Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az európai hírlap-és folyóirat-irodalom kezdetei.

 

A 17. Század sajtója.

 

Az első rendszeresen megjelenő újságok, 1609-ben láttak napvilágot. Az ebben az évben megjelent két hetilappal, a Strassburgban kiadott Relation c. újsággal és a Wolfenbüttelben indult Avison című hírlappal vette kezdetét az európai hírlapirodalom.

 

A híreket egyszerű formában, száraz felsorolásban, kommentár nélkül közölték. Nem voltak még az újságban cikkek, rovatok és címek sem. A 17. Század folyamán az újságok a postajárathoz igazodva, hetenként jelentek meg. A lapkiadást engedélyhez kötötték, az újságokat előzetes cenzúrának vetették alá.

 

A sajtó ellenőrzése és állami felhasználása terén Franciaországban sajátos módszert honosítottak meg, ezt a kormány szigorú ellenőrzése jellemezte. 1631-ben megindult a  Gazette c. újság, sokáig csak ez a hivatalos lap jelenhetett meg Franciaországban. II. Frigyes porosz császár is felismerte az udvar ellenőrzése és irányítása alatt álló újság jelentőségét, ezért hozta létre 1721-től a Kgl. Priv. Berlinische Zeitungot.

 

A sajtót az állami kisajátítástól és az előzetes cenzúrától a 17. Században csak Angliában sikerült felszabadítani, és már a 40-es években létrejöttek az egyes pártok hetilapjai, pl. a royalista Mercurius Britannicus, Mercurius Politicus.

 

John Milton 1644-ben a cenzúra megszüntetését követelte, a parlament végül is 1695-ben törvénybe iktatta a sajtószabadságot. Hasonló eredményt Franciaországban, 1789-ben, Németországban pedig 1848-ban értek el a polgári forradalmak.

 

Az európai sajtó a felvilágosodás századában

 

Az európai sajtó a 18. Századi fejlődésére nagy hatással volt a felvilágosodás. A felvilágosodás századának jellegzetes terméke volt a sajtónak a folyóirat. Az első folyóiratok a tudomány szolgálatára születtek.

 

Franciaországban, 1655-ben megindított és máig is élő Journal des Savants nyitotta meg a tudományos folyóiratok sorát.

 

Már a 17. Században megjelennek a társasági lapok. Párizsban 1672-ben indult Mercure Galant, és megszületik a legjelentősebb folyóirattípus az un. „erkölcsi” vagy „morális” hetilap. Nevét onnan kapta, hogy e folyóirat szerkesztői cikkekkel javítani igyekszik a társadalmi erkölcsöket, fejleszti az irodalmi ízlést. Hatásuk titka abban rejlett, hogy a középréteghez szóltak. A morális hetilapok sorát a Daniel Dofoe Review c. lap indította el 1704-ben. A morális folyóiratok a 18. Sz. folyamán egész Európában elterjedtek.

 

A sajtó kialakulása Közép-és Kelet-Európában

 

Közép-és Kelet-Európában a sajtó a nyugati országokhoz képest csak mintegy évszázados késéssel bontakozott ki. A kelet-európai országokban többnyire a 18. Sz. elején indult meg a hírlap-és folyóirat-irodalom.

 

Londonban már 1702-től napilap is volt (Daily Currant), de Bécsben és Moszkvában csak 1703-ban jelennek meg az első hetilapok. A Habsburg-hatalom országaiban az első bécsi lap, a Wiener Zeitug félhivatalos udvari újság volt.

 

A folyóirat a Habsburg Birodalom országaiban a morális hetilapok nyomán fejlődik ki a 18. Sz. első évtizedeitől kezdve. A hatvanas évektől kezdve a Bécsben is elterjedő felvilágosodás hozzájárult a sajtó fejlődéséhez. II. József trónra lépéskor nagy publicisztikai élénkülés következik be. Az uralkodó cenzúrarendelete nem szüntette meg az újságok előzetes cenzúráját, de mérsékelte. Uralkodása második felében szigorításokat vezetett be a sajtóval szemben. A felvilágosult abszolutizmus lehetővé tette, hogy a birodalom többi országában is kifejlődjön a hírlap- és folyóirat-irodalom.  E korszak eredményezte a magyar nyelvű sajtó megindulását is.

 

A magyarországi sajtó kezdetei ( 1705-1780)

 

Nyomtatott újságlevelek

 

A nyomdászat feltalálása után hazánkban viszonylag hamar /Hess András révén már 1472-ben/ megindul a könyvnyomdászat. Az első hazai nyomtatott újságlevél német nyelvű volt, és csak a 16. Sz. végén bukkant fel. Hans Mennel nyomdájában készült 1587-en a Newe Zeitung ausz Ungern… címmel, és a szigetvári pasa vereségének leírását tartalmazta. Ugyanez a vándornyomdász 1593-ban is kiadott egy nyomtatott újságlevelet Newe Zeitung und Wundergeschicht… címmel, amely egy Konsantinápoly felett feltűnt üstökösről ad hírt. 1634-ben már megjelenik az első magyar újságlevél is melyet Brewer Lőrinc lőcsei nyomdász adott ki Roevid, de igen bizonyos Relatio.. címmel.

