Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A verbális kommunikáció fogalma, jellegzetességei

2009.05.30

h                Verbális kommunikáció: beszéd és az írás. Ezek az emberiség története során alakultak ki, de egymástól távol eső időkben.

h                A kommunikációs csatornák közül ez rendelkezik a legbonyolultabb kóddal.

h                Írott formájában eszköze a közvetett kommunikációnak

h                A kódrendszer és maga a verbális komm a beszéd kulturális termék az ember egész fejlődéstörténete során alakult ki.

h                Valamennyi ma ismert nyelv hasonló fejlettségi szintű, függetlenül a kulturális, civilizációs fejlődéstől

h                Különbségek főleg az elvont fogalmakat kifejező szókészletben vannak, a fejlettséggel arányosan

h                CHOMKY elmélete: a beszéd képessége velünk született és neurológiailag determinált, a nyelv strukturális elemei tehát biológiailag kódoltak

A verbális csatorna problémái           

A verbális kommunikációban nagyon sok sematikus, formális elem van, amelyek bizonyos helyzeteket rögzítenek, elterelik a figyelmet, védekezést, elhárítást szolgálnak

Bizonyos témák, jelentéstartalmak, összefüggések és problémák elhallgatása

 

 

A nyelv és a beszéd a verbális kommunikáció alapja. A nyelvi kommunikáció az érintkezés és az ismeretek megszerzésének, közvetítésének, valamint a gondolkodásnak a leghatékonyabb eszköze.

A verbális csatorna az ember legspecifikusabb kommunikációs módja, mindenféle információ továbbítására alkalmas. A nyelv közös jelrendszerként teszi lehetővé a kölcsönös megértést, hangolja össze viselkedésünket, cselekvéseinket. Az emberi kultúra alapja. A nyelv teszi képessé az embert arra, hogy az emberiség tapasztalatait elraktározhassa, s azokhoz hozzájárulhasson. A nyelv segítségével ismerjük meg a világot, s ennek kapcsán alakul a személyiség szerkezete.

A nyelv - eszköz és szabályrendszer - jellemzője, hogy az egyén számára objektív, állandó és stabil. A beszéd, miután az egyén hozza létre adott célból és helyzetben, ezért szubjektív, egyéni, egyszeri. Eszköze a nyelv. Romanson Jakobson 6 beszédfunkciót különböztet meg:

o        referenciális (RE)

o        emotív (EM)

o        konatív (KO)

o        fatikus (FA)

o        poétikai (PO)

o        metanyelvi (ME)

 

A beszéd referenciális, megismertető funkciójáról, a világ tényeiről való tájékoztatás, az ismerettovábbítás során beszélünk. Elsősorban kijelentő mondatokban nyilvánul meg.

Az emotív funkció esetén közlésünkből az érzelmi jelleg emelkedik ki, a beszéd tárgyához való érzelmi viszonyt fejezi ki. Az érzelmi telítettségű felkiáltó és óhajtó mondatokra jellemző.

A konatív funkcióban az akarati befolyásolás kerül előtérbe. Legtisztább megnyilvánulása a parancs, felszólítás.

A fatikus funkcióban a kapcsolatteremtés dominál. Elsősorban a bizonytalan gondolati tartalmat hordozó kérdő mondatok sajátossága.

A poétikai funkció érvényesülésekor az esztétikai hatás a cél.

A metanyelvi funkció során a nyelvi megformálásra vonatkozik a közlés.

A funkciók a nyelvi közlés más-más oldalát határozzák meg, de szinte minden nyelvi üzenetben több funkció is megjelenik. A pontos artikuláció a hatékony, jól érthető beszéd fontos feltétele. A mondatban a hangsúly helyét az alábbi tényezők határozzák meg:

o        az értelem

o        az érzelem

o        a ritmus

A hangsúly rövidebb, hosszabb szakaszokra bontja a mondatot. A beszéd ritmusát a hangsúly teremtette szakaszok kiegyenlítődése biztosítja. A pontatlan, helytelen hangsúlyozás akár félreérthetővé, érthetetlenné teheti a mondanivalónkat, akárcsak a hangok elharapása.

A hangerő a beszélőben lévő feszültség levezetését, valamint a befolyásolás hatékonyságának az emelését segíti. A beszédszervek izomműködésétől függ. Az érzelmek és a fontos dolgok kiemelésére jól használható. A hangerő mértéktelen fokozása a beszéd differenciáltságát rontja.

A hanglejtés a beszéd hangmagasságának változtatásán alapul. Az élő beszéd dallama. Szorosan kapcsolódik a hangsúlyozáshoz. A beszédet kísérő minden érzelmi velejáró a hanglejtés változásában nyilvánul meg. Változásait a beszélő egyénisége, a beszédszituáció határozza meg.

A beszéd gyorsaságát az egységnyi időtartam alatt kifejtett szótagok számával mérjük. Minél kevesebb idő jut a hangok képzésére, annál gyorsabb a beszéd. A magyar nyelv sajátossága, hogy viszonylag lassú.

A megfelelő tempó is befolyásolja a beszédet, hiszen ha túl gyors, nehezen követhető a mondanivaló, ha túl lassú, szinte elaltat. A beszéd gyorsaságát befolyásolják a beszélő pszichés sajátosságai, temperamentuma. Az érzelmek nagyszerűen tükröződnek a tempóban.

A szünet a beszédfolyamat fontos része. Szerepe van az érzelmi telítettség érzékeltetésében. Kapcsolatban van a hangsúllyal, a szórenddel. Típusai:

o        belégzési szünet

o        hezitációs szünet

o        felhívási szünet

o        kifejező szünet

Elhelyezkedése alapján:

o        előszünet

o        utószünet

o        szünetpár

A hangszín a hang azon sajátossága, mely alapján az azonos erősségű és másságú hangok megkülönböztethetők egymástól. Az alaphang és a felhangok számának és intenzitásának aránya adja. A beszélő beszédszervei határozzák meg, de a beszélő érzelmei is befolyásolják. Az egyénre leginkább jellemző sajátosság. Árnyalati gazdagsága befolyásolja a hangsor tartalmát, jelentését.

A nyelvi kommunikáció másik formája az írás. Az írás a beszélt nyelv szimbóluma. A gondolatok rögzítését, közvetítését teszi lehetővé. írásban nem támaszkodhatunk a nem-verbális jelekre. Előnye, hogy rögzített, bármikor elővehető, reprodukálható, javítható, kiegészíthető.