Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A papír elődjeinek kialakulása:

Az írás tulajdonképpen a gondolatok rögzítésére szolgál, melynek használata már az ősi közösségek embereinél is megfigyelhető volt. Ezek az emberek a világban szerzett tapasztalataik feljegyzésére használták a barlangrajzokat, melyeket a nevéből eredően a barlangok falaira festették. Napjainkban nyilvánvaló, hogy papírra írjuk, nyomtatjuk a mondanivalónkat, a híreket, a regényeket, a leveleket stb., de az Őskorban még a kő volt az íráshoz szükséges egyik elengedhetetlen eszköz, tehát az íráshordozó.

Mindenki számára ismert az a tény, hogy ahogyan változnak a korok, úgy fejlődik az emberek tudása és a technika is. Az Ókorban az ósdi barlangrajzokat felváltották a különböző agyagtáblák, viasztáblák, a papirusz, fakéreg festmények, a selyem, a tapa és a pálmalevelek, mely íráshordozókra különböző módon írtak (pl.: a viasztáblákra egy ún. stylo-val, mellyel karcolták az írásjeleket). Minden népcsoportra más-más íráshordozó használata volt a jellemző. A papiruszt tekercsek formájában használták, és főként Egyiptomban. A híres alexandriai könyvtárban gyűjtötték össze a papirusztekercseket. Használatban volt a pergamen is – a Földközi-tenger környékén –, mely állatok bőréből és igen hosszas, körülményes folyamattal készült. Az összes íráshordozó közül a pergamen volt a leghosszabb életű, hiszen még a XIX. században is használatban volt.  A viasztáblákat a rómaiak használták, melyeket természetesen viaszból készítettek. A fakéreg festmények – Ausztráliában volt jellemző – vallási szertartásokhoz használták, de ezeket később többnyire a készítői megsemmisítették. A tapa elkészítése hasonló volt, mint a papiruszé, de nemcsak írásra, hanem ruházkodásra is használták. A tapát a papír közvetlen előzményének tartották, melyet szinte minden kontinensen ismertek. Ezt használták Latin-Amerikában, Afrikában, Óceániában. A pálmaleveleket India és Indonézia területén előszeretettel alkalmazták. A selymet a kínaiak használták, de ez az anyag az ázsiai kultúra legfőbb jellemzője volt. Mivel a selyem előállítása igen drága volt, ezért a kínaiak egy olcsóbb anyag létrehozásával kísérleteztek. Így jött létre a papír.

A papír kialakulásának története:

Nem tudni, hogy ki, és mikor találta fel a papírt, de az ismeretes, hogy a papírkészítés a Han-dinasztia korában, 105-ben terjedt el, Ho-ti császár uralkodása alatt.

A papírkészítésnek ősi technikája az volt, hogy növényi anyagok rostjaiból vizes oldatot nyertek, melyet egy szita segítségével vagy merítéssel, vagy felöntéssel állítottak elő. A merítéses technika vált ismertté, mely módszer lényege, hogy a rostoldatba merítették a szitát. Valószínű sokan úgy gondolják, hogy vannak olyan napjainkban használatos eszközök, melyeket csak néhány évszázada alkalmaznak az emberek. Ilyen például a papír zsebkendő, melyet már a II. században ismertek Kínában. Fontos megjegyezni, hogy a kínaiak – más országokhoz képest – a papírgyártás és a papírfelhasználás szempontjából évszázadokkal előrébb voltak. Nem beszélve a könyvnyomtatásról, melyet szintén a kínaiak találtak fel.

A kínai papír elkészítése:

A papírkészítéshez felhasznált nyersanyag a bambusznád rostjai voltak, melyeket napon szárítottak meg és hosszú ideig meszes vízben áztattak. A szétázott rostokat összezúzták, majd lúgos közegben kifőzték. Ezt a pépet napon szárították annak érdekében, hogy a sárgás színét elveszítse ez az anyag, tehát így próbálták kifehéríteni. Az így kapott anyagot fahamu oldatban főzték, azután kimosták, finomra zúzták, felhígították. Ezen hosszas folyamatok után az így előállított elegyet egy szitán egyenletesen eloszlatták. Ha a víz lecsorgott a szitáról, akkor már alkalmas lett a papír arra, hogy eltávolítsák innen, de ahhoz, hogy még több folyadék távozzon az anyagból, még le is préselték a lapokat. A kiszárítás után már kész is volt a papír.