 

A Mercurius Hungaricus

 

A magyarországi sajtó megindulása II. Rákóczi Ferenc szabadságharcához kapcsolódott. A felkelés vezetői a közvélemény tájékoztatása céljából már a hadjárat kezdetétől élénk publicisztikai tevékenységet fejtettek ki. Ennek formái eleinte magyar és latin nyelvű röpiratok, kiáltványok voltak. Míg Esterházy Antal tábornok a megindítandó lapot inkább a magyar olvasóknak szánta a „nép vigasztalása” érdekében, Rákóczi az újságot külpolitikai céljai szolgálatába kívánta állítani, és a felkelés hivatalos lapjává tette.

 

Szerkesztőjének Ráday Pált választotta. Az újság első száma 1705. Június 5-én jelent meg Mercurius Hungaricus címmel. E címet a második számtól kezdve Mercurius Veridicius ex  Hungaria (Magyarországi Igazmondó Mercurius)-ra változtatták, hogy ezzel is utaljanak rendeltetésére. A lap a szabadságharcosok szemszögéből tudósított az eseményekről. A Mercurius a Rákóczi diplomáciájával rokonszenvező udvarok, politikusok körében szíves fogadtatásra talált. A lap rendszeres megjelenése azonban nem valósult meg: az 1705-1710 közötti időszakból mindössze 6 szám megjelenéséről van tudomás. A Mercuriust joggal tekinthetjük a magyarországi hírlapirodalom ősének.

 

A Nova Posoniensia

 

A magyarországi időszaki sajtó megindulása még nem vezetett be egy folyamatos hazai hírlapirodalmat. A lapkiadás a század első kétharmadában csupán egy-egy rövid ideig tartó kezdeményezés. Az időszaki sajtó csak a század utolsó évtizedeiben válik folyamatossá. 

 

A Mercurius megszűnése után több mint egy évtized telt el, amíg újabb lap jelent meg Magyarországon. E lap a Nova Posoniensia, amely 1721 márciusában, Pozsonyban indult. Nyelve latin. A magyar, német és szlovák nyelvű értelmiségi olvasók számára a latin nyelv volt az a közös közvetítő nyelv, amely közismert volt valamennyi hazai nemzetiségének körében. Alapítója és szerkesztője Bél Mátyás. A szerkesztő nevét nem tüntették fel, de levelezéséből kitűnik, hogy az csak Bél Mátyás lehetett.

 

A hetenként megjelenő Nova Posoniensia egy Syllabus rerum memorabilium mellékletet is közreadott, amely a hónap nevezetes eseményeiről tájékoztatta az olvasókat, és megmagyarázta az ismeretlennek tűnő földrajzi és történelmi fogalmakat. A kiadvány jellemző tartalma: Rövid hazai és külföldi hírek korabeli újságok jellegzetes szenzációi. A hazai hírek között olvasni lehetett a protestánsok helyzetével foglalkozó országgyűlési ülésekről.

 

Bél lapja nem volt hosszú életű. Iránya konzervatívabbá válik és elmaradnak belőle a protestánsok sérelmeivel kapcsolatos hírek is. Ugyanakkor egyre több katolikus egyházi vonatkozás bukkan fel a hírek között. 1722 szeptemberében meg is szűnt a Nova Posoniensia.

 

A német nyelvű újságok

 

A török uralom alól felszabadult Budán és Pesten csak lassan bontakozott ki a 18. Sz. folyamán a szellemi élet. A század harmadik-negyedik évtizedére Budán is megindult a lapkiadás.

 

A jórészt német ajkú város lakói számára 1730-ban Nottenstein János György budai nyomdász német nyelvű újságot indított Wochentlich zweymal neuankommender Mercurius címmel. A lap már hetenként kétszer jelent meg, és a városi polgárság számára készült. Erről az újságról már elmondható, hogy a birodalom területén megjelent többi újsághoz hasonlóan, lényegében ez is a bécsi hivatalos lap fiókkiadása volt.

 

Csak rövid, cím és megjegyzések nélküli hírekből állt. Tudósított az udvari élet látványos eseményeiről. Nem hiányoztak a harctéri tudósítások, az időjárásról és természeti katasztrófákról szóló hírek sem, és megjelentek a lapban hirdetések is, közöttük új könyvekről szóló rövid híradások. A nyomdász-kiadó halála után, 1737-től Nottnstein özvegye folytatta az újság kiadását.

