Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A családi és iskolai agresszió megjelenési formái, a nevelési lehetőségei

2009.01.12

- a definíció szerint akkor minősül agresszívnak a viselkedés, ha nem szolgálja közvetlenül az önfenntartást, és nyilvánvalóan arra irányul, hogy azonos fajú társaknak ártalmat okozzanak

- az agresszivitás valamilyen formája nyilvánvalóan mindenütt jelen van, ahol élőlények élnek

- nem képzelhető el olyan ép idegrendszerrel rendelkező egyén, aki ne volna képes haragudni, amiből ne lehetne erőszakos viselkedést provokálni, ha súlyos sérelem, támadás, frusztráció éri

- vitatható az agresszív viselkedés genetikai eredetét hangsúlyozó álláspont

- szavakban is felléphetünk támadóan, mely burkolt (rejtett) agresszivitás is okozhat sérelmeket, de a legnagyobb társadalmi problémát a nyílt fizikai agresszivitás és a brutalitás megnyilvánulásai okozzák. A szavakkal elkövetett agressziót a támadás ritualizált formájának is tekinthetjük, melyeket inkább elfogadható megnyilvánulásokként tartunk számon.

- az agresszív viselkedés az életkor függvényében változik. Az iskoláskor tájékán a verbális agresszivitás kerül előtérbe.

- a támadó, ellenséges interakciók gerjesztik egymást, és könnyen eszkalálódhatnak, tehát a szóbeli agresszivitás esetleg tettlegességbe megy át.

- impulzív, elsősorban az indulatok levezetését célzó agresszív cselekedetek.

- a célra irányuló agresszív viselkedések feloszthatók hatalomgyakorló és instrumentális agresszióra. Az első esetében az agresszív fél a dominanciát igyekszik megszerezni a másik fél felett, míg a második esetében valamilyen nem személyes cél megszerzésére irányul a támadó viselkedés (vagyontárgy).

- a nem célra irányul agresszió típusa a provokációnyomában kialakuló agresszió

Agresszív viselkedés gyerekeknél:

- a magatartási és beilleszkedési zavarok gyakran öltenek testet agresszív viselkedésben

Wells és Forhead (1986):

- a magatartási zavarokat az agresszivitás jelenléte vagy hiánya alapján rendszerezi:

            - alulszocializált, agresszív: nyílt, támadó viselkedés

- alulszocializált, nem agresszív: a szerepek vagy szabályok be nem tartása (hazugság, vagyon elleni bűncselekmény)

- szocializált, agresszív: egy csoport tagjaiként elkövetett támadó, ártalomokozó viselkedés

- szocializált, nem agresszív: drogfogyasztás, vagy azok a zavarok, melyek a kötelességek nem teljesítésével függnek össze, de elsősorban a gyerekre vannak hatással

- a szocializált – nem szocializált dimenzió azzal kapcsolatos, hogy az elkövető gyerek képes-e bűntudatra és kötődésre. A nem szocializált kihágásokat elkövető gyerekek esetében a kötődés képessége sérült vagy hiányos.

- az agresszív viselkedés általában a pubertás tájékán kezdődik.

Coie és Dodge (1998):

- a 27 éves koruk előtt súlyos bűncselekményeket elkövetők önjelentéseik tanúsága szerint szinte minden esetben agresszívan viselkednek 14-17 éves koruk között.

- a fiúk első életéveiktől gyakrabban viselkednek agresszívan, mint a lányok és gyakrabban válnak agresszivitás áldozatává is, annak ellenére, hogy a mai szülők nem bátorítják a fiúk agresszivitását.

- kriminológiai statisztikák szerint, a nők részvétele az erőszakos cselekedeteivel kapcsolatban várhatóan csökkeni fog a férfiak és a nők közötti különbség.

- „karrierbűnözők”: akiknek az életformájává válik a bűncselekmények elkövetése

- „megjavultak”: a viharos ifjúságok után nem követnek el durva bűncselekményeket.

Az agresszív viselkedés és a nevelés:

- a nevelésnek az egyik legfontosabb törekvése, hogy a gyerekeket megtanítsa az együttműködésre, a konfliktusok megoldásának társadalmilag elfogadott módjaira, az agresszív impulzusok kontrolljára, a nyíltan támadó fellépések kiküszöbölésére.

- az agresszív viselkedés egyik jellegzetes fajtája a szembeszegülő viselkedés. Ez sem kivételesnek, sem kórosnak nem mondható. Ezek a szociális poszt kivívására, az autonómia fokozatos megteremtésére irányuló kísérletek.

- fontos, hogyan reagál a gyerek szófogadatlanságára a szülő. Nem oldja meg a helyzetet, ha a szülő meghátrál, és az sem, ha felül akar kerekedni.

- legfőképp az szolgálja az önkontroll és a megfelelő reagálóképesség kialakulását, ha ezek a helyzetek a józan ész és a hétköznapi realitás szintjén oldódnak meg.

- a másik jellegzetes fajtája az általános agresszív magatartás, mely elsősorban a kortársakkal szembeni támadó, önérvényesítő magatartást jelenti.

- gyakori az ilyen a testvérféltékenység helyzeteiben, vagy akkor ha a gyerek alárendeltnek érzi magát más gyerekkel szemben.

- egy adott életkor után már nem támadjuk meg azt, aki nyilvánvalóan erősebb.

- ha az agresszív viselkedés fennmarad, az általános viselkedésstratégia részévé válik.

- Bandura bebizonyította, hogy az agresszív viselkedés tanulható, és az agresszívan viselkedő felnőttet nagy eséllyel utánozzák a gyerekek. Növeli a gyerek agresszív viselkedését a vele való otthoni bánásmód, az elhanyagolás, a bántalmazás. Ezek a gyerekek közösségbe kerülve a barátságos közeledésre is agresszívan reagálnak.

- Zilmann (1976) arra hívja fel a figyelmet, hogy az agresszív viselkedés elsajátításában fontos szerepet játszik a tanulás.

- Patterson (1982) dinamikai keretbe foglalta a szülő-gyerek kapcsolat és az agresszív viselkedés magyarázatát. Az agresszív magatartás hatalmi stratégia, kölcsönös kényszerítéshez vezet. A legtöbb gyereknél megfigyelhető averzív viselkedés az anyával szemben, melyek előidézik, hogy az anya gondosan kielégítse a gyerek szükségleteit.

- a parancsolgató szülői magatartás akkor idéz elő nagy eséllyel agresszivitást, ha a parancsok primitíven megfogalmazottak, fenyegetőek, kötekedők vagy bizonytalanok. Elősegíti a létrejöttét, ha a szülő nagyon gyakran kritizál, nagyon gyakran negatív, elutasító.

Olweus (1993): 4 tényezőt sorol fel, melyek hatása hozzájárul az agresszivitás kialakulásához.

            - az anyai elutasítás

            - az anyai engedékenység az agresszivitással szemben

            - az anya és az apa hatalmi eszközökkel való fellépése

            - a fiú temperamentuma