Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyilvánosság fogalma, történeti változásai, fajtái

2009.05.30

A nyilvánosságot olyan intézményként értelmezhetjük, amely kölcsönös tudást teremt a társadalmi aktorok között. A nyilvánosság egyben olyan köztér is, melyben a közügyek meghatározása és megvitatása zajlik.

A nyilvánosság két szempontból is érdekes. Egyrészt azért, mert ez az a terep, ahol a társadalmi kommunikáció zajlik, és ez empirikus eszközökkel is vizsgálható /pl. közvélemény-kutatás/. Másrészt, mert a polgári nyilvánosság kialakulásának is meg van a maga története.

Noellé-Neumann szerint két egymástól eltérő paradigmával szoktak a nyilvánosság és a közvélemény leírásához közelíteni. Az egyik úgy fogja fel a közvéleményt, mint a döntéshozatal helyszínét, ahol a társadalmi ellenőrzés megvalósul. Ezen azt értik, hogy a szereplők nincsenek tudatában annak, hogy a közmegegyezés részesei, és esetleg nem is kívánnak részesei lenni, mégis azzá válnak. A társadalmi ellenőrzésen azt értik, hogy a   demokratikus nyilvánosságban az egyéni vélemények összege válik erővé. Ebben a folyamatban mindenki érintett és érdekelt.

A másik elméletben a közvéleményt kialakító tagok nem a tömegek, hanem a jól tájékozott polgárok, akik megfontoltan nyúlnak a társadalmi konfliktusokhoz, és erre ésszerű magyarázatot kívánnak adni.

Kérdőíves kutatással úgy szerezhetünk információt arról, hogy milyen az aktuális közvélemény állapota, hogy egyrészt megkérdezzük, azt hogy az egyes ember mit gondol valamiről, és azt is, hogy miként vélekedik arról, hogy mi a többség álláspontja. Módszertanilag így sem kaphatunk valódi különbséget, de előrevetíthető, hogy az egyének álláspontja a többségek felé fog elmozdulni.

A nyilvánosságban létrejövő mechanizmusok vitája a tömegkommunikáció körül zajlik. Véleményünket a tömegkommunikáció segítségével alakítjuk ki. A kommunikációra egyre inkább a közvetettség a jellemző, míg a közösségre a közvetlen információ-átadás. A nyilvánosság a közvéleményre gyakorolt hatása a tömegkommunikáció szociológiájának egyik nagy kérdése.

A napirend-hatás, ma a leginkább elfogadott elmélet / McCombs-Shaw 1972/. Eszerint a média nem azt szabja meg, hogy az emberek mit gondoljanak, hanem azt, hogy miről beszéljenek, vagyis a médiának lehetősége van megjelölni azokat a témákat, melyekről a társadalmi kommunikáció szólni fog. Ezt az elméletet több laboratóriumi kísérlettel is sikerült alátámasztani. Az elmélet nem sokat mond arról, hogy a média manipulál-e vagy pedig őt manipulálják. A manipulációs kérdések tudományos módon nehezen vizsgálhatóak. Valószínű, hogy a nyilvánosság és a média között aktív kölcsönhatás van. Az információk hitelessége és a bizalom, vagy a bizalmatlanság a demokrácia egészét érintő probléma, melynek a média is csak egy része a sok közül.       

 

 

Nyilvánosságnak nevezik azt az intézményesült társadalmi szférát, amelyben a polgárok a közügyekről értesülhetnek, azokat megvitat­hatják, és kialakíthatják álláspontjukat. A nyilvánosság biztosítja, hogy a polgárok ellenőrzést gyakorolhassanak a közügyek intézése (pl. parlamenti viták, bírósági eljárások) felett. A társadalomkritikai megközelítés ugyan­akkor rámutat a manipuláció lehetőségére és gyakorlatára. A nyugati társa­dalmakban a nyilvánosság fő médiuma a XIX. század végétől a napisajtó, a két világháború közötti időszakban a rádió, a XX. század derekától a tele­vízió; napjainkban alakul egy új, a világhálón és a mobil kommunikációs eszközökön alapuló globális nyilvánosság. A nyilvánosságnak különböző szintjei vannak más-más (bár esetleg egymást átfedő) közönséggel, nor­mákkal és intézményekkel – még a diktatórikus társadalmakban is, ahol a politikai vezetés korlátozza a nyilvánossághoz való hozzáférést és az önkén­tes társadalmi szerveződést. (Magyar Virtuális Enciklópédia)

 

Lehet egyirányú és többirányú:

 

Egyirányú:

 

h    egyszerűen nyilvános

h    a „közzétételről” vagy szimbólumok, illetve szignálok reprezentatív kifejezéséről van szó

h    A kommunikátor ilyenkor nem kap, esetleg nem is vár „választ” üzenetére

 

Többirányú:

 

h    A közlő és a befogadó szerepe nem állandósul mereven, ha adott a kommunikációs szerepecskék lehetősége és gyakorlata, és a felek nyilvánosan reagálnak