Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Neveléslélektan

2008.11.25

A család működése

A család egy különleges csoport, melyre részben igazak a csoportalakulás általános szabályai. Az egyének csoportban sajátítják el a csoportban való viselkedés alapjait.

A családcsoportnak szerkezete van: a döntésekben nem egyforma súllyal esik latba az egyes tagok véleménye, a hatalom nem egyenletesen oszlik meg, a kommunikáció útja is meghatározott. Még a viszonylag stabil társadalmakban is különböző családi és együttélési típusokat találunk.

A család, mint rendszer:

A családcsoport működésének magyarázatában a rendszerelmélet magyarázatával találkozunk, melynek lényege az „egészleges”látásmód. A család egy egész, ahol az eseményeket a tagok ellenőrzik. A tagok kölcsönös függésben vannak, és az eseményekbe való bevonódásuk hierarchikus. A családi rendszer alrendszerekhez (szülő-gyerek) és szuprarendszerekhez (a család tágabb környezete) kapcsolódik. Nyitottsága változó és a család életciklusaitól is függ.

Dallos és Procter (1990) úgy gondolja, hogy a család működésében nem lineáris, hanem körkörös oksági viszonyokról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a bármelyik családtagot érintő fontos változás, az egész rendszer működésére kihatással lehet („végiggyűrűzik”).

Legfontosabb jellemző, hogy megőrzi a kontinuitását a változó feltételek között (gyerekszületés, tagok idősödése). Bármelyik családtag sorsa, a vele történt események hatása áttevődik a többi családtagra. A család működhet az egyes tagok terheinek növelése vagy csökkentésének irányába is. A családtagok viselkedésüket „rászervezik” a hozzátartozók devianciájára, így akár meg is akadályozhatják, hogy bármelyik tag kikerülhessen a csoportból. A családtagok rögzült szerepei megnehezíthetik az egyének változását. A polgárosodott, városi társadalmakban egyre kisebb szerepe vannak a normáknak, szabályoknak, és megszűnt a munkamegosztás és a hierarchia a családon belül.

Házasság alrendszere:

A kutatók többsége egyet ért abban, hogy az egyének gyerekkorukban sajátítják el a későbbi házastársi viselkedés alapjait, annak ellenére is, hogy a gyerekkori tapasztalatok nem feltétlenül kapcsolódnak lineárisan a későbbi házassághoz (Cseh-Sombath, Buda Béla). Később a kapcsolat minősége döntő mértékben függ attól, hogy a két fél előzetes sémái mennyire hasonlítanak egymásra. Párválasztásban inkább gyakori a homogámia, vagyis az azonos társadalmi helyzetűekkel való kapcsolatteremtés.

A férj-feleség, szülő-gyerek alrendszer működése nem független egymástól. Az egymással jobb kapcsolatban lévő szülőknek a gyerekükkel is jobb a kapcsolata. A házastársi konfliktus továbbgyűrűzik a gyerek kortárskapcsolataira is. Az ellenséges szülői környezet hajlamossá teheti a gyereket, hogy maga is negatívan tekintsen saját szociális kapcsolataira.

A házasságok működését veszélyezteti a gazdasági-anyagi nehézségek. Nagymértékű feszültséget okoz, ha az anyagi helyzet romlása a család létrejötte után következik be.

A házastársi konfliktusok a gyerek érzelmi biztonságérzetét veszélyezteik:

1. A gyerek kevésbé tudja irányítani saját érzelmeit.

2. A konfliktus azt az érzést keltheti a gyerekben, hogy neki kellene szabályozni a szülők viselkedését (összebékítés).

3. A konfliktusokkal terhelt családi légkör a maga mintájára alakítja a gyerek családról kialakított kognitív képét.

 

 

 

A fejlődési aspektus – Családi életciklusok

A család létrejötte:

Évszázadokig a házasságkötés jelentette a család megalakulásának kezdetét.

- ritka házasságkötés, válások magas aránya

- élettársi kapcsolatok

- különbségek a férfiak és nők házasodási életkora közt (koronként és kultúránként eltérő)

- a gyermekvállalás későbbi életkorra tolódása

- nagyobb a gyerekek közötti korkülönbség

- alacsonyabb társadalmi rétegekben korábbi házasságkötés

Freeman a mai együttélési formákat „partnerszerű házasságnak” nevezi, melyben az egyéni szerepek és feladatok nincsenek jól definiálva, és nincsenek kialakult irányelvek. A házasságban új „szereposztás” jón létre. A házasságkötés azért is halasztódik, mert így elkerülhetőnek látszanak a házasságban meglévő konfliktusok kialakulása.

Szülővé válás, a csecsemők és a szülők

Minden kultúrában befolyásolja az egyén társadalmi státusát.

- ’70-es évek: természetes, hogy a házaspárok gyermeket vállalnak

- tudatos gyermektelenség

- a média befolyásoló hatása

A gyermek megérkezése teljes mértékben átalakítja a szülők életét, hiszen teljes egészében függ a szülőktől, így az első időkben állandó elfoglaltságot jelent a gondozása.

Bernstein szerint a szülők legalább kétszer annyi időt töltenek a csecsemővel, mint az óvodáskorú gyerekükkel. A csecsemő első tapasztalatait a szülők határozzák meg. A csecsemőkori függőség alapozza meg a szülők és a gyermekek egész életen át tartó szoros kapcsolatát. A csecsemőkor világosan elkülöníthető a gyermekkor többi szakaszától, hiszen különleges bánásmódot igényel.

- esendőség

- a csecsemőgondozás kor szerint változó divatja

- XX. század első évtizedei: a csecsemőgondozás legfontosabb eszközei az óra és a mérleg (Watson). A ’60-as évekig az a szemlélet volt elfogadott, hogy a szoptatás, tisztába tevés, fürdetés meghatározott időrend szerint történjen, és ne legyenek túlságosan szenzitívek a kisbaba sírására.

- a csecsemőhalandóság töredékére zuhanása (antibiotikumok). A mai csecsemőgondozásban a szükségletek minél előbbi kielégítése lett a legalapvetőbb követelmény.

- nézetkülönbségek annak kérdésében, hogy mennyire determinálódnak a csecsemőkori élmények a későbbi fejlődésre nézve. Freud szerint létezik egy „szenzitív periódus”, de ennek létét csak állatoknál sikerült bebizonyítania. Más kutatók múlékonynak tartják a csecsemőkori élmények hatását, abból kiindulva, hogy az idegrendszer ekkor még plasztikus. Köztes állásponton van Waddington, aki szerint a korai évek hatásai nem közömbösek, de nincs is visszafordíthatatlan következményük („csatornamodell”).

- minden kultúrában több időt tölt vele az anya, mint az apa

- folyamatos együttműködés, és állandó közös döntéshozatal

- örömforrás, büszkeség és elégedettség forrása

- az első gyerek növelheti a feszültséget a pár között

Kisgyermekes családok

 - totyogó korszaktól iskolába kerülésig (eseménydús korszak)

- az iskoláskorig döntő szerepük van a szülőnek a gyermek nevelésében

 

 

Univerzális feladatok a gyermek fejlődésében:

Ø      A felnőttektől való függőség nagymértékű csökkenése

Ø      Az énkép és az önreflexió kialakulásának kezdete

Ø      Az önkontroll és az impulzuskontroll alapjainak kialakulása

Ø      Az erkölcsi szocializáció első szakasza

Ø      A nemi identitás és a nemi szerepek elsajátításának kezdete

Ø      Egyre tudatosabb részvétel a szociális dinamikában a családon belül, és a kortársakkal

- A csecsemőből fokozatosan egy gondolkodó és érző, saját igényeit megfogalmazó egyedi személy válik.

