Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Shannon-Weaver kommunikációelméleti modell

2009.05.30

A modellt A kommunikáció matematikai elmélete c. művükben publikálták 1949-ben. Ez volt az első ilyen modell. Céljuk az volt, hogy a telefonkábelen zajló üzenet átadás minél hatékonyabb módját kidolgozzák.

A kommunikációt lineáris és egyirányú folyamatnak tekintették.

 

Három fázis:

1.             Prekommunikációs szakasz

2.             tényleges kommunikáció szakasz

3.             posztkommunikációs szakasz             

A kommunikáció első eleme a stimulálás (a kommunikáció folyamatát valamilyen külső vagy belső inger indítja el, az információforrást külső vagy belső inger éri, ami kiváltja az üzenetátadás szándékát.)

A kommunikáció második eleme a kódolás (az átadó egy újabb kódolást hajt végre azért, hogy az üzenet a csatornán való áthaladásra alkalmas jelformát öltsön.)

A kommunikáció harmadik eleme a csatorna (fizikai eszköz: a hanghullám, fénysugár, rádióhullám, telefonkábel, idegrendszer) - továbbítás /a) közvetlen - interperszonális, b) közvetett – médiakommunikáció)

A kommunikáció negyedik eleme az internalizáció (az üzenet tartalmának feldolgozása) (dekódolás fázisa – végbemegy egy második dekódolás, amely alapján az üzenet érthető lesz.)

kódolás: jelzések üzenetté alakítása

dekódolás: üzenetek megértése és befogadása.

A humán befogadó a technikai berendezéstől dekódol. Mindig az emberi befogadóhoz kötődik a kommunikációs aktus, az interperszonális (személyközi) kommunikáció is. A befogadó tudatosan feldolgozza (internalizálja) az információt. Hogy a dekódolás második fázisa sikeres legyen, a befogadónak értenie kell a forrás által kiválasztott és kódolásban használt kommunikációs formákat. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a forrásnak és a vevőnek azonos kódot kell használnia, és közel azonos háttértudással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a kommunikáció létrejöhessen.

A kommunikáció ötödik eleme a kommunikációs zaj:

·         csatornazaj (mikrofonhiba)

·         környezeti zaj (külső zaj)

·         szemantikai zaj (nyelvhelyességi, stiláris hiba, fogalmazási- és beszédhiba, akcentus) - csökkentik az üzenet befogadásának hatékonyságát

A kommunikáció hatodik eleme a „Feed back”:

Visszaható folyamat, amikor az üzenet befogadója a dekódolást követően válaszol, ebből következik, hogy a befogadó a dekódolást követően kommunikátorrá válik és válaszát kódolja, majd az adott médiumon keresztül továbbítja az eredeti kommunikátornak.

interperszonális kommunikáció: közvetlen

médiakommunikáció: késleltetett és lehetőségei korlátozottak, ezért a kifejezés pontossága és tisztasága a tömegkommunikációban alapkövetelmény, hiszen pontosítási és korrigálási lehetőségek alig vannak.

A kommunikáció hetedik eleme az információ. (hírátadás)

mértékegysége a bit (2-es számrendszerű számjegyek elnevezése), igen – nem választás

Ez a modell nem tartalmaz visszacsatolást.

Schramm egészítette ki a modellt 1954 – ben.

 

redundancia: magas fokon előre meghatározhatóak és információtartalmuk alacsony.

entrópia: alacsony fokon előre meghatározhatóak és információtartalma magas.

A redundancia funkciói:

·         technikai jellegű

·         társadalmi dimenziót biztosít

A kommunikátorok állandóan ellenőrzik az üzenet pontosságát a lehetségessel szemben. Hogy mi lehetséges, azt a kódról, a kontextusról és az üzenettípusról szerzett tapasztalataik határozzák meg, vagyis a konvencióra és a használatra vonatkozó tapasztalatok összessége. Fő forrása a konvenció (hagyomány). A redundancia segít a szemantikai zaj csökkentésében, elsősorban az ismétlés révén.

Tehát a redundancia forrása a konvenció, eszköze az ismétlés.

Az entrópikus üzenet a szakmai közönség felé használatos. Az entrópikus üzenet feloldásának eszköze a körülírás, magyarázat.

Nagy közönségnek redundáns, szakmai közönségnek entrópikus üzenet közlése a célszerűbb. Az a kommunikátor, aki az üzenetét redundássá teszi, közönségorientált.