A kínaiak a papírkészítés titkát sokáig megőrizték, és vigyáztak arra, hogy ne váljon ismertté az a módszer, mellyel papírt lehetne előállítani. Ettől függetlenül mégis kiszivárgott ez a „titok”, és más nemzetek is elkezdtek ezzel a mesterséggel foglalkozni. Erre példa az arabok vagy Japán.

A papírkészítés elterjedése világszerte:

Európába a papírkészítés technikája az észak-afrikai arabok által került. Ennek hatására egyre népszerűbb lett a papír, és megalakultak a papírmalmok. Az első ilyen malom Valencia tartományban volt, mely már valószínű, hogy a IX. században létezett. A papírmalmok elterjedtek egész Európában. Európában kezdetben a legismertebb papírt az olaszok – XII. század – és a franciák gyártották – XIII. század –. Természetesen mindkét nemzet a tökéletesítésre törekedett. Amerikában jelentős késéssel, csak az XV. században alkalmazták először a papírt.

         Gutenberg-féle könyvnyomtatás:

A könyvnyomtatás kialakulásához vezetett az, hogy fejlődött az ipar és a kereskedelem, az oktatás jelentőssége növekedett, kiszélesedett az írásbeliség és igény volt a nagyobb terjedelmű művekre. Mindezek hatására Gutenberg megoldást talált ezen problémák egyöntetű megoldására.

A nyomtatáshoz ólom-ón-antimon alapanyagú betűkészletet használt, melyek kiszedésével elő tudta állítani a szöveget. A könyvnyomtatás a XIV. században elterjedt egész Európa szerte.

A magyarországi papírkészítés:

Érdekes, hogy hazánkban a pergamenkészítés csak a XIV. században kezdődött meg, mely évszázadban már a papírkészítés is elterjedt. A papír olcsóbb volt, mint a pergamen, ezért terjedt el. A magyarországi papírtermelés nem volt jó minőségű, és nem is termeltek belőle sokat, nem úgy, mint például németek vagy az olaszok.

A papírkészítés lényege:

A mai papírkészítés műveletei lényegében megegyeznek az Ókori kínaiak módszereivel, de ezek a lépések természetesen kifinomultabbak lettek és lerövidültek. Az elkészítéshez szükséges munka rövidebb lett és lerövidült az elkészítés ideje is.

Kezdetben alapanyagnak gondosan szétválogatott rongyot használtak fel, melyet feldaraboltak, és fél évre mésztejbe áztattak. A meszes masszát összezúzták, majd eltárolták addig, amíg ki nem fehéredett. Ezután rostosították az anyagot, majd újra eltárolták, és eltávolították belőle a nedvességet. A masszát egy kádban lúgították, mely után egy szitára helyezték ezt. A szitáról leválasztották a papírlapokat, nemezdarabokra helyezték, és ha összegyűlt kb. 180 db, akkor egy prés alatt sajtolták mindezt. Ha ezekkel a bonyolult műveletekkel készen voltak, akkor jöhetett a legutolsó lépés, a szárítás. Voltak bizonyos papírok, melyeket enyveztek is.

Az új nyersanyagok felkutatásának szükségessége:

Mivel kezdett elfogyni a rongy (a nyersanyag), ezért új alapanyagokat kellet keresni, mely azt eredményezte, hogy a technológia is megváltozott. Először rizsszalmával próbálták meg kipótolni a rongyhiányt, mely technológiával szinte minden európai országban kísérleteztek. Nemcsak uralkodók (I. Nagy Péter orosz cár), hanem természettudósok (Seba, De la Dande), és kutatók is (Herzberger, Schaffer, Graeves, Magaw) foglalkoztak ezzel a problémával. Voltak, akik algaféleségeket, mohát, burgonyaszárat, fenyőtobozt, növényi anyagokat, fakérget vagy mályvaszárat ajánlott.

A papírkészítéshez hazánkban gyékényt, lent és kender hozzáadását javasoltak (Bogdán István, Fridvalszky János).

Ezektől függetlenül meg kell említeni Koopsnak a nevét, hisz a munkásságához köthető az, hogy ő volt az első, aki csak szalma felhasználásával készített papírra nyomtatott könyvet.