 

A Pressburger  Zeitung

 

Windisch Károly Gottlieb vállalkozik az újabb pozsonyi lap, a Pressburger Zeitung megindítására. A Habsburg Birodalom területén is megindul egy bizonyos szellemi pezsgés: tudományos társaságok alakulnak, és folyóiratok, újságok jönnek létre. 1764. Július 14-én Landerer Mihály kiadásában megjelenik a Pressburger Zeitung, melynek kezdetben ő volt a szerkesztője. Azt tervezte, hogy a lap hírt ad a legérdekesebb külföldi és hazai eseményekről, a tudományos élet fejleményeiről. Hetente kétszer jelent meg az újság.

 

A Pressburger Zeitung sem tért el azoktól a sémáktól, ami a Habsburg Birodalom lapjait jellemezte. 1773-ban Windisch megvált az újság szerkesztésétől, és később önálló folyóiratot indított. A Pressburger Zeitung népszerűsége a század végére megnőtt, olvasóinak száma elérte a 2500-at.A lap egyébként a leghosszabb életű hazai újságunk volt, csak 1929-ben szűnt meg.

 

A magyar nyelvű sajtómegszületése és kibontakozása a felvilágosodás jegyében (1780-1793)

 

Az első magyar újságok hazai és európai ösztönzői

 

Míg a hírlapirodalom a nyugat-európai országokban csaknem mindenhol nemzeti nyelven indult meg, nálunk a magyar nyelvű sajtó megjelenését latin és német nyelvű lapok vezették be. A 18. Sz. utolsó két évtizedében hazánkban is megszületik az anyanyelvű hírlap-és folyóirat-irodalom. Az első magyar újságírók és szerkesztők mindig hangsúlyozták az anyanyelvű sajtó nagy előnyét. Sokkal szélesebb körhöz jut el, mint a latin vagy a német hírlapirodalom.

 

Rát Mátyás a magyarnyelvű újságírás meghonosítója. Már az első magyar újságok áttörték a referáló stílus korlátait. Nem elégedtek meg a hírek egyszerű felsorolásával, hanem az aktuális eseményekkel kapcsolatos megjegyzéseikkel, kommentáraikkal kísérték azokat. Adtak helyet olyan publicisztikai műfajoknak is, amelyeknek helye korabeli felfogás szerint a folyóiratokban lett volna. A hírlap és folyóirat-irodalom, amelyik nálunk a 18. Sz. végén megszületett, sajátos színt képvisel a század felvilágosult irányzatú sajtóján belül.

 

A felvilágosult abszolutizmus és a sajtó

 

A magyar nyelvű újságírás megindítása 1780-ban egybeesett a jozefinista reformok intenzív megvalósításának időszakával. II. József 1781. június 11-én megjelent cenzúrarendelete bizonyos enyhítéseket eredményezett. A cenzúra intézményét meghagyva, bizonyos könnyítéseket vezetett be azáltal, hogy az újságok cenzúrázását a helyi hatóságokra bízta. II. József 1784-ben úgy vélekedett, hogy jobb, ha az újságok csak a rendeletek közlésére szorítkoznak.

 

Gyakorlatban Magyarország területén továbbra is megmaradtak ezek a kizárólagos lapkiadási jogok. Az uralkodó 1789-ben bevezette az újságbélyeget, vagyis az újságok megadóztatását. Ez az intézkedés alkalmat adott a magyar újságíróknak arra, hogy nyíltan is foglalkozzanak a sajtószabadság kérdésével.

 

1780-tól kibontakozó magyar nyelvű sajtóban felfedezhetők az abszolutista udvarok sajtópolitikájának nyomai. A felvilágosult abszolutizmus sajtópolitikája alkalmat nyújtott a magyar újságírás kezdeményezőinek arra, hogy már véleményt is nyilvánítsanak.

 

A Magyar Hírmondó megindítása

 

Az első magyar nyelvű újság megindítása Rát Mátyás nevéhez fűződik: ő volt az, aki 1780 januárjában, Pozsonyban elsőként alapított magyar nyelvű újságot.

 

1780. Január elsején megjelent Magyar Hírmondó-ban a híreket nem meghatározott rend szerint, hanem szabadon, az anyagtól függően csoportosította. A külföldi hírek legfőbb forrásai a német, francia és angol lapok lettek.

 

Rátot nem annyira külföldi, mint inkább a hazai tudósítások érdekelték. Reformokat szorgalmazott, a polgári, városias életforma előnyeit ecsetelve. A kereskedelem szabadságáért szállt síkra a bécsi vámpolitikával szemben. Jozefinista rokonszenve ellenére távol tartotta magát a bécsi lapokat bőségesen foglalkoztató egyházpolitikai vitáktól. Rát Mátyás lapja által tudatosan pótolni kívánta a magyar folyóiratok hiányát is. Így a 19. Sz. első évtizedeiben, amikor a cenzúra a politikai újságokat nyomorította meg, az inkább hírlapokra jellemző, aktuális politikai tartalom a kevésbé szigorúan ellenőrzött folyóiratokba kerültek át. Fontos feladatnak tartotta a nemzeti nyelv fejlesztését. Arra törekedett, hogy lapja segítségével elősegítse az irodalmi nyelv létrehozását. Jelentős szerepet játszott a nyelvújító mozgalom kifejlesztésében is, hiszen a lap gyors előállítása, a külföldi hírek magyarra való átültetése és az új fogalmak felbukkanása az újságírót új szavak alkotására kényszerítette. E tevékenységével Kazinczy elismerését is kiérdemelte.

