Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép A múzeum az egyesületi alapítású múzeumok közé sorolható. Az alapítás azonban elsősorban Nagy Iván (1824-1898) történész genealógus anyagi támogatása mellett valósulhatott meg. A tudós azonban nem csak pénzbeli adományával, hanem nagy számú gyűjteményével (régészet, néprajz, érem- és pénzgyűjtemények) is megalapozta a múzeum létrejöttét, hiszen életének utolsó éveiben a tevékenysége központjában a múzeumügy állt.

 

1891. március 15-én fáradozása eredménye képen összeült a Közgyűlés, amely megalapított a Nógrádvármegyei Múzeum Társulatot. Az egyesület célja összegyűjteni azokat a néprajzi, régészeti és történeti emlékeket, amelyek Nógrád megyére vonatkoznak. A Társulásnak 27 alapító, 4 örökös, 89 rendes és 14 pártoló tagja volt. Az elnöknek gróf Degenfeld Lajos főispánt választották. 

 

Elindult a munka, és az összegyűlt anyagot a város egyik iskolájának tágas tantermében még az adott évben a látogatók számára megtekinthető állapotba hozták, így minden vasárnap és hétfőn 10-12 óráig látogatható volt a tárlat. Ezen felbuzdulva az egyesület körlevelet intézett a falvakban élő értelmiségieknek, hogy gyűjtsenek, és azt adományozzák az egyesületnek.

 

Egy év leforgása alatt 172 adományozó jóvoltából 3500 fölé emelkedett a múzeum tárgyi anyaga. Ezek között voltak régészeti, néprajzi tárgyak, különböző történeti korokból származó tárgyi emlékek, ásványok, portrék és könyvek. 1891-ben Szontágh Pál (1820-1904) politikus, felajánlotta könyvtárát a társulat számára. 1894-ben a Társulat meg tudott vásárolni egy épületet, amelybe hamarosan át is költöztették a gyűjteményt.

 

Az építkezés 1914 tavaszán indult, s a még csak félkész épületbe már a nyár folyamán elkezdték a beköltözést. A világháború kitörése után azonban elvették az épületet az egyesülettől, laktanyaként, majd kórházként működött. A háború a legnagyobb kárt azonban a gyűjteményben okozta, aminek közel 80%-a elpusztult, megsemmisült.

 

A háború után a minisztérium támogatásával felújították az épületet, és 1931-ben ismét megnyithatta kapuit. A gyűjtemény nagy részét főleg régészet, történelem és a természettudomány tárgyi emlékei alkották, de Hóman Bálint szorgalmazására megindult a néprajzi tárgyak gyűjtése, a palóc hagyományok dokumentálása. 1930-as évek elején a múzeum mögötti szabad területen létrehozták az ország első, áttelepített épületekből álló szabadtéri múzeumát, egy 18. századból származó paraszt portát. A II. világháború sajnálatosan ugyanolyan pusztításokat végzett a gyűjteményben, mint az első, ekkor a gyűjtemény több mint 90%-a lett az enyészeté. A háború befejeztével az újraindítás során a néprajz kiemelt szerepet kapott.

 

A Palóc Múzeum a néprajzi szakágat képviseli Nógrád megyében. A helyi adottságok figyelembe vételével kiemelt témaköre a népművészet, azon belül is a viselet, a szőttesek, a pásztorművészet, és az utóbbi két évtizedben a vallási néprajz, mivel két néprajzos is huzamosabb ideig ezzel a témával foglalkozott a múzeumban. Balassagyarmat városa és a megyei múzeumi igazgatóság között az 1980-as évek elején létrejövő megállapodás eredményeként 1992-ig "várostörténeti" gyűjtemény is működött az intézményben. Ennek újraindítására csak 2002-ben, a megyei múzeumi szervezet akkori vezetőjének kezdeményezésére kerülhetett sor. A mai történeti gyűjtemény az 1980-as években begyűjtött XIX-XX. századi várostörténeti anyag mellett egy több mint háromezer darabos plakát és falragasz gyűjteményt is magába foglal.

 

A Palóc Ház a Palóc Múzeum mögötti ligetben található. Az ú.n. zsilipelt lakóház több mint 250 éves. Az épületegyüttest 1932 és 1934 között szállították mai helyére Karancskesziből. A ház mellett tökmagolajprés, istálló, pajta és kemence látható.

 

Kép

 

 

 

Kép

 

 

 

Kép

 

 

 

Kép

 

 

 

Kép

 

(Saját készítésű képeim)