A XIX. században a szalmát felváltotta a fa, de szerintem ez is rossz próbálkozás volt, hisz ez is hiányos alapanyag, sőt a fa nagy mennyiségű felhasználása még környezetszennyezést is eredményez.

Papírgyártás gépet segítségével:

A francia származású Louis Robert volt az, aki feltalálta a papírgépet, mely modell 1799-re el is készült és végtelen papírszalagot tudtak vele előállítani. A gépen volt egy szita, ami két henger között tudott mozogni. Az egyik oldalról ömlött be a víz a szitába, mely belecsorgott az alatta lévő kádba, a másik oldalon pedig a vizet préselték kifelé. Természetesen ezt a gépet többen tökéletesítették. A végleges formáját Bryan Donkin segítségével nyerte el a gép.

A XIX. század elején a hengerszitás gép is megjelent, melynek lényege, hogy a forgó szitán át, folyik be a víz a szitadob belsejébe, melyen a rostok összegyűlnek. Ez a gép Angliából került ki. 1830-ban John Dickinson kétszitás papírgépet alkotott, mellyen többrétegű papír előállítására volt képes.

Hazánkban egyre növekedett a papír iránti kereslet a XIX. században, ezért megindították a papíripar fejlesztését. A diósgyőri papírmalomban állították fel az első papírgépet.

Európa szerte nőtt a kereslet a papír iránt, hiába volt ismertes a nyersanyaghiány. Friedrich Keller 1840-ben a fát csiszolással elemi részekre bontotta, ezáltal lehetővé vált, hogy ezt a rongyanyaghoz hozzáadva a rongy felhasználásának csökkenését érjék el. Természetesen ezt a technológiát is tökéletesíteni kellett.

A ma használatos papír készítésének technológiája:

„A papír növényi rostok vizes szuszpenziójából a rostok összekuszálásával és a víz eltávolításával kialakított vékony, hajlékony lap.” Ez volna a papír fogalma. A mai papír cellulózból készül, melynek lényege, hogy a rostoknak fizikai- és kémiai kötésekkel kell egymáshoz kapcsolódniuk. Természetesen a cellulóz legfontosabb alapanyaga a fa. A papír legfontosabb alapanyagai: a lucfenyő, a jegenyefenyő, az erdeifenyő, a kanadai nyár, a rezgő nyár, és a nyírfa. A papíripar nagy vízigényű, és vannak olyan papírfajták, melyek előállításához különleges vízre van szükség.

A papírgyártás során először a cellulózt állítják elő, mely során a növényi alapanyagokat vegyszerekkel és hő segítségével kezelik. A gyártáshoz a növényi anyagokat kell előkészíteni, ebben az esetben a fát. A cellulózfőzés, a mosás, és a tisztítás az első lépés. Kialakul egy papírpép, mely ezután három szakaszon keresztül alakul át. Ezek a szitaszakasz, a présszakasz és a szárítószakasz. A szitaszakaszban alakul ki a papír, mely ezután a szitaprésen halad keresztül, és ezáltal vizet veszít. A szárítószakaszban a papírt gőz segítségével a még meglévő felesleges vizet elpárologtatják.

A papírnak különböző tulajdonságai vannak: négyzetmétertömeg, nedvességtartalom, vastagság, szakítószilárdság, és a simaság. Mindezen dolgok „részt vesznek” a papír kialakításában. A gyártás során számos papírfajtát lehet előállítani. Ezek lehetnek író-, csomagoló-, karton-, vagy műszaki papírok is.

A papír felhasználásának területei:

A papír felhasználásának ezerféle módja van, de a lényege, hogy elsősorban ez az anyag egy íráshordozó, de fontos megemlíteni, hogy a másik nagy felhasználási területe a csomagolás. Készítenek belőle zacskó- és tasakféléket. Felhasználjuk még a háztartás területén is, igen nagy számban. Használjuk még másolásra, dobozok előállítására, papírpénzhez, játékok és hullámpapír előállításához stb.

Vannak olyan papír felhasználásával készült termékek, melyek elavulnak, de helyükbe újabbak kerülnek. A papír legfontosabb tulajdonsága, hogy környezetbarát, ezért nem kell tartani attól, hogy valami olyan anyag veszi át a helyét, melynek hosszú távú használata káros az életünkre.