 

A lap a kor irodalmi és tudományos törekvéseibe kapcsolódott. Meghonosította a megjelenő könyvekkel kapcsolatos hírlapi kritikát is. 1782 végén megvált a laptól a kiadó egy évre egy sokkal alkalmatlanabb szerkesztőt választott, Mátyus Pétert. Ezalatt a lap elszürkült, előfizetőinek száma csökkent.

 

A kiadó ekkor belátta, hogy számára is hasznosabb, ha a Rát által is javasolt írót, Révai Miklóst bízza meg a szerkesztéssel. A piarista tanár, író és nyelvész Révai Miklós 1783 decemberétől vette át a Magyar Hírmondó szerkesztését. Újságírói programjában Rát hagyományainak folytatását ígérte. Kiemelte a tájékoztatás fontosságát. Az újság anyanyelvűségével a közérthetőséget kívánta szolgálni. Révai a Magyar Hírmondó által anyagi alapot akart teremteni a nyelvművelő társaság létrehozásához. A lapot olcsóbbá akarta tenni, hogy a szegényebbek is olvashassák. A hazai egyházi vezetők nem nézték jó szemmel a magyar piarista sajtóbeli tevékenységét, és rendi vezetője a rendházba való visszatérésre utasította. 1784 áprilisában kénytelen volt felhagyni a szerkesztéssel.

 

Szacsvay Sándor újságírói indulása

 

Rát Mátyás és Révai Miklós az évtized első éveiben a bécsi reformpolitika hatására abban reménykedett, hogy a magyarság számára is gyümölcsözőek lesznek a jozefinista irányzat újításai. Az őket követő szerkesztő Szacsvay Sándor megőrizte a jozefinista eszmék iránti rokonszenvét, és még csaknem egy évtizeden át a felvilágosult abszolutizmus lelkes híve maradt. A kor egyik legszókimondóbb újságírójává fejlődött.

 

Tevékenységét 1786-tól saját lapjában, a bécsi Magyar Kurírban fejtette ki. Amikor 1784 derekán átvette az újság szerkesztését, sorra jelentek meg II. József rendeletei. Szacsvay nemcsak hírt adott ezekről, hanem igyekezett intézkedéseit népszerűsíteni is. E gyakorlatot már a kezdetektől meghonosította lapjában. Dicsérte azokat, akiket a tolerancia szelleme hatott át.

 

A nyolcvanas évek szatirikus stílusában folytatta a Magyar Hírmondót. A bécsi hivatalos egyházpolitikai harcok szócsöve lett. 1784 végétől kezdve 1785 derekáig rendszeresen beszámolt az erdélyi parasztfelkelésről. Kötelezték, hogy ne mulassza el az egyes újságszámok előzetes cenzúráját. Rövidesen bevezették az utólagos ellenőrzést is.

 

Szacsvay szerkesztősége idején a Magyar Hírmondóban lényegesen csökkent a nemzeti nyelv és művelődés ügyével foglalkozó közlemények száma. Sem könyvkritikának, sem az írók és tudósok működéséről szóló rendszeres beszámolóknak nem igen találjuk nyomát a lapban.

 

A Magyar Hírmondó és a nemesi ellenállás

 

Szacsvay 1786 közepéig szerkesztette a pozsonyi Magyar Hírmondót. Önálló lapalapításba fogott, a pozsonyi újság szerkesztését 1786 júniusában Szabó Dávid vette át.

 

Amikor Barczafalvi Szabó 1786-ban átvette a Magyar Hírmondó szerkesztését, lényegesen megváltozott nézeteket képviselt. Ekkor már erőszakos beavatkozásnak ítélte az uralkodó nyelvrendeletét. Lapja feladatának tekintette a nyelv fejlesztését. A közvélemény nyilvánossága által kívánta a szóújítások helyességét elbíráltatni. Szóújításai azonban széles körű tiltakozást keltettek. Az 1786. év végén Barczafalvi Szabó Dávid el is búcsúzott a szerkesztőségtől.

 

1787-től Bécsben Szacsvay Magyar Kurírja egyre ismertebbé vált. A Magyar Hírmondó ebben az évben meglehetősen színtelen, nincs kiemelkedő szerkesztője.

 

1788-ban Szabó Márton veszi át a szerkesztést. Ő a belgiumi események értékelése során vitába keveredett a Magyar Kurírral. A Magyar Hírmondó élénk figyelemmel kísérte a franciaországi fejleményeket is. Alkalmazta a "halottak beszélgetési"-nek nevezett allegorikus dialógusokat, melyekben a korabeli események leírását és azok értékelését már meghalt régebbi korok neves személyiségeinek szájába adva mondta el. Rendszeresen követte a Magyar Hírmondó a hazai eseményeket is, beszámolt a török háború fordulatairól. A lapban nyár végég egyre több ellenzéki cikk jelent meg.

