőiskolai tanfelügyelő tevékenykedett. Az 1770-es évek nagy hazai iskolareformja az Erdély nélküli Magyarországra terjedt ki. 1777-ben tették közzé a latin nyelvű „Ratio Educationis”-t Ebben a Magyarország területén lévő különféle szintű és profilú iskolákat kísérelte meg központi állami irányítás alá venni, egységes szervezetbe rendezni, felekezeti jellegük, valamint fenntartási módjuk megváltoztatása nélkül. Az iskolákban folyó oktatás-nevelés legfőbb célja a „ közboldogság”, vagyis a közjólét. Ennek érdekében szükséges a tanulókból a jó állampolgárok, másként készséges alattvalók nevelése. Nem esik szó a magyar tanítási nyelv bevezetéséről a gimnáziumokban. Új iskolatípusokat nem kezdeményezett, hanem a korábbi XVII-XVIII. századi iskolastruktúrát vette át és írta elő továbbra is. Az alapszintet a népiskola alkotta. A középszint két iskolarészlegből tevődött össze: a gimnáziumból és az akadémiák bölcseleti tagozatából. A kisgimnázium a 3 latin grammatikai osztályt foglalta magában, a nagygimnázium az egy-egy retorikai és poétikai osztállyal bővült kisgimnáziumot. Erre épült a két évfolyamos akadémiai bölcselettagozat. A középszintű tananyagban előírta a történelem és földrajz tantárgyként való oktatását, az erkölcstant és az állampolgári ismereteket. A gimnáziumi osztályokban is tanítani kell a természetismereti tárgyakat, valamint a fizikát. Rendelkezése során került be először a hazai iskolai tantervbe élő idegen nyelv tanítása: a német nyelvet a középszint valamennyi fokán mint kötelező tantárgyat írták elő. A középszintű tantárgyakat a „hasznosság” jegyében csoportosították: „mindenkinek szükséges”, „egyetemesen hasznos”, „némelyeknek hasznos” tantárgyakra. A testi nevelés, az egészséges életmód, a játék, a természetben való tartózkodás fontosságát hangsúlyozták. Mindegyik tankerület székhelyén akadémiát kell szervezni, ennek 2 évfolyamos bölcseleti tagozatán az általános műveltség tantárgyát oktatták, erre épült 2 évfolyamos tagozat. Az egyetem szervezete hagyományos, 15 éves korban kezdhette itt tanulmányait a diák a bölcseleti fakultáson, majd ennek sikeres elvégzése után léphetett feljebb a jogi, orvosi, vagy a teológiai karra. Az iskola fenntartási eljárást gimnáziumoknál, akadémiáknál, egyetemeknél alapítványok, javadalmak biztosították. A falusi és városi iskoláknál a „község”,  vagyis a település lakosai maguk gondoskodtak az iskola létéhez szükséges anyagiak előteremtéséről. Figyelemre méltó paradoxon: az állam magának vindikálta az iskolák feletti rendelkezést és ellenőrzés jogát, de azok anyagi fenntartásában nem kívánt közreműködni. Belekerült az 1776-os rendelkezés is a tankerületekről, de egy új iskolatípus is. A Pozsonyban 1775-től működő norma-iskolaegyüttes, mindegyik tankerület székhelyén meg kell szervezni. Ebben minta népiskola , tanítóképző tagozat valamint ének és rajziskola volt. A tanítóképző tagozat tekinthető az első hazai népiskolai pedagógusképző intézménynek. Zsinórmértéket jelent ez a módszer eszerint ennek mintájára kell minden népiskolában tanítani. Ez volt az első hazai, központilag országosan elterjesztendő tanítási módszer. A tudatosan, tervszerűen megfogalmazott tanítói kérdések és válaszok egymásba ötvözéséből, az olvasókönyv olvasmányainak ily módon való, beszélgetés keretében történő feldolgozásából kialakított közös osztályfoglalkozás. A normamódszer alkalmazása során jelent meg az olvasókönyv, mint új tankönyvműfaj. Az olvasókönyvek világi témájú olvasmányokat tartalmaznak, erkölcsi-jellemnevelő célzatúak. 