Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gerbner modellje

2009.05.30

Gerbner modellje (1956)

 

Megőrizte a Shannon – Weaver lineáris modelljét, de két ponton felülmúlta: az üzenetet összekapcsolta a valósággal (amiről az üzenet szól), és a kommunikációt két dimenziós folyamatnak tekinti.

A két dimenzió:

·         perceptuális (érzékelési és befogadási dimenziók – ezek vizszintes, vertikális dimenziók)

·         kommunikációs illetve kontrolláló dimenziók (szerepe van a médiaeszközöknek és médiakontrollnak – ezek függőleges, horizontális dimenziók)

 

 

1.      ingervevő M

2.        ingervevő percepciója (érzékelése) az eseményről E1

3.      csatornákhoz hozzáférhetőség, médiakontroll

4.      jelzésforma S/E

5.      tartalom

6.        befogadó M2

7.        eseményről szóló jelzés vagy állítás dekódolása SE1

 

(E) = esemény

 

A horizontális dimenzió: A folyamat egy külső valóságban végbemenő eseménnyel kezdődik. (E). Ezt felfogja egy ember, esetleg egy technikai berendezés (M). (M)-nek (E)-ről szerzett percepciója (E1). Ha (M) technikai berendezés, akkor a kiválasztást a gép fizikai kapacitása határozza meg. Ha (M) ember (humán kommunikátor), akkor a szelekció (amit az eseményről felfogunk) sokkal komplexebb, hiszen az emberi percepció nem az inger egyszerű felfogása, hanem komplex interakciós folyamat.

A vertikális dimenzió: Akkor kezdődik, amikor az (E1) érzékelést az (E)-ről szerzett érzékeléssé alakítjuk át, vagyis az (SE). A tartalom és a forma egysége maga az üzenet.

A horizontális dimenzió: Amit az (M2) felfog, az nem egy egyes esemény (E), hanem az eseményről szóló állítás. Tehát az üzenet jelentését nem az üzenet tartalmazza. Az üzenet jelentése a kommunikátor és a befogadó közötti interakció eredménye.

 

“Az emberi percepció nem az inger egyszeri felfogása, hanem komplex interakciós folyamat” (Gerbner)