- a szülő hozzásegíti a megfelelő információkhoz

- dackorszak (sajátos „alkudozás”)

- az engedetlenség normális életkori sajátosság. Ez attól függ, hogy a szülő tekintetbe veszi-e a gyermek aktuális állapotát.

Családok iskolás gyerekkel

- a szülő terhei csökkennek

- 6-7 éves korban egyre inkább képesek az önellátásra

- az iskoláskor első szakasza a legkiegyensúlyozottabb. Az anyagi helyzet és a házastársi kapcsolat stabilizálódik ezen időszakra.

- egyre inkább igénylik és meg is értik a magyarázatokat

- az iskoláskorban alkalmazott szülői irányítási-fegyelmezési technika a „monitorozás” (Maccoby). Lényege, hogy amikor a szülők meg akarják győzni a gyermeket valamilyen viselkedés helyességéről vagy helytelenségéről, akkor igyekeznek a lehető legnagyobb mértékben a gyermek belátására alapozni.

- az iskola belép a szocializációs folyamatba

- iskolai teljesítménnyel kapcsolatos félelmek. A szülők a saját nevelésük minősítését látják az iskolai értékelésben.

- a család fontos szerepe az iskolai teljesítményben. A házassági konfliktusok és a családi nehézségek hátráltatóak lehetnek.

- megnő a kortársak és a barátok jelentőssége. Egyre több időt tölt el velük a családtól távol.

Családok serdülőkorú gyerekkel

Bálint Alice szerint a jó szülői magatartás eredményeképpen a szülők barátokként találkoznak a felnevelkedő gyerekükkel.

- „tizenéves kor”

- felnőttkorra való felkészülés

- elmosódtak a gyermekkorbók a felnőttkorba átlépés határai

- a gyermekkor egyszerre megrövidül és megnyúlik

- konfliktusokkal teli időszak

- a tizenéves gyerekek sokallják a szülői gondoskodást és aggodalmat

- bizonyos helyzetekben a szülőtől várják a megoldást

- a szülő érzékenyen reagál arra, ha a barátok befolyása ellenkezik azzal, amit a család képvisel

- a serdülés jellegzetes jegye a nemi érés, amely alakítja az azonos és az ellenkező nemű szülővel való kapcsolatot. A lányok ingerültséggel fogadják a nyilvánvalóvá váló testi változásokra vonatkozó családi megjegyzéseket. A nemi érés nyilvánvaló jeleit látva a szülők határozottabban képviselik a gyermek nemével kapcsolatos elvárásaikat, fokozottan odafigyelnek a gyermek másik nemmel létesített kapcsolataira.

- átalakulnak az erőviszonyok, így a konfliktusok kiéleződnek, harccá változnak

- a szülők egyre inkább érzik háttérbe szorulásukat

- a szülőnek nagyobb rugalmasságot, és diplomatikusságot kell tanúsítania

- a hangnemet a gyermek megnövekedett méltóság- és méltóságigényéhez kell igazítani

- az inkongruens családban felnőtt serdülők gyakrabban lesznek problematikusak, mint az olyan szülők gyermekei, akik nyíltan és egyértelműen fogalmazzák meg elvárásaikat, és lehetővé teszik számára, hogy elmondja az ellenvéleményét.

- fontos az anyák támogató szerepe mindkét nem számára

A gyermek leválásának időszaka

- komoly stresszforrás a szülőnek

- „üres fészek” szindróma

- a párnak újra meg kell találni a vonzalmuk alapját

A család struktúrája

A család, mint mikroközösség sajátos dinamikai erőtér, melyben egyedi viszonyok alakulnak ki az együtt élők között.

Az integráltság foka

Roussel a családokat integráltságuk mértéke szerint szövetségre, fúzióra és társulásra osztja.

- szövetség: a házasság egyfajta szociális egyesség, amely érzelmi szolidaritást jelent a tagok között.

- fúzió: a fentinél lazább szerkezeti forma. A házasság elsősorban gyakorlati célokat szolgáló formális keret, de a családi funkciók ellátása kevésbé szervezett. A család életében kevesebb a szervezés és több a szolidaritás.

- társulás: az „én” előtérbe kerül a „mi”-vel szemben.

- a gyerek bizonyos életkor előtt nem lehet sem fúzió, sem társulás egyenrangú tagja

Somlai Péter 4 féle családtípusa: (a kohézió mértéke és a kompetenciák szimmetriája szerint)

1. Autokratikus szellemű, nem kohezív családok: valamelyik tag egyértelmű dominanciáján alapszik. A tagok tartózkodóak és bizalmatlanok egymással szemben, és korlátozott a kommunikációjuk. Többnyire egymás ellen szövetkeznek.

2. Autokratikus szellemű, kohezív családok: Itt is van egy domináns személy. Az összetartás a család legfőbb értéke, és számítanak egymásra a tagok.

3. Egyenlősítő szellemű, nem kohezív családok: A tagok lazán kötődnek, és nemigen tudják befolyásukat érvényesíteni egymás fölött. Manapság ez a típus van elterjedőben.

4. Egyenlősítő szellemű, kohezív családok: A tagok szorosan kötődnek egymáshoz és megértik egymást, kompromisszum készek. Készek arra, hogy összeegyeztessék terveiket.

Az 1. és a 3. típust tartja legkevésbé stabilnak, míg a 2.-ról úgy gondolja, hogy nehezen állja ki a változásokat. A 4. típust véli olyannak, melyben az egyensúly leginkább megvalósulhat.

Hatalom a családban

- a személyközi viszonyok vertikális dimenziója

- szükségszerű tartozéka egy másik emberre gyakorolt befolyás a kisebb hatalommal rendelkezők vagy a hatalomnélküliekkel szemben

- a hatalom hierarchikusan oszlik meg a szűkebb vagy tágabb közösség tagjai között

- büntető-jutalmazó: ha a hatalom birtokosa források felett rendelkezik, amelyeket mások rendelkezésére bocsáthat, vagy megvonhat tőlük.

- legitim: ha a hatalmi pozíció intézményi támogatással jött létre.

- szakértői: orvos vagy jogász szakértelméből származó pozícióelőny.

- referens: ha a hatalom képviselője valamilyen feltétel folytán követendő modellé válik mások számára (médiasztár).

- információs: mások számára nehezen hozzáférhető ismeretek birtokosa.

- a hatalom birtokosának mi a célja, a tartalma, milyen technikákat alkalmaz, betart-e bizonyos határokat

- a döntéshozatalban a gyereknek is jelentős szerepe van, bár formális tekintélyük nincs, ami a szüleiknek van

- a gyerekek szembeszállása mögött egyfajta hatalmi vetélkedés rejlik

- kialakulhatnak koalíciók a felek között (anya - gyerek)

A családi interakciók és kommunikáció

- Somlai Péter: a család intim kapcsolatainak vizsgálata

- kapcsolatai kontextus: megállapodásokat tartalmaz a családi életre vonatkozóan.