1778 májusában Budán üléseztek a tankerületi népiskola-felügyelők, és elkészítették a Ratio népiskolai részeinek kiegészítését. A határozatok megvalósítása elmaradt. Helytartótanácsi rendelkezések kötelezték a szabad királyi városokat, hogy népiskolai tanítókat közköltségen norma-iskolaegyüttes tanítóképző tagozatára küldjék. Az intézményes hazai leánynevelés meghonosítója Mária Terézia. Az uralkodó ösztönzésére 1747-ben Sopronban, majd 1770-ben Budán apácák telepedtek le, és megnyitották alsó és középszintű leányiskoláikat. II. József 1771-ben rendeletet adott ki, korábbi tanügyigazgatási elvek alapján folyik tovább a magyarországi iskolai oktatás-nevelés. Aláírta az un. „türelmi rendeletet” , ebben mind protestáns, mind ortodox alattvalóinak biztosította vallásuk szabad gyakorlását. Korszerűsítették az erdélyi magyar fejedelemség oktatásügyét. 1781-ben létrejött az erdélyi Tanügyi Bizottság. Az erélyi iskolaügy újjászervezésének szabálykönyve Norma regia címen jelent meg 1781-ben. A Norma regia azt a funkciót töltötte be Erdélyben, mint a Ratio Magyarországon. Célja az egységes állami irányítás és felügyelet alatt álló iskolarendszer kereteinek létrehozása volt a korábbi felekezetek szerinti széttagoltság helyébe. A Norma egyszerűsítette a tantárgyi zsúfoltságot, s a gimnáziumban csak a következő tantárgyakat hagyta meg: latin nyelv és irodalom, történelem, földrajz, matematika, vallástan. Heti 2 órában elrendelte a görög nyelv tanítását. Ez a neohumanizmus hatását jelzi, akárcsak az oktatás céljának megfogalmazása: 1. Az értelem kiművelése, 2. A gondolkodás fejlesztése, 3. Az ítéletalkotás képességének kialakítása, 4. A tanulás utáni vágy, 5. A jó és helyes esztétikai ízlés kialakítása. Szükségesnek tartja a magyar és német nyelvvel való foglalkozástis, erre azonban külön tantárgyat nem rendelt. Meglepő, hogy természetismereti anyag egyáltalán nem szerepel a gimnáziumi tanrendjében. 1782-ben az állami hatóságok a tankerületek számát 6-ra csökkentette. Székhelyeik: Buda, Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Győr, Zágráb. Ugyanebben az évben kezdődött az oktatás a budai egyetemen. Ekkor nyílt meg az Állatgyógyászati Intézet és Mérnökképző Intézet. 1763-ban nyílt meg a Selmecbányai bányászati szakembereket képző iskola. Mind a katolikus, mind a protestáns egyházak éles ellenkezését válltotta ki 1782-ben az az uralkodói rendelkezés, amely előírta, hogy vegyes vallású településeken, ahol csak egy népiskola van, oda járjon a helység minden gyereke, ill. a népiskoláit vonják össze. A vallási szempontból „közös iskola” első megjelenése ez a hazai tanügyben. A zsidó közösségi iskolákban kizárólagosan csak vallást oktattak. Uralkodói rendelet arra kötelezte ezeket a talmudiskolákat, hogy tanulniuk kell a népiskolai tananyag minimumát. Az egyetem tanárainak kinevezésekor ezután el kell tekintenie a vallási hovatartozástól. 1784-ben az iskolák hivatalos anyanyelvévé a németet nyílvánították, a korábbi latin helyett. Így népiskolai tanító csak az lehetett, aki tudott németül. 1785-ben rendelkezés jelent meg arról, hogy a gimnáziumokban ezután tandíjat kell fizetni, tanévenként 6 forintot. Cálja az, hogy az alsóbb társadalmi rétegből érkező középiskolai tanulók létszámát csökkentsék, a paraszti sorból és az iparosrétegből származók maradjanak meg saját társadalmi szintjükön. 1786-ban megvonta a katolikus szerzetesrendek hazai működési jogát. Kivéve azokét, amelyek iskolai oktató-nevelő munkájukkal „ hasznos munkát” végeztek. Ezek közé tartoztak a piaristák és ferencesek. A többiben világi papok és világi tanárok folytatták az oktatást. Megkezdték munkájukat az állami népiskolai ellenőrök. Feladatként a meglévő felekezeti iskolákból „közös” iskolák létrehozását kapták. De működésük 1790-ben befejeződött. II. József halálakor érvényét veszítette a közös iskolákról szóló rendelkezés éppen úgy, mint a tandíjfizetési kötelezettséget előíró utasítás. 1790-től hatályon kívül került a német tannyelvet előíró utasítások sora, továbbra is a latin maradt az oktatás nyelve.