Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jutalmazás, büntetés

2009.01.12

- a pedagógus a hatalmát érzékelteti vele

- pozícionális különbséget tükröz a felnőtt és a gyerek között

- a jutalom elősegíti, hogy a lereagált viselkedés gyakrabban forduljon elő a jövőben

- a büntetés a viselkedésforma csökkenését segíti elő

- függ a gyerek életkorától és a család szerkezetétől, és a temperamentumától

- családi alkupozíció

- az idősebb gyerek már saját magát jutalmazza, vagy bünteti

- a jutalom és az ajándék fogalma nem összekeverendő

- nem a gyerek büntetése, hanem a viselkedésé

- a büntetés 3 típusa:

            - tárgymegvonás (nincs TV)

            - fizikai büntetés: a nevelőt elégíti ki (a legtöbbet vitatott kérdés)

            - énmegvonásos büntetés: a szeretet elvesztésétől való félelem

            - emocionális sérülés mind a 3 esetén

            - harag, ellenszenv a büntető személlyel szemben

            - bosszúhangulat, indulat (sarokba állítás - kirekesztés)

- a hatékony büntetés kritériumai:

            - idői egybeesés: a vétket azonnal kövesse

- a gyereknek fel kell fognia a tett és a büntetés közötti kapcsolatot (érthető magyarázat, következetesség)

- jóvátétel: a viselkedésben, cselekvésben korrigáljon.

- feloldó hatás: nincs hivatkozás a korábbi cselekedetre, mely már büntetve volt korábban. Az egyensúly helyreállt a büntetés után.

- a gyereknek tudnia kell, hogy a szeretet elveszíthetetlen

- annak a hangsúlyozása, hogy a nem gyerekkel van a probléma, hanem a cselekedettel

- revans hangulat (anorexia)

- a jutalmazás területei:

            - a gyerek erkölcsi magatartása

            - szellemi tevékenysége

            - ügyességi tevékenysége

Jutalom:

- a jutalom elmaradása is lehet büntetés

- a mai neveléspszichológia a humanisztikus iskola hatására szélsőségesen büntetésellenes vagy nem létezőnek tekinti a büntetést.

- a jutalomnak és a büntetésnek a motiváló hatása mellett informáló, jelző értéke is van. Így a jutalom tekintetében megkülönböztethető az ösztönző, az értékelő-minősítő és a kontrollként alkalmazott jutalom.

- ösztönző jutalom: rokon a biztatással. Bízunk az illetőben, elhisszük, hogy a teljesítményét siker fogja koronázni. Ilyen jellegű az a jutalom, melyet munka közben, még a cél elérése előtt kap az ember. A félénk, bizonytalan gyerekek sokat profitálnak a megerősítésből. Ha azonban túl gyakran vagy túl korán alkalmazza a tanár, akkor a biztatás értéke és a diák motiváltsága is csökken.

- értékelő-minősítő jutalom: azt jelzi, hogy a belső motívumforrás által „energetizált” cselekvés sikeres, a külvilág tetszéssel, támogatással fogadja. Az osztályzat, a jó teljesítményt követő dicséret nem más, mint minősítés. Ezért egy határig nem tekinthető negatívumnak, ha a gyerekek az osztályzatért tanulnak. A problémák akkor kezdődnek, ha az osztályzatok elszakadnak attól, amit jelezniük kell, a gyerek munkájától, tudásától. Az értékelés, és a minősítő jutalom elmaradása a motiváció csökkenéséhez vezet. A minősítő jutalom is lehet aránytalanul kicsi, következetlen a teljesítményhez képest. Ebben az esetben éppúgy a motiváció csökkenését idézi elő, mint az értékelés elmaradása.

- kontrolláló jutalom: célja, hogy a növelje a jutalmazott pozíciófölényét a jutalmazottal szemben. Az iskolai problémakörrel ilyen kontrolláló jutalom az, ha a szülő úgy próbálja meg biztosítani a gyerek szorgalmát, hogy komoly jutalmat helyez kilátásba vagy a jegyekkel arányos pénzjutalmat ígér. Ez a „megkettőzött jutalom” már nem tölti be a minősítés, értékelés szerepét. A kontrolláló jutalmazásnak egy különlegesen összetett formája, amikor a diák különlegesen jó teljesítményt nyújt és ezért túljutalmazzák. Az iskolák hajlamosak arra, hogy „sztárolják” a jól teljesítő diákokat.

- minél idősebb a gyerek, annál jobban kell tartani a jutalom ellentmondásos következményeitől

Büntetés:

- egyértelmű legyen, hogy mire vonatkozik, és miért, és intenzitását tekintve se legyen aránytalan

- következetes és kiszámítható legyen

- ha a normaszegés időnként büntetést von maga után, máskor pedig nem, akkor azok az alkalmak, amikor a büntetés elmarad, jutalomértékűek.

- ha a büntetés ismétlődően nem következetes, a gyerek számára nem válik világossá, minek is a következménye. Ilyen esetben lehetetlenné válik a reális oktulajdonítás, és a rosszállás könnyen a büntetés teljes semmibevételéhez vagy az ún. „tanult tehetetlenséghez” vezet.

- a túl szigorú büntetések a gátlások generalizálódását, önbizalomhiányt okozhatnak.

- a büntetés hatékonysága nagymértékben függ attól, milyen viszonyban van a gyerek azzal, akit büntet. A büntetés csak akkor hatékony, ha olyan valaki gyakorolja, akit a gyerek szeret és elfogad.

- büntetés csak akkor alkalmazható, ha a normaszegés szándékos volt, és az általa okozott eszmei vagy fizikai kár belátható. Ha a büntetéshez megfelelő magyarázatot fűznek, akkor az két oldalról is növeli a gyerek biztonságát. Egyrészt pontosan informálja tettei következményeiről, másrészt hozzásegíti, hogy a kihágás miatt érzett szorongás magához a kihágáshoz kapcsolódjon. A magyarázat nem büntetőtechnika, hanem felhívja a figyelmet az okozott kárra, hozzásegíti a gyereket, hogy beleképzelje magát az áldozat szerepébe. Hozzájárul az énkép javulásához, ha a magyarázat segítségével rá lehet venni a gyereket, hogy hozza helyre az okozott kárt.

- különösen káros hatású, ha a gyereket olyasmivel büntetik, amit nem szándékosan követett el

Schwieso és Hastings vizsgálata (1987)

- arra keresték a választ, hogyan alkalmazzák a tanárok a dicséretet, ill. a helytelenítést az órai munka során. Abból indultak ki, hogy a tanárok nem alkalmazzák eléggé a dicséretet

- az alsóbb osztályokban a verbális dicséret gyakoribb, mint a szidás, míg később megfordul a helyzet. A dicséret a tanulmányi munkára vonatkozik, míg a szidás a szociális területekre. A fiúk több dicséretet és szidást is kapnak.