 

Október 8-án bejelentették, hogy a lap Pozsonyból Pestre teszi át a székhelyét, és nevét Magyar Merkuriusra, majd 1789 elején Magyar Merkurra változtatta. A lap visszanyerte ellenzéki hangját. Hírt adott a Bastille ostromáról, majd beszámolt a forradalom eseményeiről. 1789-ben egyre több közlemény jelent meg az újságban a pesti írók tevékenységéről és a nemzeti színjátszásról.

 

Két bécsi magyar újsággal kellett volna versenyt állnia, hiszen a Magyar Kurír mellet 1789 júniusától Hadi és Más Nevezetes Történetek címmel még egy lap indult. Erre nem vállalkozott az újság kiadója, ezért, miután lejárt a tíz éves újságprivilégium, bejelentette, hogy az év végén megszünteti a Magyar Merkurt.

 

A Magyar Kurír megindítása

 

Mivel II. József uralkodása elején eltörölte a kiadói privilégiumokat, Szacsvay saját lap indítására gondolt. Végülis Bécsben megindíthatta a Magyar Kurírt, 1786. december 2.-án, ill. folytathatta, mert első számát Tállyai még júliusban megjelentette Pozsonyban engedély nélkül.

 

Szacsvay újságírói tehetsége a Magyar Hírmondónál szerzett újságírói tevékenysége után itt bontakozott ki. 1787 elején a szerkesztő még töretlenül dicsőíti II. Józsefet, támogatja a rendi előjogok felszámolására irányuló intézkedéseit. Folytatja a vallási türelmetlenség elleni harcot. A lap cenzúrázását megszigorítják. Szacsvay hazai tudósítói révén Bécsben is kapcsolatban maradt az otthoni fejleményekkel. Szacsvay gyakran élt allegorikus műfajokkal, hogy a cenzúra figyelmét elterelje, valamint a halotti ill. alvilági beszélgetések műfajával is, miként a pozsonyi Magyar Hírmondó szerkesztői.

 

Szacsvay publicisztikájának kiteljesedése

 

A nyolcvanas évek vége felé Szacsvay töretlen jozefinista szimpátiája megtört. Lapjában egyre kevesebb helyet adott a nemzeti törekvéseknek. II. József rendeleteinek visszavonása és halála után a Magyar Kurírban egyre több cikk olvasható a nemzeti sérelmekről, és a nemzeti nyelv ügyéről.

 

Ebben a néhány esztendőben bontakozott ki Szacsvay politikai újságírói tehetsége. Ekkor írja azokat az aktuális eseményekhez kapcsolódó cikkeit, glosszáit, bírálatait, amelyek révén méltán tekinthetjük őt e publicisztikai műfajok hazai meghonosítójának. Népszerűségét jelzi, hogy lapja előfizetőinek száma ekkor ugrott ezer fölé. Ő is bekapcsolódott az anyanyelvi küzdelembe. Szacsvay is élesen bírálta a nemesi mozgalom tagjainak jó részénél a felbuzdulás tartalmatlanságát.

 

Tollára merte venni azokat a jelenségeket, amelyek publikálásával a jobbágyokkal szemben elharapódzó földesúri és papi önkényeskedésekről, visszaélésekről rántotta le a leplet. Saját maga azt írta, hogy e visszaélések leleplezésével hazájának kíván szolgálni. Az 1790-es országgyűlésről budai tartózkodása alatt ő maga tudósította a Magyar Kurír olvasóit.  Ezeknek a glosszáinak, tudósításainak egyéni stílusa Szacsvay politikai publicisztikájának a csúcsát jelentették. Belső békét, vallási viszályoktól való mentességet kívánt a politikusoktól. Hangot adott azoknak a törekvéseinek is, amelyek az országgyűlési napló nyilvánossá tételét követelték.

 

II. Lipót a polgárságot és a parasztságot is be kívánta venni az alkotmányba, az arisztokrácia és egyház hatalmát pedig megkísérelte megnyirbálni. A lapban ettől kezdve továbbélesedik Szacsvay társadalompolitikája. Síkraszáll a keresztény egyházak egységének eszméjéért. Közölte Cházár András gömöri főjegyzőnek azt a beszédét, mely szerint a magyar nemzetet egy vallásban kell egyesíteni. Rendszeresen tudósított a budai és pesti evangélikus zsinatról. Szacsvay bírálta a katolikus egyházon belül észlelt, összeegyeztethetetlennek ítélt jelenségeket is.