- bizalom: az emberek formális megállapodások nélkül is számíthatnak a másik bizonyos teljesítményére, magatartására vagy megértésére.

- az intim emberi kapcsolatok szövevényében nevelkedik a gyerek, és ezek dinamikája jelentősen hozzájárul a saját személyes stratégiáinak kialakulásához.

Szubkultúrák, szegénység és családi élet

- a kultúra önálló, a gazdasági és társadalmi feltételektől független feltételrendszer

- növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek

- a szegény családokra jellemző a női családfő jelenléte

- „kölcsönsegélyező hálózat”

- a gyerekszám fordítottan arányos az életszínvonallal. A magas gyerekszám az önkontroll hiányával és a társadalom perifériáján élők önbizalomhiányával függ össze.

- az iskolai végzettség és a népességszám között fordított korreláció van

- a termékenység azokban az országokban a legalacsonyabb, ahol az analfabéták aránya a legkisebb a lakosságon belül (Davis). Ez a tény fordítva is igaz.

- nélkülöző környezetben született gyerekek súlya 12%-kal alacsonyabb, mint a megfelelő feltételek között élő anyáktól születetteké

- érzelmi és szociális támasz nélkül az anyák egy része képtelen a kisgyereket és a vele járó gondokat érzelmileg elfogadni, így ennek az eredménye gyakran elutasítás

- ha a gyerekek évente követik egymást, a szegénység feltételei között 4-5-nél több gyerek esetében az újonnan születetteknél egyre gyakoribb az érzelmi-testi fogyatékosság

- súlyos károsodást jelenthez egy egész életre a kisgyerekkori éhezés, ami megnyilvánulhat a nem megfelelő vagy nem elégséges táplálékbevitelben

- rossz lakáskörülmények

- egészségtelen munka végzése

- ezek a családok gyakran hierarchikusabb szerkezetűek, mint a kedvezőbb szociális helyzetben élőké

- a szülői hidegség, a tradicionális-korlátozó magatartás, a büntetés és az érzelmi betegségek agresszív tünetekhez vezetnek a gyereknél

- ha a szülők a gyerek egész kicsi korában is elhanyagolóak, akkor a csalási támogatás szinte biztosan hiányozni fog a későbbi életkorokban

- a durvaság sokkal gyakrabban fordul elő azokban az esetekben, amikor a család társadalmi pozíciója kedvezőtlen vagy éppen romlik

- a fizikai büntetés és az erővel való visszaélés sokkal többször fordul elő, amikor a szülőknek az az érzésük, hogy elvesztették az ellenőrzést a gyerek felett vagy a saját életük felett

- feltehetően egyetlen gyerek sem mentesül teljes mértékben attól, hogy valamilyen fájdalmas vagy traumatikus esemény történjen vele (haláleset, válás). A gyerekek képesek viszont egy-két ilyen nehézséggel megbirkózni. Ám a több nehézség leküzdhetetlen spirálban „húzza lefelé” a gyereket. Vannak rizikótényezők – szegénység, egyszülős család, szülői merevség –, melyekből ha 3-4 van jelen, akkor a gyerek intelligenciája jelentősen romlik (Sameroff). Ha 10 éves korban a gyerekek legalább 4 kockázati tényezőnek ki vannak téve, akkor szinte biztos, hogy serdülőkorukra pszichiátriai problémákkal fognak küzdeni (Rutter). Ha 2 éves korban vannak jelen ugyanezek, akkor ez szegényesebb emocionális, szociális, és iskolai előmenetelhez fog vezetni 10-18 éves kor között.

- szociálpolitika: be lehet-e avatkozni hatósági, oktatásügyi vagy intézményes segítséggel a szegény családok életébe, hozzá lehet-e járulni a hátrányos helyzet felszámolódásához, a sikeres mobilitáshoz?

SZÜLŐI-NEVELŐI ATTITŰDÖK: A SZÜLŐK GYEREKNEVELÉSI ELJÁRÁSAI

Szülői-nevelői attitűdök

Történeti előzmények

- vizsgálatok az ’50-es évektől arról, hogy milyen kapcsolat van a szülő attitűdjei és a gyerek szociális, morális fejlődése között

- Holden úgy gondolta, hogy ha feltárja a szülői attitűdöket, akkor ezzel megérthető a gyerek fejlődése is

- népszerű attitűdkutatások. Azonosítani kívánták azokat a szülői tulajdonságokat, melyekben a szülők stabilan különböznek egymástól. Ezeket a karakterisztikumokat összevetették a gyerek relatíve állandó egyéni különbségeivel, majd bonyolultabb analízis révén. A korai vizsgálatokban interjúkat, kérdőíveket és attitűdskálákat alkalmaztak.

- szülői túlvédés (overprotection): hátterében a szülők saját gyerekkori elutasítottságát tételezték fel, ami azután a szülők olyan jellegű magatartásában fejeződik ki, mely a korai gondoskodást kívánja fenntartani, akár az eltúlzott kontroll és ellenőrzés révén is. A túlvédés kategóriáját hamarosan felváltotta az elfogadás és az elutasítás.

Mérési eljárások

- interjús feltárás: Sears és munkatársai (1957). Vizsgálatukban 370 ötéves gyerek anyját kérdezték meg a gyerek engedelmességére, kényeztetésére, szexuális játékaira, házimunkában való részvételére, a szülők nevelési és fegyelmezési eljárásaira, fejlesztési elképzeléseire vonatkozóan. 188 skálát redukáltak és általános kategóriákat állapítottak meg.

- a kérdőíven összegyűjtött adatokon faktoranalízist végeztek

- Schaefer (1959) a változókat kétdimenziós cirkumplex modellbe integrálta, melyet 2 fő dimenzió alkotott. Egy-egy dimenzió egy folyamatos kontinuumot jelentett, melyen belül minden szülői válasz elhelyezhető volt. Az egyik dimenzió két végpontján a melegség, és az ellenségesség végponttal, a másikat az ellenőrzés és az autonómia végponttal jellemezte. Ezek alapján Becker 2 hasonló, de eltérő dimenziót tételezett fel: a melegség (elfogadás) – rosszindulat (elutasítás) dimenzióját és a korlátozás-engedékenység tengelyét.

A gyereknevelés modelljei

Becker modellje (1964)

- a szülői bánásmód és gyerek későbbi karakterisztikumai közötti összefüggések feltárásában Becker és Schaefer szülői attitűdökre vonatkozó modellje volt alapvető hatással. Hipotetikus modelljük retrospektív vizsgálatokon alapult. A szülői magatartás és attitűd 2 alapvető komponensét különítették el: az érzelmi és a kontrolldimenziót.

Érzelmi dimenzió:

- két lehetséges végpontja a szerető, elfogadó (meleg), és az érzelmileg elutasító (hideg) szülői attitűd

- megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy az érzelmi dimenzió negatív végpontján (elutasító) lévő szülők hatalmukat hangsúlyozzák akkor, mikor büntetést alkalmaznak, a pozitív (elfogadó) végponton elhelyezkedő szülők viszont a meglévő szeretetet hasznosítják a büntetés során. Hatalomhangsúlyozó büntetés a fizikai büntetés minden válfaja, de a kiabálás, a megszégyenítés, a lekicsinylés legalább ilyen mértékben a hatalmát kihasználó szülő eszköze.

