Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A korlátozott és kidolgozott kódok fogalma, használata a privát – és közszférában

2009.05.30

Kódok

Az információ ezer alakban jelenhet meg, de minden csatorna csak jól meghatározott típusú információt tud továbbítani. Ezért az üzeneteket mindig olyan jelekké kell átalakítani, mely a rendelkezésünkre álló csatornán átvihető. Ez azonban ritkán fordul elő. A jelek átalakítását kódolásnak nevezzük. A kommunikációban mindig átkódolást végzünk, tehát az üzenetet többször át- és visszakódoljuk.

Az információt a tároláshoz is át kell alakítani. Nemcsak a csatorna, hanem sokszor a befogadó adottságai teszik szükségessé az üzenet átkódolását. A redundancia csökkentésével növelni lehet az átvitel sebességét, de a redundancia növelésével javítani lehet az átviteli biztonságot.

Az üzenetet a zaj fenyegeti. A kódolásánál és a dekódolásánál is fellép zaj. A becsúszó hibák az üzenet érthetőségét veszélyeztetik.

Mi a kódolás?

A kódolás az az eljárás, mely egy nyelv véges ábécéjéből képzett szavakat kölcsönösen egyértelmű módon hozzárendel egy másik nyelv meghatározott szavaihoz. A kód egy olyan leképezési eljárás, mely egy jelkészletet egy másik jelkészletbe visz át, és a kódolás ennek az előírásnak a végrehajtása. A kódolással ellentétes eljárás a dekódolás. A kód tehát két jelkészlet és egy leképezési utasítás.

A kódolásnak az információátvitelben kettős célja van. Egyrészt az üzenetet a csatornán átvihető alakra kell hozni, másrészt ezt úgy kell végrehajtani, hogy az üzenet minél gazdaságosabban, minél rövidebb idő alatt, és minél kevesebb veszteséggel jusson el a csatorna másik végébe.

A csatornakapacitás: Az információmennyiség, melyet egy adott csatornán optimális kódolás mellet egy időegység alatt át lehet vinni.

A kódolásánál elsőrendű követelmény a dekódolhatóság. Ha a vevő nem tudja az üzenetet értelmezni, nem jöhet létre kommunikáció. A legegyszerűbb kódolási eljárás a betűnkénti kódolás. A forrásközlemény minden egyes betűjéhez hozzárendeljük az illető betű kódját. Hiába különböznek az egyes betűk kódjai egymástól, az üzenet attól még nem lesz egyértelműen kódolható.

A személyközi kommunikáció kódjai

A kód egy kommunikációs közösség tagjainak olyan sajátos kölcsönös tudása, amely a személytelen konvenciókon és a közösség szocializációs szokásain alapszik. A kódok az adott közösség kölcsönös tudásrészei. A kódolásnál fontos szerepet játszanak a gesztusok.

 

h                Korlátozott kódok:

*        Egyszerűbb szókincs és szintaxis

*        Többnyire orális

*        Többnyire redundáns: könnyen jósolható, inkább fatikus funkció

*        Elsősorban a társas viszonyokra irányul

*        Inkább támaszkodik a nem-verbális kommunikációra

*        Konkrét, az épp jelenlévő dolgok kifejezését segíti

*        Kulturális tapasztalat szükséges hozzá: nem elég tanulni, élni kell

 

h                Kidolgozott kódok:

*        Összetettebb szókincs és szintaxis

*        Lehet orális is és írásbeli is

*        Nagyobb az entrópiája: nehezebben jósolható, alkalmasabb a referenciális funkcióra

*        Inkább az egyéni szándékok kifejezésére szolgál

*        Kisebb a szerepe a nem-verbális kommunikációnak

*        Absztrakt, a nem jelenlévő kifejezésére alkalmasabb

*        Inkább formális oktatással: nem elég élni, tanulni kell