 

Bár kritikai tevékenységét II. Lipót alatt még szabadon folytathatta, de már ekkor készültek visszaszorítására. II. Lipót halála után a konzervatív erők újra visszanyerték régi hatalmukat, megpecsételődött Szacsvay sorsa. Ezért szatirikus hangja 1791-ben inkább élesedett. A francia forradalom eseményeiről továbbra is beszámolt. Újságíróként úgy tekintette a forradalmat, mint ami évekre elegendő anyagot nyújt az újságírók számára. A francia forradalomból levont tanulságaival sosem az uralkodóra, hanem a hazai rendi és egyházi konzervatizmusra kívánt hatni.

 

I. Ferenc trónra lépésével elvesztette támogatóit. A fő ok Szacsvay felvilágosult szellemű szerkesztői tevékenysége lehetett. Szacsvayt az uralkodó cenzúravétség vádjával mozdította el az újságtól.

 

A másik bécsi újság, a bécsi Magyar Hírmondó

 

1789 derekán egy másik magyar újság is indult, eleinte Hadi és Más Nevezetes Történetek, 1792-től Magyar Hírmondó címmel. E lap mögött a nemesi-értelmiségi mozgalom hívei álltak. Szerkesztői Görög Demeter és Kerekes Sámuel voltak, akik összeköttetésben álltak a Bécsben élő magyar arisztokraták titkáraival, nevelőivel.

 

A bécsi lap munkatársai közé tartozott 1791-ben Hajnóczy József is, aki a francia forradalomról szóló híreket szerkesztette. Görögék is igyekeztek széleskörű levelezőhálózatot kiépíteni. Újdonság volt, hogy az újság híreinek illusztrálása céljából metszeteket és térképeket készíttettek és mellékelték a laphoz. Rövid idő alatt elérte, sőt meg is haladta a Magyar Kurír előfizetőinek számát.

 

Eleinte főleg a török háború eseményeivel foglalkozott. Az olvasók többsége nemességből, írókból, tanárokból, jegyzőkből, lelkészekből és diákokból került ki. A szerkesztőknek az írók közül főleg Batsányi Jánossal, Kazinczy Ferenccel, Verseghy Ferenccel és Révai Miklóssal voltak jó kapcsolatai.

 

Az új bécsi lap is az 1789-1793 közötti időszakban tudta szabadabban kifejteni publicisztikai tevékenységét. Görögék célja is részben a hazai és a külföldi eseményekről szóló tájékoztatás, részben pedig a nemzeti nyelvi és művelődési törekvések támogatása volt.

 

Görögék újságja ébren kívánta tartani a nemesi reformizmus szellemét. Szót emeltek a jobbágyok kiszolgáltatottsága és más társadalmi igazságtalanság ellen. A külföldi hírek közül kiemelkedtek a franciaországi tudósítások. Szacsvayhoz képest ők ritkábban alkalmazták a „halottak beszélgetésé”-nek műfaját. Megnőtt a párizsi cikkek száma. Hírt adtak a vallásszabadság, és a sajtószabadság kérdéseinek vitáiról.

 

Hajnóczy Távozásával és I. Ferenc trónralépésével megvalósuló cenzúraszigorítások következtében lényegesen megváltozik az újság párizsi tudósításainak stílusa. 1792 januárjától kezdve az újság felvette az első magyar nyelvű lap, a Magyar Hírmondó nevét. Szacsvay eltávolítása után Decsy Sámuel szerkesztése alatt újraindult Magyar Kurír és Magyar Hírmondó továbbra is megjelenhettek, de tartalmilag elszürkültek, érdektelenné váltak.

 

Az Erdélyi Magyar Hírvivő

 

Amikor Bécsben előbb két, majd három magyar újság is megjelent, egyetlen hazai magyar lap létezett: a Nagyszebenben, 1790-ben indult Erdélyi Magyar Hírvivő. Az újságot Hochmeister Márton alapította, aki 1782-től Siebenbürger Zeitug címmel német nyelvű lapot adott ki.

 

Az erdélyi magyar olvasók is bécsi újságokra szorultak, de ezekből joggal hiányolták az erdélyi események híreit. Ennek az igénynek a kielégítésére Hochmeister 1790-ben engedélyt kért magyar nyelvű újság kiadására. Az 1790. április 3-án meginduló Erdélyi Magyar Hírvivő szerkesztői Fábián Dániel és Cserei Elek voltak.

 

A kormányszék átköltözésekor a Hírvivő is áttelepült Kolozsvárra. Az újság tájékoztatta olvasóit a török háborún kívül az erélyi országgyűlés és megyegyűlések eseményeiről, valamint külföldi hírekről. Programjukba vették a szerkesztők a nyelvművelést is: Sürgették az anyanyelvű könyvek szaporítását. Síkraszálltak egy tudós társaság létrehozásának érdekében. A lap nem volt hosszú életű, Kolozsvárra történő átköltözése 1790. december 16. után már csak néhány szám jelent meg.