- a szeretet „hasznosítása” a büntetésben semmiképp nem az érzelmi zsarolást jelenti, hanem azt a szülői büntetési technikát, melyben a szülő rosszallása esetén elsősorban érveléssel, magyarázattal indokolja meg azt, hogy miért tart valamit helytelennek. Ez a szülőtípus így nem a gyerek személyiségét, hanem a tetteit minősíti.

- a rideg, érzelem nélküli büntetés vagy a hatalmat hangsúlyozó büntetési mód általában a vétségre adott ún. externalizált, külső szituációktól függő reakciók kialakulásával jár, azaz olyan viselkedésre késztet, melynek az elsődleges célja a büntetés elkerülése, és emellett még egy nagyfokú agressziót is eredményez. Ennek az a következménye, hogy amint a büntetés veszély csekély, a szabályszegés valószínűsége nő.

- ezzel szemben a szeretete hasznosító büntetési eljárások a vétséggel kapcsolatban internalizált (belsővé tett) reakciók fejlődéséhez vezet. Ilyen reakciók a bűntudat, a csábításnak való ellenállás, a felelősségvállalás, a vétkek bevallása, az önkritika. Az ilyen típusú büntetések sokkal kevésbé frusztrálóak, és mivel ilyen helyzetben a szülő-gyerek kapcsolat harmonikus, így nem érzi magát elutasítottnak, ezáltal a csekély az agresszió megjelenésének a valószínűsége is.

Kontrolldimenzió:

- ennek a dimenziónak a 2 végpontja az engedékenység és a korlátozás. Hatásuk úgy foglalható össze, hogy az engedékenység szabad utat ad (gátlástalanít), míg a korlátozás féket épít be a viselkedésbe.

- a szeretet hiányával jellemezhető szülők gyerekeinél agresszív tendenciák és a viselkdésszabályozás belső fékeinek hiánya figyelhető meg. Ha ez a viselkedés szülői engedékenységgel párosul, akkor nyílt agresszió és antiszociális viselkedés várható. Ha ez a büntetésmód erős kontrollálással jár együtt, akkor a szülő a gyerek agresszív megnyilvánulásait rendszeresen letiltja. Ebben az esetben sem tűnnek el az agresszív tendenciák, csak a személy önmaga ellen fordítja ezeket (szuicid veszélyeztetettség).

- a kontroll mértéke a szeretetteljes nevelés esetén is különböző következményekkel jár. Az engedékenység a kreativitás, a barátságosság, a nyitottság, a vezetőképesség fokozódását valószínűsíti.

 

 

Szerető, elfogadó szülő

Elutasító, rideg szülő

Kontrolláló, sok szabályt állító

Szabály- és tekintélytisztelő, jól nevelt, depedens, konformista, kevésbé kreatív, nem agresszív, lelkiismeretes

Szorongó, barátságtalan, boldogtalan, neurotikus hajlam, szuicid veszély

Engedékeny, kevés szabály

Barátságos, nonkonformista, kreatív és kezdeményező, vezetői kvalitások

Nyílt agresszió és morális szabályozórendszer hiányával párosulva, antiszociális viselkedés, delikvenciák, bűnözői magatartás

 

 

 

 

Baumrind modellje (1967)

- egy lényeges ponton megkérdőjelezte Becker modelljét

- munkatársaival 110 óvodás gyereket figyeltek meg és osztották őket 3 csoportba. A kompetens gyerekek csoportjába kerültek: magabiztos, vidám, kíváncsi. A visszahúzódóak csoportjába: félénk, szégyenlős, boldogtalannak tűnő gyerekek. Az éretlenek közé: impulzív, érzelmileg a felnőttekhez és társaikhoz tapadó gyerekek.

- ezután megfigyelést végeztek a gyerekek otthonában, lejegyezve, hogyan próbálják a szülő és a gyerek egymást befolyásolni. Ezután laboratóriumi körülmények között a szülő-gyerek interakciókat figyelték meg és tárták fel a szülők tanítási stratégiáit.

- a két megfigyelés után a szülőket is osztályozták 4 kritérium alapján: mennyire kontrollálóak, mennyire követelik meg az érett viselkedést, milyen a gyerekükkel folytatott kommunikációjuk, és mennyire érzelemtelien gondoskodnak.

- vizsgálatai megcáfolták Becker modelljét abból a szempontból, miszerint az úgy gondolja, hogy a kontroll, a szigor meggátolja a kreativitást.

A szülői bánásmód 3 típusa:

1)      Tekintélyelvű (autoritariánus) szülő: követelő és szülőcentrikus. Az engedelmességet fontosnak tartja, de a szabályokat nem vitatja meg és elvárja, hogy a gyerek ne kérdőjelezze meg a szülő döntések helyességét. Az ilyen szülő szerint a szülőnek joga, a gyereknek kötelességei vannak.

2)      Engedékeny szülő: gyermekközpontú, aki elfogadja a gyerek kívánságait. Nemigen követel rendet vagy felelős viselkedést otthon. Kerüli a büntetést, a kontrollt és a konfliktust. Felfogása szerint a gyereknek jogai vannak elsősorban és nem pedig kötelezettségei.

3)      Mérvadó (autoritatív) szülő: gyerekközpontú és követelő is egyben. Elvárja, hogy a gyerek betartsa az otthoni szabályokat, de azokat nem tekinti szentnek, és hajlik az alkura is. Józan keretek között nagy szabadságot biztosít a gyerek számára, de ha kell, akkor szigorú a gyerek optimális fejlődése érdekében. Magas mércét állít és ezt minden esetben be is tartja, ha kell, néha fizikai büntetés árán is. Szerinte a gyereknek és a szülőnek is vannak jogai és kötelezettségei. Az ilyen szellemben nevelt gyerekeknek lehetőségük van felfedezni a környezetüket, és megszerezni a kellő kompetenciát.

- sem a melegség, sem a kontroll önmagában nem jár kedvező következményekkel. A kontroll hiánya, a túlzott engedékenység éretlen viselkedéshez vezet, nem alakul ki a felelősségtudat. A túlzott kontroll viszont a személyiség sérülését eredményezi. A kettő optimális és harmonikus kombinációja az, ami a sikeres és egészséges szocializációhoz vezet.

- az autoritatív szülői stílus pozitív következményei a serdülőkor idején is megfigyelhetőek. A gyerek igényeire válaszoló és ésszerű kontrollt gyakorló szülői bánásmód jelentős szerepet játszott a kompetencia fejlődésében. Ez a hatás különösen fiúk esetében volt megfigyelhető. Azt is tapasztalta, hogy ez a szülői stílus negatív hatásai hosszabban tartó hatást eredményeztek fiúknál, mint lányoknál.

- az autoritariánus családban felnövekvő fiúk általában az intellektuális és iskolai teljesítmény alacsonyabb szintjét mutatták, barátságtalanabbak és kevésbé kezdeményezőek voltak társaiknál, és az önértékelésükben is zavarok mutatkoztak.

Mccoby és Martin komplex modellje

- a Becker és Baumrind modell elemeit ötvözik. Baumrind modelljét kiegészítették a Beckeri 2 dimenzióval és így létrehozva egy negyedik típusú szülői stílust is, mely az elhanyagoló, nem involvált szülőket jellemzi.

