Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az intézmények szerepe a nevelésben

2009.01.12

Bölcsőde:

- a mai bölcsőde, óvoda előtt már sok évszázaddal korábban léteztek a gyerekek megőrzésére szolgáló közösségi intézmények. A mai formájának létrejötte az ipari forradalomhoz és a női munkavállaláshoz köthető.

- az első bölcsőde megnyitását Francois Marbeu nevéhez fűződik, és a XIX. század ’40-es éveihez

- a GYED és a GYES csökkentette a bölcsődébe járó gyerekek arányát a ’80-as években

- a mai higiéniás és orvosi ismeretek lehetővé teszik az egészen kicsi csecsemők csoportos gondozását.

- minden jel arra utal, hogy a szeparáció elsősorban akkor ártalmas a gyerek számára, ha nem találkozik napi rendszerességgel az anyával, vagy ha az anya érzelmileg és fizikailag elhanyagolja.

- az intézményes gondozás alsó életkori határa 9-12 hónap. 1 éves kor után a bölcsődébe járatás kevésbé kockázatos, és 1,5-2 éves kortól egyenesen javasolt.

- Clapp: kiemeli, hogy a csoport nagysága a csecsemőknél legfeljebb 6-8 fő, a kisdedeknél 12 fő.  

- tágas térre, biztonságos, életkornak megfelelő helyiségre és játékokra van szükség

- a bölcsődék a társadalmi hátrányt elszenvedők esetében komoly szociális funkciója van, hiszen sorsdöntő lehet, ha az első életéveket megfelelő környezeti feltételek között tölti.

- a csecsemőknél 3, a kisdedeknél 5 gyerekre jusson 1-1 gondozó. Lehetőleg az évek során ugyanazok a gondozónők legyenek végig.

- a beszéd kialakulásának kora ez, így a gondozóknak fontos, hogy megfelelően kommunikáljanak a gyerekkel

- fent kell tartani a személyesség légkörét. Türelem, kedvesség, barátságosság.

- kiemelten fontos, hogy a gondozók ne éreztessék a gyerekekkel saját szimpátiájukat vagy averziójukat

- ismétlődő napirend, melynek ismétlődése biztonságot ad a gyereknek

- alapvető szokások (öltözködés, tisztálkodás), elemi korlátok kialakítása

- megszokják a másokhoz való alkalmazkodást és az együttműködés elemi szabályait

- „beszoktatás”: fokozatosan tölt el a bölcsődében egyre több időt

Alternatív megoldások:

- azokban az országokban, ahol nincs intézményesen megszervezve a hatósági ellenőrzés alatt álló csecsemő- és kisgyerekgondozás, olyan megoldások születnek, amelyek nem biztosítják a gyerek fejlődését megfelelően

- USA, Anglia: „au-pair” lányok

Óvoda:

- a 3 éves kor után a megfelelő intézményi nevelés nemcsak nem ártalmas a gyerek számára, hanem a családi gondozásnál jobban megfelel a gyerek életkori igényeinek.

- a 3 évnél idősebb gyerekeknek nem okoz gondot, hogy a szülőkön kívül más felnőttekkel is kapcsolatot teremtsenek.

- az 1. óvodát 1816-ban Robert Owen létesítette „kis gyermekiskola” néven Angliában

- a VH után terjedtek el (népóvodák)

- Vekerdy Tamás megállapította 1998-ban, hogy aqz óvodák a közoktatás legjobb intézményei

Hermann Alice óvodapedagógiája:

- pszichológiai hitvallása, hogy a nevelés a jövőnek szól

- óvja a szülőket és a pedagógusokat a vakfegyelem erőltetésétől. Szükség van arra, hogy az óvodai életnek áttekinthető szerkezete legyen, amit a gyerekek jól ismernek. A fejlődést elősegíti, ha a gyerek tudja, hogy évente nagyobb csoportba kerül, és ismeri az ezzel járó lehetőségeket.

- az óvodai tevékenységnek mindig a gyerekből kell kiindulnia

- híve a közösségi nevelésnek, de hangsúlyozza, hogy az egyéni és a közösségi nevelés kiegészíti egymást

- az óvónőnek törekednie kell arra, hogy a gyerekek ne sajátítsák ki a játékokat, de nem szabad túl nagy eréllyel beavatkozni, és rá kell vezetni a gyerekeket a közös játék örömeire.