 

A Bétsi Magyar Merkurius (1793-1798)

 

Szacsvay eltávolítása után a Magyar Kurír folytatásának jogáért folyamodott már Pánczél Dániel is. Kérését ekkor elvetették, és Decsy Sámuelre ruházták át Szacsvay újságját. Ezt követően Pánczél új lap indításáért pályázott. Kérését az erdélyi kancellária is támogatta, mert a szerkesztő főleg Erdély számára tervezte a lapot.

 

A Bétsi Magyar Merkurius csak 1798-ig élt, ekkor beolvadt a Magyar Kurírba, melyet ettől kezdve Pánczél Dániel és Decsy Sámuel közösen szerkesztettek.

 

A magyar folyóirat-irodalom megindulása

 

Folyóirat-irodalmunk kezdete és kibontakozása szintén a 18. Sz. utolsó évtizedeire esik. Létrejöttében az erkölcsi hetilapnak volt nagyobb szerepe. Mérsékelt racionaizmusukkal, moralizáló tartalmukkal a hatvanas évektől kezdve szalonképesek lettek.

 

Windisch Károly Gotlieb az első ausztriai morális hetilapnak, a Die Weltnek a munkatársaként ismerkedett meg e laptípussal. Pozsonyban Ungrisches Magazin (1780-1787), majd később Neues Ungrisches Magazin (1791-1793) címmel önálló folyóiratokat is indított, melyekben főként Magyarország földrajzával és történetével kapcsolatos írásokat közölt. Ezekkel a hazai németek nyelvének egységesítését kívánta szolgálni.

 

Ugyancsak 1781-ben jelent meg Bécsben egy német nyelvű folyóirat, amelynek szerkesztője Bessenyei György volt. Lapja Der Mann ohne Vorurteil. Bessenyei lapja modern nézeteket képviselt. Filozófiai és politikai cikkei a kor legaktuálisabb problémáihoz kapcsolódnak. A forradalmat elítéli. Bessenyei folyóirata politikai folyóirat-irodalmunk első kiemelkedő orgánuma. Összesen 7 füzet jelent meg belőle, az utolsó szám inkább politikai röpiratnak tekinthető.

 

A nyolcvanas évek derekán, Pesten is jelent meg német nyelvű folyóirat 1786-ban Kovachich Márton György indított meg Merkur von Ungarn címmel. A lap foglalkozott a sajtó jelentőségével és szerepével is. A folyóiratokat nevezte a felvilágosodás terjesztése, az ismeretek és tudományos eredmények kicserélése legfőbb eszközének. A fejlődés egyik legfőbb akadályát az írásbeli és gondolatszabadság korlátozott voltában látta.

 

Az első magyar nyelvű folyóirat, a Magyar Museum (1788-1793)

 

A magyar nyelvű folyóirat-irodalom megindulását melléklapok vezették be, melyeket a pozsonyi és bécsi újságokhoz csatolva jelentettek meg. Az volt a feladatuk, hogy e hírlapokat tehermentesítsék az irodalmi és tudományos jellegű közleményektől. Színvonaluk meglehetősen alacsony volt, mert az újságszerkesztők a beküldött verseket, recenziókat és egyéb írásokat többnyire válogatás nélkül közölték. A Magyar Kurír melléklapjaként 1787-től hetenként kétszer megjelenő Magyar Musa.

 

1787-ben indul a pozsonyi Magyar Hírmondó melléklapja is, Pozsonyi Magyar Muzsa címmel. E lap csak havonta jelent meg, cikkeket, tanulmányokat tartalmazott.

 

A Bétsi Magyar Merkuriusnak 1793-tól két melléklapja is volt, a Magyar Muzsa inkább verseket, a Bétsi Magyar Bibliotheca pedig recenziókat közölt.

 

Magyar Museum

 

A lap megindítását az un. Kassai magyar társaság, Batsányi, Kazinczy, Baróti Szabó Dávid határozta el 1787-ben. Az 1788 nyarán napvilágot látott első szám megjelenése után Kazinczy inkább szépirodalmi jellegű folyóiratra gondolt. Batsányi általánosabb, világnézeti lapot kívánt létrehozni. A kassai folyóirat kiadási nehézségei fokozták konfliktusait a cenzúrával. II. Lipót váratlan halálával I. Ferenc trónra lép. Az új rendszer már 1792 áprilisában nyomban megindította a Magyar Museum elleni hajszát, emiatt 1793 júliusában meg is szűnt. Batsányit 1794-ben a magyar jakobinusokkal együtt elfogták. Az ellene felhozott vádak egy részét korábbi folyóirat-szerkesztői tevékenysége képezte.

 

Kazinczy önálló folyóirata, az Orpheus (1789-1790)

 

Amint Kazinczy távozott a Magyar Museum szerkesztői köréből, nyomban hozzálátott egy saját folyóirat alapításához. 1789 novemberében nyomdába is adta szabadkőműves nevéről Orpheusnak elnevezett lapja első számát.