 

 

 

Korlátozó, követelő, ellenőrző

Engedékeny, nem követelő, alacsony kontrolltörekvés

Gyerekközpontú, válaszolókész, elfogadó

Autoritatív (mérvadó), magas szintű kétirányú kommunikáció, kölcsönösség

Elkényeztető

Szülőközpontú, elutasító, nem válaszoló

Hatalom-hangsúlyozó autoriter

Nem involvált, elhanyagoló, közömbös

 

- a nem involvált, elhanyagoló stílussal rendelkező szülők mindent megtesznek, hogy minimálisra csökkentsék a gyereknevelésre fordított időt és energiát. Ők azok, akik általában nem tudják, hogy hol van, kivel van, és mit tesz éppen a gyerek. Ilyen magatartást nagyobb arányban tapasztalnak például depresszióval küzdő anyák vagy válás következtében.

- feltételezik, hogy az anya és más szocializációs ágensek ösztönzései a velük kapcsolatban átélt gondoskodás, törődés révén pozitív érzelmi értékűekké válnak. A gyerek késztetést érez ara, hogy megismételje a gondoskodó modell viselkedését, megjutalmazva ezzel önmagát azzal a pozitív értékkel, mely eredendően a felnőtt gondoskodó magatartásához kapcsolódik. Különösen azokban az esetekben van ez így, amikor az érzelemteli jelenlét hiányzik, vagy ennek a jeleit a gondoskodó felnőtt visszavonja.

- az érzelemteli kapcsolat hiánya megakadályozza azt, hogy a sokféle társas hatáshoz pozitív vagy negatív minősítések társuljanak.

- a korai gondoskodás hiánya erőtlen, laza gondoskodást eredményezhet a szülőhöz, mint szociális modellhez, és ez csökkenti a gyerek arra irányuló késztetéseit, hogy átvegye a gondozók viselkedését, azaz a kognitív kontrollt.

- ha a szülő vagy nevelő érzelmileg elutasító, akkor és indokolatlanul sokat büntet, akkor szinte nincsen eszköze a pozitív megerősítés számára.

A CSALÁDTAGOK ÉS MÁSOK SZEREPE A GYEREK NEVELÉSÉBEN

Az anya szerepe

Az anyaság biológiai és kulturális determinánsai

- alig létezik olyan kultúra, ahol ne a nők foglalkoznának a legtöbbet a gyerek nevelésével. Mind az etológia, mind a kultúrtörténet különleges szerepet tulajdonít az anyaságnak.

- Freud az apai szerepnek tulajdonított jelentősséget a nevelésben.

- Ferenczi Sándor úgy véli, hogy a pszichológiai fejlődés szempontjából sem közömbös, hogy az anya és gyereke a terhesség során fizikailag és testileg is összetartozik.

- Bálint Alice az anya különleges szerepét „archaikus szeretetnek” nevezi. Az anya és a gyerek kapcsolata más, formálisan kevésbé szabályozható, mint az apa és a gyerek kapcsolata. Ebben nagy szerepet játszik a csecsemő tehetetlensége és az ebből fakadó ragaszkodás az anyához, melyet érzelmileg egy ún. naiv egoizmus jellemez (a gyerek nem különíti el saját szempontjait az anyáétól, az anya pedig szintén a saját részének érzi a gyereket). Bálint Alice az anyai és gyereki ösztöncélok egymásrautaltságáról beszél, melynek következtében, ami az egyiknek jó, az a másiknak is. Ahogyan a gyerek nő, az ösztönös anyaságot fel kell, hogy váltsa a kulturális anyaság. Úgy véli, hogy a leválást mindig az anya kezdeményezi, például újabb gyerek születése miatt. A szeretet ekkor alakul át archaikus érzelemből ún. szociális szeretetté, mely a másik fél különálló lényként való kezelését jelenti.

- Margaret Mahler (1963): szerinte az anya és a gyerek kapcsolata kezdetben igen szoros, ún. „duálunió” jellegű. Alapfeltétele, hogy a pszichológiai születés nem esik egybe a valódi születéssel. A valódi születés azzal jön létre, hogy a gyerek megéli elkülönült önmagát. A szelf formálódásában fontos az anyával való szoros összetartozás.

- Hermann (1984): felfedezése a fogó- és átkarolóreflex funkciójával kapcsoltban. Megállapította, hogy a 2 reflex az anyába való kapaszkodást szolgálta, azokban az esetekben, amikor a majomanya a helyváltoztatás miatt nem tudta fogni a kölykét. Feltételezte, hogy a megkapaszkodás nemcsak reflex, hanem a pszichológiai mechanizmusok szintjén is létezik.

- Hermann Mahlerhez hasonlóan úgy véli, hogy a gyerek és az anya összetartozása duálunióként értelmezhető, míg Bálint archaikus vagy passzív tárgyszeretetnek nevezi a gyerek anya iránti szükségletét. A tárgyszeretet itt nem az élettelen tárgyra utal, hanem arra, hogy a gyerek ösztönkésztetései nem zárkóznak nárcisztikusan önmagába, hanem voltaképpen személyre irányulnak. Veleszületett késztetéssel rendelkezik, hogy kapcsolódjon környezete szerető tagjaihoz.

- Winnicot (1965): rendkívüli jelentősséget tulajdonított az anyák viselkedésének a gyerek lelki is fizikai jólléte szempontjából. Kevésbé tartotta fontosnak az ösztönöket, mint Freud, és nem fogadta el a duálunió Mahler-féle elméletét sem, ezzel szemben fontosnak tartotta az anyán tudatos viselkedését. Úgy véli, hogy az anyák többsége önmagától is „elég jó anya”. Álláspontja szerint a részben belső motívumok, részben a hagyományok és feladatok által szabályozott anyai viselkedés megfelelő hátteret jelent ahhoz, hogy a gyerek egészségesen nevelkedjen. Kiemeli az anyák tükrözőfunkcióját: szerinte az a tény, ahogyan az anya megérti és értelmezi a gyerek álláspontját, hozzásegíti a gyerek szelfje kialakulásához. A korai gondozás jelentőssége abban áll, hogy ez jelenti a gyerek számára, hogy az anya valóban szereti őt.

- feltehetőleg szerepet játszik az anyai érzelmek mozgósításában, amikor az anya először magához szorítja a csecsemőjét. A megfelelő anyai viselkedés részben igen korán tanult, az anya nevelkedése során elsajátított érzelmi ragálásmódok és kötődési képességek összessége. Család nélkül, intézetben nevelkedett lányok esetében megfigyelhető, hogy kortársainál fiatalabb korban szülnek, és sokkal több problémával küzdenek meg a gyerek nevelése során.

Az anyai viselkedés empirikus vizsgálata

- Rubin (1984) álláspontja szerint az anyai viselkedés nem programozott, hanem spontán alakul ki a gyerek viselkedésére adott reakciók nyomán. Fontosnak tartja a terhesség alatt zajló fizikai felkészülési folyamatot, és ebben szerepet játszik, hogy a terhesség során fizikai valójában a gyerek csak az anya számára létezik. A gyerekhez való kötődés már a terhesség során kialakul.

