Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kommunikátor és a sztár a médiarendszerben

2009.05.30

A kommunikátor:

A hivatásos kommunikátor, például a rádiós vagy televíziós kommunikátor fejlesztéséhez általában lehet ismertetni a kommunikációs képességek növelésének gyakorlatilag használható módjait.

Mai ismereteink mellet a kommunikátor a következőképpen serkenthető a fejlődésre a kongruencia és az eredetiség irányában:

  1. A kongruencia jelenlétének megismerése elméleti síkon.
  2. A kommunikátor instrukciókat kaphat saját kongruenciájának fokozására.
  3. a kommunikátor visszajelentéseket kaphat a saját kongruenciájáról vagy ínkongruenciájáról.
  4. A szituációból eredő zavaró tényezők elhárítása.

A kommunikációs folyamatokban mindig óriási szerep jut magának a kommunikátornak.

A kommunikációs és a metakommunikációs rendszerek mellett az alábbiak is szerepet játszanak a kommunikátor értékelésében:

  1. Szakértelem – jobban megbízunk benne.
  2. Ha a saját érdeke ellen érvel, akkor jobban megbízható.
  3. Ha nem akar befolyásolni minket.
  4. Ha tetszik nekünk.

Kérdés az is, hogy mire akar hatni, az érzelemre vagy az értelemre. A tapasztalatokra hivatkozik vagy a tényekre.

A sztár:

A kommunikátorral való képletes kapcsolat bonyolult szociológiai és pszichológiai probléma. Ez a lélektani viszonyulás a legtisztább formában ugyancsak a tömegkommunikáció egyes szereplőivel a „sztárokkal” kapcsolatban figyelhető meg.

Az igazi sztárokat, a szó modern értelmében vett sztárokat a film termelte ki, majd ehhez igen erőteljesen a televízió is hozzájárult.

A különválás olyan értelemben megy végbe, hogy a néző, aki beleéli magát valamilyen pozícióba, és attól kezdve annak lelkiállapotából követi érzelemmel az eseményeket, a szereplőtől elkülönítve, mint személyt jegyzi meg és építi bele képként a színészt. A sztár maga jellegzetes viselkedésével nagyon határozott képet alakít ki magáról, és ezt a képet adja, bármilyen szerepet játszik is.

Egy-egy színész kinezikai kommunikációs mintái szigorúan kötöttek, vokális viselkedése is kisszámú sémát követ. Azonos módon tartja például a fejét, gesztusai ismétlődnek stb.

A személyiségben a sztár e jellegzetes képben él, a sztár a személyiség számára azonosulási minta is.

A mai sztárok a tömegkommunikációval emelkednek. A sztár a kommunikációs és a csoporthelyzetekben az a személy, aki a központi figura. Általában nagyon vigyáz arra, hogy a többiek között ne alakuljon ki kommunikáció, mert az ő pozícióját ronthatja.

 

 

1.       kommunikátor

A hivatásos kommunikátor fejlesztése

A hivatásos kommunikátor, például a rádiós vagy a televíziós kommunikátor fejlesztéséhez, kongruensebbé tételéhez általában lehet ismertetni a kommunikációs képességek növelésének gyakorlatilag használható módjait. Mai ismereteink mellett a kommunikátor a következőképpen serkenthető a fejlődésre a kongruencia és az eredetiség irányában.

 

a) A kongruencia jelenségének és hatásának megismertetése elméleti síkon.

b) A kommunikátor instrukciókat kaphat saját kongruenciájának fokozására.

c) A kommunikátor visszajelentéseket kaphat a saját kongruenciájáról vagy inkongruenciájáról.

d) A szituációból eredő zavaró tényezők elhárítása.

 

A kommunikációs folyamatokban mindig óriási szerep jut magának a kommunikátornak. A kommunikációs és a metakommunikációs rendszerek mellett az alábbiak is szerepet játszanak a kommunikátor értékelésében:

1.      szakértelem – jobban megbízunk benne

2.      ha saját érdeke ellen érvel jobban megbízható

3.      ha nem akar befolyásolni bennünket

4.      ha tetszik nekünk

 

Kérdés az is, hogy mire akar hatni:

Érzelemre vagy értelemre, tapasztalatokra hivatkozik vagy tényekre.

 

2.      sztár

A kommunikátorral való képletes kapcsolat bonyolult szociológiai és pszichológiai probléma. Ez a lélektani viszonyulás a legtisztább formában ugyancsak a tömegkommunikáció egyes szereplőivel, a "sztárokkal" kapcsolatban figyelhető meg.

Az igazi sztárokat, a szó modern értelmében vett sztárokat a film termelte ki, majd ehhez igen erőteljesen a televízió is hozzájárult.

A különválás olyan értelemben megy végbe, hogy a néző aki beleéli magát valamilyen pozícióba, és attól kezdve annak lelkiállapotából követi érzelemmel az eseményeket, a szereptől elkülönítve mint személyt jegyzi meg és építi be képként a színészt. A sztár a maga jellegzetes viselkedésével nagyon határozott képet alakít ki magáról, ezt a képet adja, bármilyen szerepet játszik is.

Egy-egy színész kinezikai kommunikációs mintái szigorúan kötöttek, vokális viselkedése is kisszámú sémát követ. Azonos módon tartja például a fejét, gesztusai ismétlődnek stb.

A személyiségben a sztár e jellegzetes képben él, a sztár a személyiség számára azonosulási minta is.

A mai sztárok a tömegkommunikációval emelkednek. A sztár a kommunikációs és csoporthelyzetekben az a személy, aki a központi figura. Általában nagyon vigyáz arra, hogy a többiek között ne alakuljon ki kommunikáció, mert az az ő pozícióját ronthatja.