Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kétszemélyes kommunikáció

2009.05.30

Hajnal szerint a modellképzés legegyszerűbb szintje a taxonómikus modell. Ez a jelenség tényezőit rendezi, osztályozza, és köztük összefüggéseket tüntet fel. A kommunikáció tényezői ebbe a modellbe sorolhatóak.

1.      A kommunikációs tartalom lehet, pontos, hiányos adekvát, és redundáns. A jelek lehetnek konkrétak vagy elvontak. A jelek a befogadóra vonatkoztatva lehetnek egyszerűen közlők, információtovábbító, vagy felszólító. A tartalmat bizonyos mértékben megfogalmazza a kód. A tartalom lehet ellentmondásos, vagy ettől mentes. A tartalom szólhat a közlőről, a befogadóról, a kommunikációs szituációról, a kommunikációs folyamatról, a közlő és befogadó közti viszonyról, vagy más jelenségekről. A közlésnek különböző tartalmi szintjei vannak.

2.      A kódnak különböző típusai lehetnek, attól függően, hogy milyen eredetű. /nyelvi kód, nem verbális kommunikáció kódja, és mesterséges kódok/

3.      A kommunikációnak különböző szituációi vannak. Ez függ a kommunikáló felek viszonyától, amely társadalmilag meghatározott. A viszony lehet tartós, állandó, vagy időszakos. A kommunikáció függ a helytől, és a környezettől. A szituációhoz hozzátartozik, hogy a kommunikáció két fél között intim, vagy nyilvános-e.

4.      A kommunikáció függ a kontextusban elfoglalt helyétől. A kontextusból csak korlátozott mértékben derül ki a kommunikáció történései és tényezői.     

5.      A kommunikáló személyiségnek számos jellemzője van a kommunikációt illetően. A kommunikálókban benne van az a kép, melyet a szituációról és a befogadóról alkot. Ide tartozik az is, hogy a kommunikátornak mi a célja a kommunikációval. /stratégiai, vagy taktikai cél/. A mindennapi élet kommunikációjában állandóan jelen vannak a célok. Ide tartozik meg a kommunikációs képesség. Minden kommunikátor törekvése, hogy önmagáról kedvező képet alakítson ki a kommunikáció során.

6.      A kommunikációt befogadó fél csakhamar maga is kommunikátorrá válik, és akkor a jelenlegi kommunikátor lép a befogadó helyére.

A kommunikáció taxonómiai modelljének kb. ezek az összetevői. Hangsúlyozni kell, hogy a kommunikáció elengedhetetlen feltétele a közös kód. A nem verbális csatornán érkező kód problematikus. A kommunikáció általában valamilyen reakciót vált ki a két fél között. Előfordulhat olyan kommunikáció is, mely nem tudatos.

 

h    taxonómikus modell: (Hajnal 1970)

h    A kommunikáció tényezői egyelőre a következő taxonómikus modellbe sorolhatók, a kommunikációs esemény, akció fő összetevői alapján:

h    A kommunikációs tartalom lehet a közlési célhoz és funkcióhoz viszonyítva hiányos, pontos vagy adekvát, illetve redundáns

o       kisebb vagy nagyobb mértékben meghatározza a kód sajátossága

o       belső összefüggéseit illetően a kommüniké lehet ellentmondásos vagy ellentmondástól mentes

o       szólhat a közlőről, a közlést befogadóról, a kommunikációs szituációról, a kommunikációs folyamatról, a közlő és a közlés címzettje közötti viszonyról vagy más, a közlési helyzettől és az abban résztvevőktől független jelenségekről

h    Kód: különböző típusai lehetnek, attól függően, hogy milyen kommunikációs csatornákat vesz igénybe, vagy hogy milyen eredetű

o       Külön típus például a nyelvi kód vagy a nem verbális kommunikáció valamely kódja

o       mesterséges kód rövid életével

o       nyelvi kód típusán belül a különböző nyelvek fajtákat képviselnek

h    Szituáció:

o       A minősítés függ a kommunikáló felek viszonyától

o       társadalmilag meghatározott viszony lehet tartós és lehet időleges; lehet állandó, de lehet csak időszakokra érvényes; végül pedig függhet a kommunikáció helyétől és környezetétől.

o       A szituációhoz hozzátartozik, hogy a kommunikáció a két fél között intim vagy nyilvános-e

h    Kontextus:

o       Különböző nagyságrendjeit lehet vizsgálni, a legközvetlenebb nagyságrendje csaknem azonos magával a szituációval, a legáltalánosabb pedig az az összefüggés, amelynek csak a kommunikációra, annak tartalmi vagy formai jegyeire van valamiféle befolyása

o       A kommunikáció aktuális történései és tényezői a szituációtól jóformán sohasem, a kontextustól pedig csak korlátozott mértékben vonatkoztathatók el, és elemezhetők vagy magyarázhatók önmagukban

h    kommunikáló személyiség:

o       Lényeges benne az a kép, amely a kommunikáció címzettjéről és a kommunikáció szituációjáról szól. Ez a kép lehet különböző részletességű és különböző validitású

o       A kommunikátor képe lényegében kognitív probléma. Külön változó a kommunikátor célja a kommunikációval

o       A cél lehet stratégiai vagy taktikai

o       cél tudatossága különböző fokú lehet

o       kép is lehet ugyanis részben tudatos

o       kontroll biztosításának célja a szituáció és távlatilag a kommunikációs partner felett

o       impressziókeltés, vagyis egy kívánt benyomás keltésének célja másokban

o       kommunikáció képessége, amely egy sor egyéb változóra bontható, ilyen például a másikról alkotott kép merevsége vagy módosíthatósága, a másik kommunikációja iránti perceptív fogékonyság  vagy a kommunikáció csatornáinak és jelkonstellációinak alkalmazási képessége

o       A kommunikátor tényezői mind kapcsolatba hozhatók pszichológiai erőkkel és mechanizmusokkal a személyiségben, és általában pszichológiailag elemezhetők

h    címzettje, befogadója:

o       címzettje, befogadója ugyanolyan tényezőkre bontható, mint a kommunikátor, a kommunikációs szándékot és célt kivéve

o       A kommunikátorról benne élő kép nagyon jelentős, fontos a szituáció és a kontextus képe is, valamint a kommunikátor szándékáról alkotott kép, az egyedüli sajátosság a befogadó szintjén, amely a kommunikátor esetében hiányzik