- Mercer (1986) hangsúlyozza, hogy az anyai „ráhangolódásban” kognitív és affektív elemek is szerepet játszhatnak. Az anyaságra való felkészülés nem lineáris, hanem ciklikus. Fantáziabeli szerepjátékok során jön létre az anyai identitás. Az anya életkora fontos szerepet játszik az identitás kialakulásában, hiszen a tizenéves anyák pszichológiailag jóval kevésbé tudtak a gyerekre figyelni, mint az érettebb korúak. A 20-30 év közötti időszakot tartotta a legideálisabb kornak az anyaságra. A 30 évnél idősebb anyáknál a motiváltság gyakran erősebb.

- Belsky (1989) azt találta, hogy minél idősebb az anya első gyereke születésekor, annál szenzitívebb és annál pozitívebben beszél a gyerek sajátosságairól. Ezzel szemben a tizenéves anyák nemcsak irreális elvárásokat támasztottak, hanem válaszkézségük is jóval gyengébb volt a gyerek igényei iránt.

Az anyai elégedettség és az anyai érzések vizsgálata: (GRAT, FAB)

- az anyai érzések függenek a gyerek életkorától (általában 4 hónapos kor körül a legerősebbek). A gyerek életkorával egyenes arányban nőtt az anyák kompetenciaérzése saját szerepükkel kapcsolatban (a leggyorsabban a legidősebb anyák kompetenciája nőtt). Az anyák többségénél felfedezhető volt némi szerepfeszültség, ennek mértéke attól függött, hogyan fogadták a családtagok a gyerek érkezését.

- Barnard és Martell (1995) kiemelik, hogy az anyaság komplex és sokat követelő szerep. Ezen szerep ellátásában azoknak volt nehézsége, akik:

Ø      Magukról sem voltak képesek gondoskodni

Ø      Nagyon tájékozatlanok, és gyenge értelmi képességgel rendelkeznek

Ø      Kezelhetetlen stressz elszenvedői

Ø      Súlyos pszichológiai problémákkal küzdők

- a gyerek szocioemocionális fejlődése nagymértékben függ az anyától, elsősorban 2 területen:

Ø      A viselkedés előrelátása

Ø      A szociális válaszkézség

Ø      A gyerek jeleinek értelmezése

- az anyai szerepek feloszthatóak:

Ø      A gyerekre való figyelés, vigyázás (monitoring)

Ø      Interakciók területe

- a gyerekre való odafigyelés jellegzetes anyai reakció (20 másodpercenként rátekint a gyerekre). E során az anyai megtanulja értelmezni a gyerek vizuális és vokális reakcióit. A monitoring fokozatosan gyengül, ahogyan a gyerek idősebb lesz és önálló. Az odafigyelés hiányosság zavarokat okozhat a kapcsolatukban.

- az anyák viselkedését nagymértékben befolyásolják a gyerek jelei. A könnyen kezelhető csecsemő pozitív visszajelzései növelik az anya kedvét és aktivitását a gyerekkel való foglalkozásban. Ha azonban a gyerek nyűgös és kevésbé reagál az anya kezdeményezéseire, akkor ezzel megzavarhatja a kölcsönös pozitív kapcsolat létrejöttét. Az anyák túlnyomó többsége ezekben az esetekben is ellátja a csecsemőt, de előfordul, hogy lényegesen kevesebb interakciót kezdeményeznek velük.

- már eredmények szerint (Csehszlovákia) azok a csecsemők, akik azért jöttek a világra, mert anyjuknak nem engedélyezték az abortuszt, az életük első 9 évében gyakrabban lettek betegek, viselkedési problémával küzdöttek, és később rosszabb eredményeket értek el az iskolában, mint társaik.

- a megfelelő válaszkézséggel rendelkező anyákkal jobban együttműködnek a gyerekek.

Az elsődleges kötődés kutatásának három évtizede

Mary Ainsworth: „idegen helyzet” kísérlet

- az anyai viselkedésnek a kötődésre gyakorolt hatását tervezték felismerni.

- a kísérletben részt vevő anyák egy játszószobában rövid időre egyedül hagyták 1 év körüli gyereküket egy, a gyerek számára ismeretlen személlyel. Az anya visszatérésekor megfigyelték a gyerek viselkedését, majd a reakciók alapján 3 csoportra osztották őket. Biztosan kötődőnek minősítette a gyerekek 65 %-át, bizonytalan-elkerülőnek 20%-ukat, és elutasító-elkerülőnek nevezte 10-15%-ukat.

- Thompson arra hívja fel a figyelmet, hogy ezen kutatás alapján nem bizonyítható, hogy a kísérletben talált kötődési minták kapcsolatban állnának az anya és a gyerek viszonyának meghatározóival. Kifogásolható, hogy a kísérleti helyzet egy 22 percig tartó megfigyelés volt, a gyerek számára ismeretlen feltételek között. Szintén kifogásolható, hogy a kísérletben soha nem vizsgálták a felnőttek viselkedését, csak a gyerekekét.

- az anyai szenzitivitás és a gyerek idegen helyzetben megfigyelhető viselkedése között csupán a kutatások egy része talált igen gyenge összefüggéseket.

- Bernard és Martell arra hívja fel a figyelmet, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű családok 24-36 hónapos csecsemői között még a leginkább veszélyeztetett csoportban is magasabb intelligenciával rendelkeztek, és jobban fejlődtek azok, akiknek az anyához való kötődése biztonságos volt.

- a kísérlettel szembeni aggály, hogy az elsődleges kötődést egy alkalmi viselkedéssel azonosítja. Emiatt Bronfenbrenner bírálta a kísérletet. Egy olyan bonyolult viselkedésegyüttes, mint az anya és a gyerek kapcsolata, nem operacionalizálható. Ismerni kell a viselkedés értelmét. Sokkal valószínűbben fognak az első éveiket szeretetlen és személytelen légkörben töltő gyerekek később személyiség- és beilleszkedési problémákkal küzdeni, mint azok, akiket szerető családtagok vesznek körül.

- Fleming és Orpen (1986): különböző anyai stílusokat találtak. Voltak, akik sokszor ringatták, szeretgették a kisbabát, azonnal felvették, ha sírt, de kevesebbet beszéltek hozzá. Másoknál ritkább volt a testi kontaktus, de gyakran énekeltek és mosolyogtak a csecsemőre. A harmadik típus mindent elkövetett, hogy biztosítsa a gyerek számára az egészséges és jóllét feltételeit, de nem volt érzékeny a gyerek hívójeleire, vagy nem odaillő módon válaszolt.

- MacDonald egy újabb dimenzióra hívta fel a figyelmet. Szerinte az emberi kapcsolatokat a melegség különbözteti meg a főemlősök egymás közti kapcsolatától. A melegség megkülönböztetendő a primer kötődéstől is, hiszen több olyan kultúra ismeretes, melyben a primer kötődés feltételei megvoltak, de az anya tartózkodott az érzelem kinyilvánítástól.

