Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A metakommunikáció fajtái, jellegzetességei

2009.05.30

š                Metakommunikációnak nevezik a kommunikációs folyamatban a nem verbális jelek használatát. Ezek:

*                    Vokális jelek

*                    Tekintet

*                    Mimika

*                    Emblémák (ruha, haj, díszek)

*                    Kronémika (az interakció időviszonya)

*                    Proxémia (távolságtartás)

*                    Mozgásos kommunikáció: Gesztus, testtartás, térközszabályozás, kinezika

š                Vokális jelek:

*                    Szorosan összefonódik a beszéd tartalmával

*                    Hanghordozásban, a hang formális jellemzőiben megmutatkozik

*                    A hanghordozásban, a hang formális jellemzőiben megmutatkozik annak a közösségnek a hatása, amely a beszélőt a nyelvhasználatra szocializálta (dialektusok)

*                    A vokális kommunikáció egy része normatíve szabályzott, pl: bizonyos szituációkban megfelelő hanghordozás szükséges

*                    A vokális csatorna a pszichikus működésekben  mutatkozó zavarok legérzékenyess kifejezője

*                    A hangból megállapítható a beszélő neme, kb kora, karaktere, és a természetére utal, és ehhez jönnek még az ismétlődő zavarjelek

*                    A beszéd sebességének, szüneteinek és hanglejtésének változásai lényegében a technikai szabályozás funcióit végzik a nem verbális kommunikációban, tehát a nem verbális jelzések regulátor kategóriájában tartoznak

š                Tekintet:

*                    „visszajelentés a visszajelentésről”

*                    arról kelt képet, hogy a másik mit észlel, mit vesz észre, és ez által könnyíti a kontrollt a helyzet felett

*                    szabályozó szerepe is van, ugyanis a kommunikációs folyamat bizonyos epizódjaiban a mimika mellett a tekintet hordozza leginkább a befolyásoló jelzést

š                Mimika:

*                    Az emberi kommunikációban állandó közlési csatorna, az ezen futó jelzések biológiai kódja közös az emberekben, és ez biztosítja a „dekódolást”

*                    Piktografikus eljárás: az arc mimika szempontjából legfontosabb fő vonalait és szempontjait használják fel az érzelem kifejezésére a piktogramon, ezek a szemek pontaji, a szemöldök, a száj vonala (Hinde, Harrison)

*                    Primitív népeknél végzett kísérletek nyomán megállapították, hogy valamennyi kultúra tagjai alapján hasonló érzelemkifejező mimikát mutat, és ezt a többi kultúra tagjai fel tudják ismerni

*                    Az érzelemnyilvánítások lényegében viszonyulást, érzelmi állásfoglalást jelző kommunikációk, nagyrészt nem tudatos a használatuk, percepciójuk, a verbális közlés aláfestésére, nyomatékosítására szolgál

*                    Egy kis részük tudatos

*                    Jelbeszéd a legismertebb mimika

*                    Megértése sokban függ attól, milyen egyéb más kommunikatív csatorna működik még

š                Mozgásos kommunikáció:

*                    A megfelelő izmok működése együttesen a közlési csatorna. Négyféle ilyen csatornát különböztetünk meg: gesztus, testtartás, térközszabályozás, kinezika

*                    Gesztus: fej, kéz, kar mozgása.

A                    Ezek egy része tudatos, melynek természetéről és jelentéstartalmáról mind a közlőnek, mind pedig a közlést befogadónak tudatos képzete van

A                    A beszédet kísérő gesztikuláció a legjellegzetesebb paralingvisztikai megnyilvánulás

A                    A gesztusok sok zavarjelet is közvetítenek

A                    Gyakran fedezhető fel bennük szimbólum

*                    Testtartás: (poszturáliskommunikáció)

A                    Viszonyt, álláspontot, szubjektív értékelést fejez ki, jórészt normatív módon meghatározott. Kommunikációs folyamatban érdeklődést, figyelmet fejezhet ki. Kifejeződhet a testtartásban emóció is, tehát adaptáló kommunikációs funkciót is betölthet

*                    Térközszabályozás:

A                    Kommunikációs jelentősége van annak a távolságnak, amelyet az emberek az interakció során egymástól felvesznek.

A                    Az interakciós partnerek közötti térköz a viszonylatformát kommunikálja.

A                     Ez a viszonylat szerepviszonylat, vagy a szervezeti kontextust határozza meg, vagy pedig magánjellegű.

*                    Kinezika:

A                    A kifejező mozgások vizsgálatának hagyományából fejlődött ki. Lényegében magába foglalja a mimikai és gesztusmozgások valamint a testtartás jelenségeit is, és még sokkal több finom megnyilvánulást (Birdwhistell).

A                    A kinezika nem foglalkozik a verbális közléssel, sem pedig a vokális kommunikációval.

A                    A kinezikaa lingvisztikával egyenértékű

š                Kronémika: a kommunikáció legfiatalabb kutatási területe éppen a "beszélő" csend szerepével foglalkozik