- közösen gondoskodjanak a rendről és vegyenek részt az étel felszolgálásában, együtt díszítsenek

- lehetőleg ugyanaz az óvónő vigye végig a gyereket az évek során

- ő javasolta, hogy a kis- és középső csoportban a részvétel nem kötelező

- nehezen értik meg a gyerekek, hogy az óvodai játékok nem az övék, ezért alakulnak ki a lopások, melyeket nem szabad erkölcsi tettnek felfogni

Az óvodai nevelés mai problémái:

- a mai óvodai élet egyre kevésbé felel meg az adott életkori sajátosságoknak

- az 1993-as közoktatási törvény lehetővé teszik az óvodák számára, hogy a központi alapprogram helyett helyi programokat készítsenek. Ebben már nem jelenik meg az óvoda iskola-előkészítő funkciója. A kevés gyerek miatt az óvodák versenyeznek a gyerekekért, így egyre több olyan pont kerül be a helyi programokba, melyek nem felelnek meg a gyerek életkori sajátosságainak. A „fejlesztés” lett a jelszó.

- a 2003-as közoktatási törvény leszögezi, hogy „iskoláskori törekvések nem nehezedhetnek az óvodára”. Az iskolai felkészítésnek azonban fontos szerepe van azoknak a gyerekeknek, akiknek a családja nem képes megfelelő hátteret biztosítani.

- a csoportosítás indokolt, mivel jelentős fizikai és értelmi különbségek vannak a 3 és a 6 éves gyerekek között. A fejlődésnek meg van a sajátos üteme, és a gyerek nem fejlődik jobban attól, ha korának nem megfelelő csoportba kerül.

Iskola:

- csak a modernizáció után, az általános tankötelezettség bevezetése váltak tömegintézménnyé

- minden ember fejlődésének meghatározó színtere

- Németh megkülönbözteti az iskola társadalmi és pedagógiai funkcióját. A társadalmi közé tartozik az adott kultúra, az elvárt tudásanyag és értékek továbbadása és őrzése. A pedagógiai funkciók közé tartozik a tanulók tudására és személyiségére gyakorolt fejlesztő hatás, a felnőtt élethez szükséges tudás átadása. Az iskolának az egyéniség- és személyiségformáló tevékenységét összhangba kell hoznia a követelményekkel, hogy elősegítse az egyén betagolódását az adott szociokultúrális feltételek közé.

- az iskola mint normatív intézmény alapvetően különbözik a modern család által kialakított intim, informális, egyénre szabott feltételrendszertől. A modern társadalmakban a felnevelkedés során elsajátítandó tudásnak jelentős része olyan formális ismeret, melyet szakszerűen aligha tudna a család közvetíteni.

- a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan éljen a felnőtt társadalomban, és hogyan működjön együtt más emberekkel.

- megszűnik a családi nevelés kizárólagossága, az iskola kontrolláló funkciót gyakorol a szülői bánásmód felett

- létrejön az ifjúsági szubkultúra. Az iskolába járás azt is jelenti, hogy a gyerekek a kortársaik körében tölti idejük nagy részét. Az iskola tehát megpecsételte a gyerekek és a felnőttek közötti különbséget, a gyerekkor különleges szerepét, és intézményesítette a gyerekkor egyes szakaszait.

- az iskola komplex hatást gyakorol az egyéni gondolkodásra, az intelligenciára, és a tudás új lehetőségeket biztosít a társadalmi felemelkedéshez.

- az iskolai oktatás csoportokban, osztályokban folyik. Mérlegelni kell, hogy kik kerüljenek egy osztályon belül.

- a koedukáció hívei biztosra vették, hogy az együttes nevelés elősegíti a nemi sztereotípiák csökkentését, és pozitív hatást gyakorol mindkét nem viselkedésére, mely szerint a fiúk agresszivitása csökkeni fog, míg a lányok politikai és gazdasági emancipációjához hozzájárul. Hazánkban a koedukáció bevezetése óta a fiúk tanulmányi teljesítménye romlott, és a felsőoktatásba is növekvő arányban kerülnek be lányok.

- a lányok általában konformistábbak és inkább követik a szabályokat, mint a fiúk. Nemcsak azért jutnak előnyhöz, mert rendszeresen tanulnak, hanem azért is, mert a koedukált osztályokban a pedagógusokkal való együttműködés nőies normává válik. A fiúk a prepubertánstól kezdve távolodni kezdenek a női viselkedéstől, és ez a feltevés támasztja alá, hogy a fiúk és a lányok teljesítménybeli különbsége a felső tagozattól kezdve nő.

- az iskolai osztály formális csoport, amely a közös élmények hatására sok tekintetben az informális csoport jellegzetességeit is felölti. A csoport irányítása különleges szakértelmet igényel, és a tanárnak fenn kell tartania saját irányító szerepét (empátia).

 - a tanítás csak akkor lehetséges, ha az osztály tagjai többé-kevésbé követik az iskola és a pedagógus által képviselt célokat.