Az anyaság feminista interpretációi

- az anyaság politikai-ideológiai mozgalmak középpontjába került

- a nemi szerepek társadalmi meghatározottságát hangsúlyozó irányzat a férfi-női kapcsolatot kizárólag alá-fölé rendeltségi kapcsolatként hajlandó tekintetbe venni

- Chodorow szerint az anyai viselkedés nem nőspecifikus. Az anyai szerep teljes mértékben szociálisan tanult, így a férfiak éppúgy elsajátíthatják, mint a nők. A fiúkat és a lányokat általában az anyjuk gondozza csecsemőkorában, így ő képezi számukra az első erotikus tárgyat (Freud alapján). Ennek ellenére a fiúk kapcsolata az anyával megtörik, és az apával azonosul. Ezért énhatáraik jobban kialakulnak, mint a lányoknak, viszont a lányok énje flexibilisebb marad. A fiúk ezért előnyben részesítik a tárgyak világát, míg a lányok az intimitást és az emberi kapcsolatokat. Szerinte ezt a láncolatot csak akkor lehetne megszakítani, ha széles körben elterjedt lenn, hogy az apák gondozzák a csecsemőket.

- Badinter: igyekszik alátámasztani, hogy az anyai szeretet természetes volta csak mítosz, hiszen az anyák csak a társadalmi nyomás hatásaira nevelnek gyereket, és a valóságban, a legjobb esetben is csupán közömbösek voltak irántuk. Úgy véli, hogy az anyaság csak terhes dolog, és azzal példálózik, hogy a jómódú anyák is keveset töltöttek a gyerekükkel.

- szélsőséges feminista irányzatok az anyai szerepet a biológiai rabság beteljesülésének tekintik, olyannak, amely akadály a nők felszabadításában.

- Firestone: az anyaság teljes felszámolását tartják követendő társadalmi célnak.

- Kate Miller: a gyereket kizárólag szakembernek kellene tanítania („bébifarm”).

Az anyai nevelés fontossága

- az örökbe fogadott gyerekek esetében az anya intelligenciája azonos mértékben hasonlít a gyerekére, akár saját, akár örökbefogadott gyerekről van szó, a nevelőapáé viszont magasabb szinten korrelál a vér szerinti gyerekével, mint ha csak nevelte. Ugyancsak nagyobb eséllyel lesz a gyerek értelmi fogyatékos, vagy elmebeteg, ha az anya is ilyen. Mindez arra utal, hogy az anyai interakcióknak fontosabb szerepük van a gyerek értelmi fejlődésében, mint az apainak.

- Schaffer és Brody (1981) azt vizsgálták, hogy bizonyos anyai fegyelmezési technikák hogyan függnek össze a gyerek erkölcsi viselkedésével. Öt kategóriát vizsgáltak: bűntudat, az erkölcsi érvek érettsége, ellenállás a kísértésnek, a kihágás bevallása és az altruista késztetések. Az eredmények azt mutatták, hogy a hatalmi fellépés vagy negatívan korrelál vagy nem függött össze a gyerek előbbi kategóriákban mutatott erkölcsi érettségével. Az indoklást és a magyarázatot alkalmazó technikák minden kategóriában tanúsított érett viselkedéssel magas szinten függtek össze. Az anyai melegség is hatással volt a gyerek erkölcsi fejlődésére. Az apák kevesebb időt töltenek a gyerekkel (napi 3,2 órát), mint az anyák (napi 9 órát). Az anyák többször reagálnak a gyerek megnyilvánulásaira. Az apák éppen annyira alkalmasak a gyerek gondozására, mint az anyák, csak lényegesen kevesebb időt töltenek el velük, még akkor is, ha otthon vannak.

- a gyerek születése után számos olyan jellegű feszültség keletkezik a házasfelek között, melyek elbátortalanítják az apát a gyerekkel való foglalkozástól. A nők nem merik átengedni a feladataikat az apáknak, és bűntudatot éreznek, ha nem töltenek elég időt a gyerekkel.

- az anyáknál dominál a támogató attitűd, míg az apák stimuláló szerepet játszanak. Az anyák többször fogják meg és többet beszélnek a lánycsecsemőjükhöz.

- az apák negatívabban reagálnak, ha gyerekük nem a nemének megfelelő játékkal játszanak.

- Heterington (1965): azt vizsgálta, hogyan hat a gyerekek nemi azonosulására az anyai dominancia. 4-11 éves gyerekeknek azt a feladatot adta, hogy egy nem nélküli baba helyett válasszanak egyértelmű nemi hivatkozású ruhadarabokat. A domináns anyák fiai kevésbé választottak fiús tárgyakat, mint a domináns apáké, és inkább azonosultak apjukkal, mint anyjukkal. A lányok azonosulását nem befolyásolta az anya domináns szerepe.

Anyai munkavállalás

- minden korban az anyák, ha tehették, igyekeztek megosztani másokkal a gyereknevelést

- női munkavállalás a megélhetés miatt

- az anya munkavállalása akkor okoz feszültséget az apák és fiúk viszonyában, ha a család alacsony jövedelmű

- azok az anyák, akik szerették a munkájukat, több érzelmet fejeztek ki, és kevesebb fegyelmezési technikát alkalmaztak a gyerekkel szemben, mint a nem dolgozó anyák.

- ha mindkét fél dolgozott, magasabb elvárásaik voltak a gyerekkel szemben, és ez pozitív hatással volt a gyerek fejlődésére.

- a magasabb társadalmi státuszú szülők inkább kezelik egyenrangúként a gyerekeket

- a középosztálybeli szülők gyerekcentrikusak, míg az alacsony státuszúak inkább szülőcentrikusak

- alacsonyabb státuszú anyák: kevesebb önállóságot biztosítanak a gyereknek, támogatják a konformista viselkedést.

- középosztálybeli anyák: nevelési módszereik közelebb álltak az általuk az általuk képviselt nevelési elvekhez.

Az apák szerepe a gyereknevelésben

- kevés adat arra vonatkozóan, hogy milyen szerepet játszottak az apák a gyerekük nevelésében (a XX. század második feléig)

- napjainkban szerepük átértékelődik

- kiemelkedő teljesítményt felmutató nők élettörténetében gyakori az apa irányítási dominanciája

- az apa munkavégzése miatti távolléte családjától

- az apáknak a megfelelő apai modell megtalálása

- „apás szülés”

- a nők fokozódó egyenjogúsága és munkába állása

- apákhoz való ragaszkodás mértéke

- az apák érzelmi támogatása

- újszülöttek esetében az apák éppen olyan kompetensen látták el a csecsemőt, mint az anyák

- az apákkal való játék hozzásegíti a gyereket abban, hogy megtanulja a saját érzelmeit szabályozni interakciós helyzetekben, és tapasztalatot szerezzen mások emocionális jelzéseinek felismerésében.

- jelentős különbséget tesznek a fiaikkal és lányaikkal folytatott interakcióikban

A testvérek szerepe a szocializációban

- a modernizáció előtt a kisgyerekekre gyakran a nagyobb testvérek vigyáztak. A mai világban a testvérek ritkán kapnak ilyen feladatot.

- Judy Dunn (1988): arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyerekek több időt töltenek testvéreik társaságában, mint a szülőkében.

- a sokgyerekes családokban kevés figyelem az egyénekre

- a család nagyságának növekedésével több szerep jut az apának, egyre nő a befolyása

- a jóval idősebb testvéreknek csaknem ugyanakkora tekintélye lehet, mint a szülőknek

- az idősebb gyereknek megpróbáltatás a testvér születése. A kisebb gyerek születése leköti az anya figyelmét, így csökken a többi gyerekkel folytatott interakció mennyisége, ezért mindez feszültség forrása lehet az anya és a többi gyerek között. Az apa szoros kapcsolata kompenzálhatja őt.