 

Ebben a folyóiratban háttérbe szorult a nyelvi program, a tudományos társaság szorgalmazása. Helyükbe a szépirodalom és az esztétika, valamint a felvilágosodás filozófiája lépett. Eleinte a jozefinista gondolkodás, majd egyre radikálisabb eszmék jelentek meg a lapban. Kazinczy is a teljes véleményszabadságért szállt síkra.

 

A folyóiratban a kor magyar irodalmának számos jelentős képviselője szerepelt, de a legfontosabb cikkeket maga Kazinczy írta, Széphalmi állnéven. Kazinczynak is sok nehézsége volt a lap kiadásával. A terjesztés is nehéz helyzet elé állította, a helytartótanács ugyanis nem engedélyezte a postai terjesztést.

 

Az Orpheusból 1789-1792 között mindössze 8 szám látott napvilágot. Kazinczy Ferenc is a magyar jakobinusok perében a vádlottak padjára került.

 

A komáromi Mindenes Gyűjtemény (1789-1792)

 

Komáromban is indult egy lap, mely kultúrpolitikai törekvései alapján kapcsolódott Batsányi Magyar Museumához. Megindítója és szerkesztője Péczeli József református lelkész. Szerkesztőtársaival főként a hasznos ismeretek terjesztését és az olvasás népszerűsítését akarta szolgálni. Olvasóinak a kis-és középnemességet és a nőket szerette volna megnyerni. Bár hetenként kétszer jelent meg, jellege miatt mégis folyóirat volt. A szépirodalmat és az esztétikumot mellőzte, de fő célját a nemzeti nyelv és irodalom fejlesztésében és a hasznos ismeretek terjesztésében látta.

 

A folyóirat az év végén gyakorlatilag meg is szűnt. Megjelent még ugyan 1791-92-ben is egy-egy évkönyvformájú kötete. Péczeli 1792-ben bekövetkezett halálával végleg megszűnt a komáromi folyóirat.

 

Az Uránia (1794-1795) mint összegzés és kitekintés

 

I. Ferenc trónra lépése után mind hírlap-, mind pedig folyóirat-irodalmunk visszafejlődött, sőt részben meg is szűnt.

 

1794 közepén indult meg Kármán József Uránia című folyóirata. Az volt a terve, hogy Pestet irodalmi központtá kell fejleszteni ahhoz, hogy a különböző nyelvjárásokból létrejöjjön a nemzeti irodalom nyelve. Ennek egyik eszközéül szánta a folyóiratot. Az Urániát elsősorban a nők műveltségének fejlesztésére, az olvasás és az ismeretek terjesztésére szánta.

 

A folyóirat kiadását titokban Festetics György támogatta. A szerkesztők, sőt a cikkírók sem nevezték meg magukat. Az irodalomtörténeti kutatás derítette ki, hogy e lapot Kármán és Pajor szerkesztette, és a cikkek nagyobb részét is Kármán írta, ill. fordította. Rajta kívül Pajor Gáspár, Schedius Lajos, Csokonai Vitéz Mihály és Verseghy Ferenc írtak a folyóiratban. Mindez a cenzúraviszonyok következménye volt.

 

A cenzúra figyelmének elterelését szolgálta az is, hogy az Urániát nem Pesten, hanem Vácott nyomták. Kármánék folyóirata a korábbi lapok szinte valamennyi fontosabb célkitűzését magáévá tette és összegezte. Főként a középréteget szerették volna olvasóik körében látni. Mivel az érdeklődés nem növekedett, az 1795 márciusában megjelent harmadik és egyben utolsó számmal megszűnt az Uránia.

 

A magyar sajtó és a magyar jakobinus mozgalom

 

A hazai hírlap-és folyóirat-irodalom megindulása és kibontakozása a nyolcvanas évekre és a kilencvenes évek elejére esett. Megszületett a magyar nyelvű sajtó. Felvilágosult szellemű, kulturális és ismeretterjesztő igényű újságok és folyóiratok jöttek létre, melyek között különböző irányzatok is képviselve voltak.

 

A kedvező fejlődés 1793-tól a megváltozott politikai és cenzúraviszonyok gátolták, majd a magyar jakobinus mozgalom elfojtása csaknem teljesen megbénította. 1795-re valamennyi folyóiratunk megszűnt.

 

Az 1795 és1803között egyetlen új lap sem, indulhatott, sőt a meglévőket is igyekeztek megszüntetni. 1798-ban a Bétsi Magyar Merkuriust beolvasztották a Magyar Kurírba, 1803-ban pedig a bécsi Magyar Hírmondó megszűnésével már csak a Magyar Kurír maradt életben. Ez a lap csak 1834-ben szűnt meg. A magyar sajtó tehát épp akkor bénult meg, amikor a hazai politikai és társadalmi fejlődés a legjobban igényelte volna szabad sajtót. Ehelyett csaknem teljesen megbénult a magyar sajtó fejlődése. Jelentősen megnőtt ezen időszakban a pest-budai német újságok valamint a Pressburger Zeitung olvasóinak a száma.