- a páros testvérhelyzet rivalizálásra késztet

- testvérféltékenység

- a testvérviszonyok nem függnek a szülő és a gyerek kapcsolatától

- a konfliktusok gyakoribbak, ha az anyai figyelem nem volt megfelelő mértékű, vagy ha túlságosan gyakran fordult hatalmi eszközökhöz

- az azonos nemű és korban közelebb álló gyerekek keményebben rivalizálnak. Az ikrek rendkívül szoros kapcsolatban vannak.

- a féltékenység ritkán szokott nyílt agressziót ölteni, amíg a testvér egészen kicsi. A csecsemő látványa gyengeséget vált ki az idősebbekből. A féltékenység első jelei abban nyilvánulnak meg, hogy az idősebb gyerek nehezebben kezelhetővé válik. Az agresszív reakciók első jelei abban az időben jelentkeznek, amikor a fiatalabb gyerek eléri a 8-12 hónapos kort.

- azonos nemű testvéreknél több a pozitív interakció. Ez azzal is összefügg, hogy az anya jóval többet játszik fiatal gyerekével, mint az idősebbel, ha az más nemű.

- a rivalizáció akkor sem csökken, ha az anya kárpótolni igyekszik idősebb gyerekét

- nagymértékben rontotta a testvérek viszonyát, ha az anya állandóan csak az egyik gyereket vigasztalta

- a testvérek egymással gyakrabban verekszenek, mint más gyerekekkel. A testvérek közötti interakciók mindig jelentősebb intenzitással zajlanak, mint a kortársakkal.

- az anyák oldottabban a másodszülött gyerekükkel, és kevesebb figyelmet szentelnek a gondozás részleteire. Ennek hatására a gyerek többet enged meg magának, ezért az idősebbek gyakran sértve érzik magukat az egyenlőtlenségek miatt, bár a tapasztalatok szerint az anya több időt tölt el így is az idősebb gyerekkel.

- Samuels: a gyerek jóval messzebb merészkedik anyjától, ha a testvér is jelen van.

- a nagyobb testvérek gyakran válnak azonosulási mintává, különösen a korai időszakban (12-20 hónapos korban).

- a testvérek igyekeznek az olyan tulajdonságaikat kidomborítani, ami a másiktól megkülönbözteti. A különbségek hangsúlyozása annál nagyobb, minél nagyobb a hasonlóság.

- három gyerek esteében a középső okozza a legtöbb gondot és neki a legnehezebb a helyzete

- az idősebb gyerek sok mindenre meg is tanítja a fiatalabbat. Kutatások szerint jobb eredményt érnek el az iskolában azok a gyerekek, akiknek volt alkalmuk fiatalabb testvérüket tanítani. Azoknál a gyerekeknél, akiknek volt fiatalabb testvérük, magasabb intelligencia-pontszámot találtak, mint azoknál, akiknek nem.

- Adler (1990): először foglalkozott a testvérsorban elfoglalt helyzet és a személyiségformálás összefüggésével. A gyerekek születési sorrendje befolyásolja a helyzetüket a családban. A legidősebb gyerek személyisége különbözik a középső, ill. a legkisebb gyerekétől. Az elsőszülött a család figyelmének középpontjában áll, míg a fiatalabb meg nem születik. Ekkor a kivételezett helyzet megszűnik, és osztoznia kell a szülei szeretetén, így elbizonytalanodhat. Szerinte a neurotikusak, a bűnözők és iszákosok, a perverz egyének között vannak gyakran vannak elsőszülöttek. A középső gyerekre ambíció jellemző és ki akar mindenáron tűnni a testvérei közül, így hajlamos a lázadásra, de alkalmazkodóbb is. A legkisebb gyerek elkényeztetett, hiszen ő vonja magára a szülők figyelmét.

- Dunn: az idősebb gyerekek hajlamosabbak a támogató, együttműködő magatartásra, melyre a testvérhelyzetük tanította meg őket. A fiatalabbak a célokat kerülő úton, trükkökkel érik el.

- az elsőszülöttek inkább törekszenek teljesítményre, és ők szociálisabbak is. Az elsőszülött férfiaknál gyakran előfordul magatartászavar is, gyanakvóak és agresszívek. A lány elsőszülöttek szociálisabban felelősebben viselkednek és engedelmesebbek.

- sokgyermekes család: a rivalizáció nem olyan éles. A szülők figyelme jobban megoszlik a szűkös anyai források miatt. Az idősebbek átveszik a szülők szerepét. A testvérek között mély ragaszkodás alakul ki. Kialakul az alkalmazkodás kényszere is.

- az ikrek túlságosan szoros kapcsolata lassíthatja a személyiség fejlődését is

Nagyszülők

- családi gazdálkodás esetében a szülők nagyobb szerepet vállalnak a nevelésben, mint városi feltételek között

- az unokák meleg, intenzív érzelmi kapcsolatot ápolnak a nagyszülőkkel

- a nevelésben főleg az anyai nagymamának jut a több szerep

- a szerepvállalásuk függ a kortól és az egészségi állapottól is

- a nagymamák támogatása növeli az anya biztonságát, és nagyobb szabadságot tesz lehetővé

- engedékenyek és diplomatikusak, mediátor szerepet töltenek be a gyerek és a szülők között

A kortársak hatása

- a kortárscsoportokban való részvétel a szocializáció egyik fontos ágense

- a gyerekek az 5-25 év közötti 2 évtizedet oktatási intézményekben, hasonló életkorú gyerekekből álló csoportokban töltik

- 2-3 éves korban kialakulnak a kölcsönös kapcsolatok

- minél többet van egy gyerek kortársai között, annál több alkalma van rá, hogy szociális szerepeit gyakorolja

- iskoláskorban differenciáltabbá válik a személypercepció

- 6-8 éves kortól gyakorolnak hatást a gyerek viselkedésére a kortárscsoportok, és ez a befolyás folyamatosan nő

- valódi barátságok a perpubertás kortól kezdve

- felnőtteket bosszantó csínytevés 8-16 éves kor között

- egyenrangú félként kezelik egymást a kortársak

- elősegítik a szociális kompetencia fejlődését

- támaszt nyújt az én számára

- lehetőséget nyújt az énérvényesítésre

- emocionálisan biztonságot nyújt a fenyegető helyzetben

- teret enged az önállóan választott intimitásnak

- lehetővé teszi az irányítószerep vállalását

- a valakihez való tartozás érzését nyújtja

- társas stimulációt jelez

- bizonyos viselkedésfajtákat megerősítenek, vagy gátolnak

- fokozatosan válnak képessé a nagyobb létszámú csoportokba való integrálódásra

- az agresszív viselkedés átragad a passzívabbakra is

- serdülőkör előtt a barátválasztás az azonos neműekre vonatkozik

- a lányok csoportjai zártak, míg a fiúké nyitottak a befogadásra

- a fiúk gyakran reagálnak pozitívan egy új tag befogadására

- a kortárscsoportok szerepe nő

- a szülőkre hallgatnak a továbbtanulásban, míg a párválasztásban s barátok véleményére adnak